Fradi újság (1997)
1997 ősz / 3. szám
3 FRADI ÚJSÁG Mielőtt bármibe is belekezdenénk, sietük leszögezni, hogy a felvételeken látható fiatalember: levente. Illetve: Levente. Azazhogy mind a kettő. Schultz Levente - leventeruhában. Jól áll neki. Nincs is ellenére, hogy ebben az öltözékben „kell” dekázgatnia a gyepen, csupán egy észrevételt tesz a ferencvárosiak huszonkét esztendős, kiismerhetetlenül cselező, sajátos „Levente-gólokat” rúgó játékosa: „Nem fázom benne” - állapítja meg nagyon hamar. Na persze, a tűző nap... A fradisták mostanság oly népszerű „Levije” - az a lágyan emelt-nyesett találat az UEFA Kupa-visszavágón; az a finoman kipörgetett gólpassz Zavadszky- nak... - amúgy a farmert, a sportos viseletét kedveli a legjobban, de nem zavarja, ha öltönyben, nyakkendőben kell megjelennie valamilyen protokolláris eseményen. Ebbe a kategóriába természetesen nem sorolható be a magánélet kedvenc időtöltése, amely általában vagy egy biliárdterem felkeresését, vagy a barátnővel, illetve barátokkal történő szórakozást jelenti. A zöld posztós játékot nagyon szereti, szintúgy Verát és a többieket - de ez külön történet... Nevezett hölgyet tavaly decemberben ismerte meg Szegeden - mindketten ott születtek -, s bár szerelem volt az első látásra, a „konkrétumok” a szilveszteri bulitól datálódnak. Talán mondani sem kell, most Ő a legfontosabb a számára... A barátok közül négy úriember említendő „kiemeltként”: Molnár Zoltán és Székely Róbert Szegedről, aztán Kislőrinc István, akivel serdülő egyről az ifikor végéig futballozott a Ferencvárosban, végül, de nem utolsósorban Majoros Imre, akivel négy évig az FTC-ben, hat hónapig Békéscsabán játszott egy csapatban. Akár a „haverság nem ismer határokat" című vetélkedőre is benevezhetnének, hiszen gyakorta utazgatnak egymáshoz. Hősünk ugyanis csak a hét végét tölti otthon, különben az FTC-szálló egyik neves lakója. A labdarúgáson kívül eső tevékenység, persze, ezzel még nem merült ki: szívesen hallgat zenét, elsősorban az általa most megismert és megszeretett Balázs „Fecó", valamint Mr. President előadásában. „Miszter elnök” a favorit, ha diszkózenéről van szó, ez azonban nem jelenti azt, hogy csak a „Coco Jumbo, Give you my Heart, Show me the way to your Heart” című slágerek tolmácsolóját hallgatja szívesen - ebből a műfajból gyakorlatilag bármi jöhet. Ha filmek, akkor vígjátékok és azon akciófilmek, amelyekben nem minden másodpercben fröcsög a vér, kasza- bolódik le végtag - a lágyabb, dinamikusabb verziók, azok igen. az újságok közül a Nemzeti Sportot mindennap átböngészi, és bele-beletekint az UFO-maga- zinba is. A könyvek tekintetében kissé sajátos az ízlése, elsősorban orvoskrimiket olvas - Robin Cook vezeti a toplistát-és a leginkább kedvére való ennivalók felsorolásakor is megállapíthatjuk: nem a közízlésűek népes táborába tartozik. Mindenféle gyümölcsök (leves formájában is), palacsinták s paradicsomsalátákon kívül az őzpörkölt és a rántott velő tartozik a kedvencei közé. Mivel az előbb felsoroltakat el is kell fogyasztani valahol, logikusnak tetszik valamilyen éttermet keresni a háttérben. Bár a fentieknek némileg ellentmond, mégis papírra vetjük: vezet a Cyrano- pizzéria (szegedi étkezde, naná!), illetőleg a Holsten-vendéglő (amely egység békéscsabai székhelyű, így rövid indokolás szükségeltetik: hősünk viharsarki vendégjátéka során rendszeresen ott táplálkozott, a teljes érthetőség kedvéért egy nagyon kedves barátot is keresni kell a színfalak mögött). Ami az italokat illeti: a „semmi alkohol" irányelv szellemében él, szomjoltásra a rostos üdítőlevek szolgálnak. Nem dohányzik. „Szőrözéssel" nem sokat foglalkozik. Menjünk sorjában! Igaz ugyan, hogy - mint általában a tinédzserek - kipróbálta már a cigarettát, mélyebb érzelmek azonban nem fűzik hozzá. A haját egy ízben két hónapig növesztette, szép nagy sörény lett belőle, de megunta, azóta röviden hordja. Az sem baj, ha egy kis divat is keveredik a hajviseletbe... Borotválkozni kétszer szokott egy héten, nem kell neki többször. Autója nincs, de a sportkocsik közel állnak a szívéhez, és csodálja a BMW-ket. A kedvenceket lajstromozva, földrajzilag Magyarországot és Szegedet helyezi előtérbe (szülővárosánál elidőzve: a futballon kívül minden odaköti, ragaszkodik hozzá, pályafutása befejeztével ott szeretne élni), a színekben a zöld, a fehér és a fekete a domináns, az állatok között nem az oroszlán, hanem a kutya a király, a virágok birodalmából főként a tulipán és a rózsa tűnik ki, a sportolók legjei közül a Chicago Bulls főbikájáé, Michael Jordáné az első hely. A futball külön fejezetett érdemel... Itthon-vitán felül-a Ferencvárosé a pálma. Gyermekkora óta fradista, ebben van némi atyai ráhatás, miután idősebb Schultz (csak zárójelben: tőle tanult eleddig a legtöbbet) nagy Fe- rencváros-szurkoló. A külhoni együttesek közül a Barcelona a befutó, miután a katalánok játékstílusa esik hozzá a legközelebb. Nem ilyen egyértelmű a példaképek helyzete. Idehaza Détári Lajos, „idegenben" Diego Armando Maradona volt a mindenekfeletti - hogy most ki, az egy kicsit nehéz kérdés. Diplomatikusan hozzuk mindenki tudomására, hogy mindenkit megfigyel, akitől úgy érzi, tud tanulni (a pályán is, az életben is, mert a kettő szimbiózisban él egymással), és a pozitív megnyilvánulásokat mindig megjegyzi magának. Az edzők nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendenek nála, mert mindegyiktől tanult valami újat (szüleinek és trénereinek köszönheti a legtöbbet). Ha nincs Horváth László, akkor ő tizennégy esztendősen nem kerül a Szegedi Dózsától a Ferencvároshoz; Piski Elemér mindig számított rá a korosztályos válogatottban; Rubold Péter keze alatt fejlődött a legtöbbet; Varga Zoltán volt az, aki visszahozta Békéscsabáról, és nem mellesleg: nála kezdett el játszani az első csapatban. Nyilasi Tibor - és ezzel a jelenben vagyunk, a reményről beszélhetünk tehát: minél érettebb labdarúgó képe jelenjen meg a szurkolók előtt, aki lehetőleg címeres mezben énekli a Himnuszt... Piski Elemérnél erre gyakran volt példa - serdülő A- tól ifi A-ig —, egyébiránt ez a legcsodálatosabb érzés, belebor- zong az ember... Külföld; Az sem megvetendő egy ifjú tehetség számára, előbbre való azonban, hogy a szurkoló minél nagyobb örömben részesüljön, amikor Schultz Leventét látja játszani. Az igazán jelentőségteljes tényezők közül még kiemelendő a család - nagyon fontos a számára, a húg is figyeljen: Levi nagyon szereti! - de még mielőtt lírai dramaturgiának andánk át a főszerepet, tudni kell egy veszedelmes ellenfélről. Vincze Gábornak hívják, és eddig az volt a szerencse, hogy egy csapatban játszottak (a „kolléga" a nyártól a Gázszerben ügyeskedik). Hogy mi lesz egymással szemben; Levente gólokra gondol. S még véletlenül sem leventególokra... Murányi András (Nemzeti Képes Sport) OPEL GOMBOS 1039 Budapest, Szentendrei út 237. Tel.: 160-9138, 160-9147, 250-4765
