Fradi újság (1997)
1997 tavasz / 2. szám
16 FRADI ÚJSÁG Amikor megláttam a fiúkat Ferihegyen, ahogy nagy táskáikat cipelve, álmosan gyülekeztek az amster- dami géphez, az arcukat figyeltem. Gyerekek - ez volt az első megállapításom, és ez sokáig nem változott. De miért is változott volna? Az átszállás hosszú várakozása, a Vancouverig tartó, kilencórás repülés a gyakorlottabb utazókat is „megdarálta”. Együtt haladtunk a Földdel a forgásirányt követve: hiába vártuk, hogy este legyen, nem sötétedett be, nem jöttek elő a csillagok. A fáradtság végül elnyomta őket. Aludt a gépen az egész tornászcsapat. Vajon álmodnak-e néha arról, amikor elkezdték? Amikor először vitték el őket szüleik a terembe, s ott beálltak sete-sután a többi közé, mint megannyi kutyakölyök, akik közül csak néhányból lesz jó vadász, vagy terelője egy pásztornak. Aludt Gál Robi, aludt Láng Zoli, aludt Uldi, akit Hajdú Miklósként ismert hivatalosan a „szakma”, és a többiek lebillent fején is azt jelezte a tiszta álomarc: még nem emberek, csak emberjelöltek. Aztán másnap bemutatót tartottak. Ismét a nagy táskák, ismét az érzés, ami elfogott Ferihegyen. Ám egyszerre valami megváltozott. A terem egyik sarkában, a nyújtón, gyakorolni kezdett a társaság. Ott állt a szer tövében mesterük, Láng Géza, s bár egy-két szónál nem mondott többet, a dolgok komolyabbra fordultak. Tkacsov, Ginger - egyik elem a másikat követte, s ahogy néztem őket, azon kaptam magam, hogy oda a reptéri vélemény. Ezek a fiúk nem gyerekek... Addigra már sokmindent tudtam róluk. Például azt, hogy Kerekes Zsombort óvodás kora óta edzi „Géza bá", s csoportjában akkortájt szinte a legfélénkebb volt. Most hármas- szaltóval jött le a nyújtóról. Mennyi munka lehet ebben az egyetlen mozdulatsorban? - villant át rajtam a kérdés. Hány év, hány kudarc, hány esés, hány fogadkozás, hogy nem adja fel, hogy újra nekiindul. Nem. Ezek a fiúk felnőttek. De hadd legyen kicsit tárgyia- sabb: hadd mondjam el, mi az apropója ennek az írásnak, 1997 február elsején kanadai edzőtáborozásra indult a Ferencvárosi Torna Club junior tornászcsapata. Minthogy a meghívás úgy szólt: Vancouver mellett Abbotsfordban versennyel fejezik be kinti napokat, a csapattal tartott a hajdani fradista: Fekécs Kristóf, aki most az Újpestben edz, és az alig tizenhat éves Szabó Ferike, akit a Dunaferr csapatától kértek kölcsön ez alkalomra. (A dunaújvárosi lánycsapat is részt vett az edzőtáborozáson, de az egy külön történet.) A meghívó egykor szintén ferencvárosi volt: a tornász Kerényi Zoltán, aki nagy tehetségnek indult hajdan, s aki csaknem tíz éve él Kanadában, immár edzőként. Máig se tudta felejteni az egykori színeket: rossznyelvek szerint az alsónadrágja is zöldfehér... A tornászokat és kísérőiket: Dölle Zsolt szakosztályvezetőt, Láng Géza vezetőedzőt, Deák Zoltán edzőt és pontozót családoknál helyezték el a meghívók. Nem túlzás hát „családi” körülményekről beszélni, hiszen a vendéglátók és vendégeik hamar megszerették egymást. A kemény edzések után a család, Lelkes Ilonka, Bereczky Jóska feleségével, Bodola Gyurkáék, s főleg Kerényi Zoli, gondoskodtak arról, hogy a csapat megismerje Vancouvert és környékét. így jutottak el Victoria szigetére, ahol Nanaimóban szintén bemutatón vetLáng Zoltán szokatlan gyakorlatként kígyóbűvöltés is bemutatott tek részt, így látták a Lynn Canyon fenyőóriásait és hatalmas vízesését, így ismerték meg British Columbia kétmilliós fővárosának legszebb részeit. A szerencse is rámosolygott a fiúkra. Az NBA nyugati divíziójának helyi csapata, a Vancouver Grizzlyes akkor játszotta soros mérkőzését a Boston Celtics-szel, s a rendezők megívták a ferencvárosiakat egy bemutatóra. Az ilyen kosárlabda meccsnek hatalmas show-műsorral vannak körítve, minden eseményt másodpercre megterveznek. A lehetőség tehát, hogy fiatal tornászaink egy percet kaptak látványos ugrásokra, szaltókra, cseppet sem volt lebecsülendő. Sajnos, a technikai rész - amíg behozzák a szőnyeget a parkettra - elvitte volna az idő felét, s ezt a rendezők nem méltányolták. A bemutató elmaradt. A fiúknak be kellett érni egy-egy Grizzly-mezzel, s azzal, hogy a sajtótribünről végignézhetik a meccset. Nem búslakodtak. Tudták, ritka élmény részesei lehettek az óriás csarnokban. A második héten átköltözött a csapat Abbotsfordba. A városka nyolcvan kilométerre fekszik Vancouvertől, és évente itt rendezik Kanada repülőseinek nagy fesztiválját. Tágas sportkomplexumának csarnokában folytatták edzéseiket a tornászok. Az utolsó előtti napon itt került sor a versenyre is, s két kategóriában, a felnőttek és a juniorok között, csaknem minden érmet elhoztak. Hazafelé, ahogy gyülekeztek nagy táskáikkal a vancouveri repülőtéren, arcukat nézve már nem jutott eszembe, ami odafelé. Hogy gyerekek... Megkeményítette őket Kanada. V. A. S.. • koleszterinmentes • E-vitaminban és telítetlen zsírsavakban gazdag • tiszta és természetes Gyártja az FTC férfi torna szakosztá- Ivának hivatalos szponzora: \V' Ccrcol No vónyolaj ipari Rt. Magyarország .073 Budapest, Rumbach Sel>esivén u 21. Telefon 268-1022 1 clcíax: 268-1020 •MKB- VISA CLASSIC FORINTALAPÚ NEMZETKÖZI forin ttal a világ körül •MKB- eurocard standard FORINTALAPÚ NEMZETKÖZI sokoldalú partner a mindennapokra # •MKB-VISA ELECTRON FORINTALAPÚ NEMZETKÖZI ideális társ'/kártya elektronikus használatra •MKB-CIRRUS/MAESTRO FORINTALAPÚ NEMZETKÖZI ideális társ/kártya elektronikus használatra
