Fradi újság (1997)

1997 ősz / 7. szám

16 FRADI ÚJSÁG Harmincöt évnyi hűség még egy boldog házaspár esetében is feltétlenül becsülendő. Horváth „Api” éppen három és fél évtize­de jegyezte el magát a Ferencvá­rossal, s bár közben tíz eszten­dőre elköltözött az Üllői útról, soha sem csalta meg imádott klubját. Játékosként 1962-től kezdve hét évig szolgálta a zöld­fehéreket. Csatárként indult, vé­gül az ellenfelek támadóinak nagy-nagy szomorúságára a jobboldali bekk posztján kötött ki. Az ifiben Csanádi Ferenc keze alatt olyan társakkal futballozott együtt, mint Géczi, Páncsics, Ju­hász, Varga, Németh Miklós vagy Ftátkai, s ezzel a generáció­val felnőve az első csapatban két bajnoki aranyérem és a legendás '65-ös VVK-győzelem részese volt. Később futballozott Szom­bathelyen, Tatabányán, majd al­sóbb osztályú együttesekben, Budafokon, Dömsödön és Vác- szentlászlón is. Soha sehol nem tagadta meg tradista mivoltát, ebből egyszer komoly gondja is támadt.- Már a Tatabánya igazolt já­tékosa voltam, mikoris a bá­nyászvárosban játszott a Ferenc­város női kézilabdacsapata - meséli. - Természetesen Elek Gyula lányainak szurkoltam a le­látón, s ez igencsak szúrta a se­rnél a helyi érzelmű drukkerek­nek. Valaki jelentette a dolgot a klubvezetésnek, úgyhogy más­nap behívattak az elnök irodájá­ba, ahol kérdőre is vontak. Még szerencse, hogy nem büntettek meg... Aktív pályafutásának befejezé­se után, 1980-ban edzőként egy­ből visszatért anyaegyesületé­hez, az akkor ifi lll-t vette át. Az­óta egy fél szezon erejéig sem ment máshová, a serdülő lll-tól a tartalékcsapatig minden kor­osztálynál megfordult már.- Soha nem hívtak más klub­hoz, mondjuk vezetőedzőnek?- De igen, többször is. Ám én nem szeretem azt a „vándorcir­kuszt”.- És soha nem álmodoztál ar­ról, hogy esetleg a nagycsapat­nál is megmérettethess?- Számomra egyáltalán nem sértő, hogy itt a Fradiban csak a fiatalokkal foglalkozhatok, öröm­mel csinálom, minden tőlem tel­hetőt megteszek ezekért a sráco­kért. Lapátoltam már lótrágyát, hogy játszhassunk, Ráckevén ugyanis a vásártéren fogadtak bennünket, ahol előttünk egy cir­kusz táborozott. De nemrég meg­mentettem az egyik játékosom életét, akinek egy ütközésnél hát­racsapódott a nyelve.- Jelenleg az ifi ll-t gardíro­zod. Milyen a társaság?- Nálam elég nagy az átmenő forgalom, a tartalékcsapathoz hasonló helyzetben vagyunk. Persze ezt korántsem panasz­képp mondom. Rákosi Gyula nemcsak régi jóbarát, korrekt kolléga is, mindenben segítjük egymás munkáját. Az egész Fra­diban vannak nagyszerű képes­ségekkel megáldott, tehetséges srácok, csak hát arról sem feled­kezhetünk meg, hogy kissé meg­változtak a viszonyok a mi időnk­höz képest. Ha a mai fiatalok­hoz megtaláljuk a megfelelő hangot, azért most is nagyot le­het alkotni. n. gy. Eleinte szokatlan volt, ma már természetes velejárója a ferencvárosi labdarúgók edzéseinek, hogy egy at­létaedző is tagja a szakmai teamnek. Simon Bállá István immáron negye­dik éve dolgozik az Üllői úton - köz- megelégedésre. Nem véletlen hát. hogy a régi-új vezetőedző, Nyilasi Tiboron kívül Novák Dezső és Varga Zoltán is ragaszkodott személyéhez. Huszonhat esztendeig atlétizált. 33-szor viselhette a címeres mezt. legerősebb száma a 400 méteres gátfutás volt. 1986-ban 49:62 mp-es időeredménnyel magyar csúcsot fu­tott, amely kilenc évig élt, csak '95- ben döntötte meg Kovács Dusán Visszavonulását követően szakveze­tőként sportágában maradt, mígnem támadt egy ötlete, s önként jelentke­zett a Ferencváros futballcsapatá­nál...- Ajánlottam magam, mert ol­vastam, hogy Nyugaton ez már egy jól bevált, működő szisztéma - mondja - Olaszországban például Pietro Mennea edzője, bizonyos Vit- tori a Milánnál és a Fiorentinánál is tevékenykedett, az ajaxos Jámbor Lászlóról pedig bizonyára idehaza is sokat hallottak. Gondoltam, hátha a Fradinál is szükség lehet egy erőn­léti edzőre.- Ismerted korábban Nyilasi Ti­bort, vagy ismeretlenül kopogtál be hozzá?- Akkor beszéltünk először sze­mélyesen. Kellett egy kis bátorság hozzá, de mit veszthettem volna?- Az atlétaedzőséggel végleg fel­hagytál?- Ez egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, össze tudom egyez­tetni az elfoglaltságaimat. Tanítvá­nyaim már több mint 40 bajnoki cí­met szereztek, Alexa Szabolcs az at­lantai olimpián is részt vett. Leg­újabb büszkeségem Dóczy Orsolya, aki junior Eb-n 5. helyezést ért el. Most igazol át a Fradiba.- Mennyi időt töltesz a futball is­tákkal?- Az első csapathoz és a tarta­lékhoz mindennap kijárok délelőt­tönként, délutánonként pedig az utánpótlás-korosztályokat látogatom végig a Népligetben. Az ifi l-nél heti kétszer foglalkozom a srácokkal.- S tulajdonképpen milyen konk­rét feladataid vannak?- A fiúk erőnlétét, gyorsaságát, az izomzatúk lazaságát fejlesztem különböző gyakorlatok segítségével. Az alapozásnál persze sokkal több a teendő, versenyidőszakban inkább a sérültek felépülését segítem, plusz az edzések előtt és után a kondite­remben is az én irányításommal erő­sítenek - hála Török Lajosnak és az FM-nek, ideális körülmények között.- Érzékeled a befektetett munkád eredményességét?- Jók a visszajelzések. Bár nyil­ván kézzelfogható adat csak kevés akad. Például az MLSZ gyorsasági felmérésén 3,9 mp-s átlagot hoztunk 30 méteren, ami nemzetközileg is jó­nak számít.- Lehet, hogy egyszer vezető­edzőként is köszönthetünk majd va­lamelyik kispadon?- Nem, ez eszembe sem jutott, valószínűleg nem is fog soha. naszály

Next

/
Thumbnails
Contents