Fradi újság (1997)

1997 ősz / 6. szám

14 Egyszer valaki úgyis megírja a három Flóri tör­ténetét... Nem lesz egyszerű dolga. Mire elkészül vele, talán a negyedik is megérkezik. Alberti.-Albert II.-Al­bert III.... regényfolyam. Mint a Forsyte Saga. A nagy Latabár színész­dinasztiát idézi már ez a so­rozat. Egy Árpád, egy Kál­mán, egy Árpád, egy Kál­mán... az idők kezdetétől az idők végezetéig. Latabár Árpádra emlék­szem először. „Latyi Matyi, a cukrászinas’’ - ebben a darabban láttam, ő volt a jóságos fó'cukrász. Aztán jöttek a fiai, Kálmán és Ár­pád, aztán jött Kálmán fia Kálmán, most meg a kiseb­bik Kálmán fia,Árpád... tu­lajdonképpen már a déd­unoka... És most ugyanez a foci­ban - zöld-fehérben. Első - vagy Nagy - Fló­riánról mindenkinek ezer sztorija van. Tetszik emlékezni, ami­kor zsúfolt volt a Népstadi­on, s az állóhely legmaga­sabb pontján egy hatalmas táblát tartottak, rajta egyet­len szóval: „Flóri". Vártam egyszer a repülő­téren, akkor még a fűre is be lehetett menni. Dél- Amerikából jöttek vissza, a gép viharba került és mindenki falfehér képpel szállt ki.- A jó életbe’ - mondta akkor Flóri -, majdnem megmurdeltünk. Borzasztó nagy focista volt az az ősz úr ott a klub­ház első emeletén. Az orrán pörgetve is bevitte a labdát a kapuba, világnagy védő­játékosok feküdtek le lába előtt, dőltek egymásra, mint a kuglibabák. Egy alkalommal laposra vertük a franciákat a Nép­stadionban. Volt annak a meccsnek egy döbbenetes jelenete. A pályaudvar felé eső szögletzászló körül állt Flóri, lába előtt a lasztival. Vele szemben meg a francia hátvéd. Flóri nem akart moccanni, a bekk (meg) nem mert. Félt, hogy Albert a fenekére ülteti. Hosszú­hosszú másodpercekig áll­tak így egymással szemben, olyan szokatlan volt a lát­vány, hogy síri csend tá­madt a stadionban. Akkora, hogy a tetőre is felhallat­szott, amint Flóri odaszólt Molnárnak, a jobbszélső­jének:- Indulj el, te... Két másodperc múlva Molnár akkora gólt rúgott, hogy szakadt a háló. Megesett, hogy együtt mentünk élménybeszámo­lókra. Volt egy sistergő mondata mindjárt a legele­jén, ezzel egyből zsebre- vágta a közönséget.- Tudják, szegény édes­anyámnak rém keserves dolga volt velem. Én már csípőre tett kézzel jöttem a világra. Aztán egyszercsak hallot­tam egy történetet. Valami ismerősöm törött lábbal feküdt otthon, a Szépvölgyi úton. Ovis srá­cok játszottak a téren, be­hallatszott a csicsergésük és persze az óvónéni szava is. Percenként ötször is el­mondta, refrénszerűen:- Albert Flóri játsszál szépen... Albert Flóri ne mássz fel a fára... Ebből aztán ki lehetett ol­vasni: öles léptekkel köze­ledik az utánpótlás. Flóri II. útját tehát fényes jelekkel tűzték ki - egészen a csillagokig. Más kérdés, hogy ez az út mégsem volt egészen egyszerű. Egy csodálatos apa ár­nyékából kilépni - nem gyerekjáték.- Nekem történetesen több évembe telt, amíg si­került, hogy magamhoz mérjenek - mondja a trón­örökös.- Ez mit jelent?- Hát, hogy a szurkolók is rájöjjenek: én nem ő va­gyok. Hogy nem azért ját­szom az első csapatban, mert apám Albert Flórián, hanem azért, mert én is Al­bert Flórián vagyok, és ta­lán szintén van némi tehet­ségem a játékhoz.- Hogyan kezdődött?- Oh, az teljesen egysze­rű volt. Én kénytelen voltam mindjárt elsőre jót rúgni a lasztiba. Apám letette elém a labdát, aztán megfogta a két csuklómat, felemelt egy kicsit és valósággal belen­getett a lasztiba. És hát az ilyesmit egy életre meg­szokja az ember. Hát ez volt az első lépés.- Mi volt a második?- Edzésen beállítottak a háló mögé, vissza kellett rugdosnom a labdákat. Még járni is alig tudtam. Most meg itt van Albert III., a legújabb Flóri. A nagypapa, a törzsfő, az ősz Császár rajong érte. Nagyjából annyira, amennyire húsz év múlva majd a szurkolók is. Ehhez nem fér kétség, mindkettő olyan természetes, mint a nap az égen.- Vannak már labdái a csöppségnek?-Tucatjával. Kicsi, nagy, mindegyiket imádja.- A „belengetés" már megtörtént?- Azon rég túl vagyunk. Augusztus végén volt egy éves az unokám, elég, ha a kisujjamat nyújtom neki, már szalad is.- Gondolom abszolút kétlábas.- Csak természetes. Úgy született.- Csípőre teszi már a ke­zét?- Az majd a következő lecke lesz. Fradi-szurkolók, magyar labdarúgás rajongói - biza­kodjatok. A sorozat folytatódik. Mindig lesznek Flórik az Üllői úton. Peterdi Pál FRADI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club hivatalos lapja Felelős kiadó: Dr. Szívós István, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: O & O Design Bt. Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár A kiadvány az FTC hivatalos nyomdájában, a PRINTSELF Kft. gondozásában jelent meg. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents