Fradi újság (1997)
1997 tavasz / 2. szám
5 FRADI ÚJSÁG Ősztől külföldön folytatja Szuper, a szuperkapus „Az NHL? Az csodálatos lenne!” Gyermek és Ifjúsági Jégkorongozásért Alapítvány Adószám: 19671451-2-01 Számlaszám: 11711034-20437152- Fáradtnak tűnsz...- Csodálod?- Hallom, hajnali négyig ünnepeltetek.- Én már három órakor eljöttem. Pihenni viszont nem sokat tudtam, ugyanis nekem még ott van az ificsapat, amely ugyancsak bajnoki döntőt játszik és ugyancsak a Dunaferr ellen.- Az ifiben védeni... Motivál ez még egyáltlaán?- Őszinte legyek? Annyira már nem, mint korábban. Azt viszont látom a fiúkon, hogy sokat jelent neki, ha én állok mögöttük a kapuban.- Nem lehet könnyű a helyzeted, hiszen az ifik között neked nem illik hibázni...- Ha valami, akkor ez tényleg motivál: minél kevesebb gólt kapni, minél kevesebb hibát elkövetni.- Azért ez többnyire sikerül is...- Többnyire igen. De időnként képes vagyok „lejm"-gólokat kapni. Olyanok csúsznak be, amilyeneket kivédhetnék, miközben persze vannak bravúrjaim is. A bajnoki döntő első mérkőzésén például kaptam egy ilyen elkerülhető gólt: oldalról jött a lövés, egy kicsit elnéztem, és a korong besurrant a lábam között. Öt-null - száz csokiért- Ilyen a kapussors... De megnyugtatlak, mostanában mindenki inkább a bravúrjaidról beszél. Régen volt Magyarországon ilyen felkapott hokikapus.- Örülök, ha így van. Pedig, ha tudnád, hogy a jégpályát leszámítva, mennyire utálok védeni!- Ezt nem mondod komolyan...- De igen, a legkomolyabban. Amikor például focizunk, be nem áll- nék a kapuba semmi pénzért. Foci közben állandó késztetést érzek arra, hogy gólt lőjek.- Akkor miért lettél egyáltalán kapus?- Valószínűleg azért, mert mindjárt az első edzésen megtetszett a hokikapus szerelése, különösen a lepkés kesztyű ragadta meg a fantáziámat. Négy és fél éves voltam és nagyon viccesnek találtam. Emlékszem, a pályán két bójából csináltak kaput, és én azonnal beálltam védeni. Nem lehettem ügyetlen, mert Balogh Csaba, az akkori edzőm kiszúrta, hogy van érzékem a védéshez, és ezzel el is dőlt a sorsom. Kapus lettem.- Nem hinném, hogy megbántad. ..- Á, dehogy! szerencsém volt, mert szinte végig nálam idősebbek között védhettem, és ez nagyon sokat jelentett.- És az, hogy végig a Fradiban védtél, számodra természetes volt?- Nem kérdés. A családban mindenki fradista, elképzelhetetlen lett volna, hogy más csapatban játsszak.- Emlékszel még az első nagy sikerélményedre?-Azt nem lehet elfelejteni... Úgy tízéves lehettem, amikor Prágában, egy nemzetközi tornán a csehszlovák bajnok ellen játszottuk a döntőt. A csehszlovák bajnok... Gondolhatod, előzetesen nekünk senki sem adott esélyt. Az edzőnk azzal küldött a pályára bennünket, hogy ha tíz kapott gól alatt megússzuk, már elégedett lesz, ha pedig netán nyerünk, vesz nekünk száz csokit.- Ezzel az ígéretével nem vállalt nagy kockázatot...- Ezt bizonyára ő is így gondolta, de a meccset mi nyertük meg öt- nullra! Még gólt sem kaptam...! Utána óriási csokievést rendeztünk.- Ha jól sejtem, ez volt az első fizetséged. Meglehetősen korán lettél profi...- Prágában egyébként engem választottak a legjobb kapusnak. A mai napig az az egyik legértékesebb trófeám. Krefeld helyett a Ferencváros- S mi volt a legnagyobb elismerés, amit kapusként valaha is kaptál?