Fradi újság (1997)
1997 ősz / 1. szám
4 FRADI ÚJSÁG K evés olyan labdarúgó- edző van Magyarországon, akinek fradista múlt nélkül is sikerült kivívnia a rendkívül szigorú ferencvárosi közönség őszinte elismerését. Kiss László, az FTC új pályaedzője közéjük tartozik. Mondtak már rá sok mindent: nehezen kezelhető ember, összeférhetetlen, mindig baj van körülötte. Egy dolgot azonban még azok sem vitatnak, akik nem kedvelik: imádja a futballt, és ért is hozzá. Kiss Lászlóval természetesen egy edzés jellegű felkészülési mérkőzés után beszélgettünk - a pálya szélén.- A Fradi-szurkolók túlnyomó többsége csak edzőként ismer. Arra kérlek, mesélj egy kicsit az ezt megelőző időkről!- Tősgyökeres ferencvárosi gyerek vagyok, a kerület szívében, a Haller téren nőttem fel. Ott lettem őrült szerelmese a Fradinak. Nem tudom elmondani, mekkora boldogság számomra, hogy megadatott a lehetőség: imádott klubomnál dolgozhatok. Természetesen jelentkeztem egy Fradi-toborzóra, 1960-ban. Nem jártam sikerrel, elküldték, mondván kicsi vagyok. Ezt követően kerültem néhány utcával odébb az MTK-hoz. Valahogy mindig a Ferencváros ellen ment a legjobban a játék, gólokat is rúgtam. Tizenkilenc éves koromig játszottam az MTK-ban, majd az NB ll-ben futballoztam tovább. Játszottam az Autóbuszban, a Veszprémben és Szentendrén, a Kossuth KFSE-ben.- Hogyan lettél edző?- Tudatosan készültem erre a pályára, és elvégeztem a Testnevelési Főiskolát. Huszonnégy éves koromra mindkét lábamon volt Achilles-ín sérülésem, és a szalagjaimmal is problémáim akadtak. Nem vállaltam az operációt, és így abbahagytam az aktív játékot.- Hol, merre dolgoztál?- A Vasas Izzónál akkor voltam pályaedző - 1975-ben amikor a csapat felkerült a másodosztályból az NB l-be. Ezután a Pénzügyőr következett, majd jött a Verebes-korszak. A kiváló szakemberrel együtt dolgozhattam Győrben is és az MTK-nál is. Voltam Debrecenben, aztán a Volánnál - itt Szokolai Lacival együtt foglalkoztunk a csapattal majd a Vasasnál, a Honvédnél, a Videotonnál. Dolgoztam Sopronban, utána a Maldív-szi- Hogyan kerültél a Ferencvároshoz?- Régi vágyam volt, hogy egyszer együtt dolgozhassak Nyilasi Tiborral. így aztán nagyon boldog voltam, amikor Nyíl felkért: legyek a pályaedzője a Fradinál.- Milyen volt a fogadtatás a pályán és a pályán kívül?- A klub és a szakosztály vezetői nagy szeretettel fogadtak. Ugyanez mondható el a játékosokról is. Nagyon jó a fiúk hozzáállása az edzésmunkához, mindenki hajt, becsülettel elvégzi a számára kirótt penzumot. A játékosok tudják, csak a tisztességes munka vezethet eredményre. Kiss László nem csak szóban beszél a labdarúgásról: 91. perc című könyvét érdemes elolvasni. A kiváló szakemberre egyébként egy ideje otthon is nagy feladatok hárulnak. Felesége halála óta ő neveli három gyermekét. A családhoz és a munkához való viszonya példaként állhat sokak előtt. (margay) Itt***# Együtt a Ferencvárosért. Balról: Kiss László, Szokolai László pályaedzők, Hegedűs Gyula ka pusedző geteken és legutóbb Pécsett.- Melyik időszakra emlékszel vissza legszívesebben?- Két igazán emlékezetes korszakom volt: Verebes József és Marti Kuusela mellett. Mindkettőtől rengeteget tanultam. De szívesen gondolok vissza Fehérvárra is, amikor bentmaradtunk egy, már leírt csapattal. Bár ez nem sikerült most Pécsett, de így is szép emlék az a néhány hónap a Mecsekalján.- Tavasszal sok fradista drukkolt neked, hogy sikerüljön bent tartanod a Pécset az NB l-ben.- Ez nagyon jó érzés számomra, mert azt jelenti, hogy elismerték a munkámat.- Mi az edzői hitvallásod?- Én a fegyelmezett, kemény munka híve vagyok. Nagyon sokat kell dolgozni az edzéseken, és hiszem, hogy akkor a kívánt eredmény sem marad el. Én mindig, mindenütt csak a szakmával, a futballal akarok foglalkozni, semmi mással. 1075 Budapest, RumbachSebestyén u. 21 .Telefon: 268-1022Telefax: 268-1020