- Két évvel ezelőtt Bledben egy nemzetközi kapusedzőtáborban vettem részt, amit Dzurilla vezetett. Minden országból négy kapust hívtak meg, s az edzőtábor végén a hat felmérő tesztből kettőben én voltam a legjobb, de a többiben is ott voltam az első öt között. Akkor mondta Dzurilla, hogy tehetséges vagyok, nagy jövő állhat előttem, persze csak akkor, ha nem maradok Magyarországon.- De te, legalábbis egyelőre, maradtál.- Őszintén szólva már tavaly nyáron sem sok hiányzott ahhoz, hogy elmenjek. Éppen Dzurilla volt az, aki elintézte, hogy a Bundesligában szereplő Krefeld juniorcsapatához kerüljek. A Krefeld ugyan első osztályú de olyan erős, hogy a juniorokat a másodosztályban játszatja. Óriási lehetőség ez egy magyar kapus számára, s csak azért nem mentem, mert a Fradinál szóltak, hogy az idén a felnőtteknél kezdőkapusként számítanak rám.- Ez ennyire fontos volt neked?- Kíváncsi voltam rá, hogy mire vagyok képes a felnőttek között. Azért nem olyan rossz a magyar bajnokság, hogy ez ne legyen elég nagy kihívás egy tizenhat éves srác számára.-S ezt a tizenhat éves srácot miként fogadták az öregek az öltözőben?- Mindenki nagyon rendes volt velem. Igaz, vannak íratlan törvények, amelyek mindenkire vonatkoznak. Sokszor van, hogy én viszem fel a szerelést a buszra, meg egy idősebb játékos szól, hogy vigyem a zsákját, de ez nem azt jelenti, hogy lekezelnének. Egyszerűen végig kell járni a lépcsőfokokat.- És te már eljutottál arra a szintre, hogy neked is vigye valaki a zsákodat?- Amikor nagyon siettem, az ificsapatban már előfordult, hogy megkértem valakit. De nem hinném, hogy ezzel megbántottam volna bárkit is.- Úgy hírlik, a nyáron Kanada felé veszed az irányt.- Július végén, Toronto mellett lesz egy edzőtábor, mégpedig egyik példaképem, Tretyak vezetésével. Most még a március végi ifjúsági Európa-bajnokságra koncentrálok, ám utána erre az edzőtáborra készülök majd. Ha esetleg ott sikerülne felhívnom magamra a figyelmet... Biztosan lesznek ott játékos-megfigyelők, s ha valakire Tretyak azt mondja, hogy tehetséges...- Ott szeretnél maradni?- A következő célom, hogy valamelyik profiligában védhessek. Ha esetleg Kanadában valaki felfigyel rám, ott maradok, ha nem, akkor irány Krefeld. Az az ajánlat ugyanis még mindig áll. „A legjobb akarok lenni!”- Azt tehát már eldöntötted, hogy ősztől külföldön folytatod...- Igen. Nagyon hasznos volt ez az év, fantasztikus érzés a Budapest Sportcsarnokban bajnokságot nyerni, de Magyarországon már nem tudnék tovább fejlődni. A nyáron leszek tizenhét éves, eddig meredeken emelkedett a pályafutásom, de ha most megtorpanok, elveszíthetek mindent. Szerintem egy hokikapusnál ez az egyik legfontosabb év. Ezért is lettem magántanuló, mert most számomra ez mindennél fontosabb: nagyon meghajtom a következő hónapokat, júliusban Kanadában a legjobb akarok lenni!- Remélem, nem sértelek meg ezzel, ha azt mondom, hogy megszállott vagy?- Megszállott és fanatikus! Milan Stás, a Fradi szlovák idegenlégiósa mondta egyszer, hogy Dominik Ha- sek- akit ugyancsak csodálok - is ilyen. Ezt csak így lehet, csak így szabad csinálni. Mondják is a barátaim, hogy időnként már velük is foglalkozhatnék egy kicsit. Mit csináljak, az álmaimat valóra kell váltanom...- Mi a legnagyobb álmod?- A legnagyobb? Egy profiliga. Egy igazán jó profiliga.- Netán a tengerentúlon?- Lehet, hogy egy magyar hokis szájából ez túlságosan is vakmerőén hangzik, de... Miért is ne? Az NHL? Az csodálatos lenne! Szűcs Miklós (Nemzeti Sport)
