Fradi újság (1997)

1997 ősz / UEFA kupa-szám

13 FRADI ÚJSÁG odMKfi «M „Úgy érzem, bíznak bennem” Végleg megoldódni látszik egy probléma. Telek „Manci” távozása óta tavasszal senki nem szilárdí­totta meg a helyét a középhátvéd posztján. Az ere­detileg e célból igazolt Korol nem váltotta be a hoz­záfűzött reményeket, a fiatal Vámosinak akadtak jó és kevésbé jó meccsei. Aztán hiába játszott kivá­lóan Nyilas, ő középpályán több hasznára lehet a csapatnak, Milovanovics is ígéretes teljesítményt nyújtott, de a Vác ellen kiállították. Szóval, a „ki lesz a Fradiban a leghátsó ember?” kérdés sokáig nyitva maradt. Mígnem az Üllői útra szerződött Dra­goner Attila...- Tényleg, rövid o-val vagy hosszú ó-val írod a neved? - próbáltam mielőbb tisztázni a problémát.-Hosszú az azó, nem tudom, hogy az újságok miért írják gya­korta röviddel. Most, hogy Fra- di-játékos lettem, talán sűrűbben szerepelek majd a lapokban, csak megtanulják.- Azért eddig sem volt rossz a sajtód.- Ezt nem panaszképpen mondtam. Csakhát aki a Ferenc­városhoz szerződik, óhatatlanul is sokkal inkább az érdeklődés középpontjába kerül. Attila egyébként kispesti ne­velés, ott járta végig azt a bizo­nyos szamárlétrát. A felnőttek között azonban egyszer sem ju­tott szóhoz, mire beért, nyomban kölcsönadták a Sopronnak.- Horváth Ferivel együtt nőt­tünk fel a Honvédnál, később egyikünkre sem volt szükség a Bozsik-stadionban. Hazudnék, ha azt állítanám, nem fájt a mel­lőzés, de azt hiszem, mindketten jobban jártunk. Sopronban egy tévémeccsen mutatkozott be az élvonalban (2- 1 -re kikaptak a Győrtől), később fél évig a másodosztályú Veszp­rémet erősítette. Onnan került Akasztóra, Stadler József nem átallotta megvásárolni a játékjo­gát a Honvédtől, a fejlődése ér­dekében azonban dr. Mezey György kérésére a BVSC követke­zett - szintén kölcsönjátékosként. Korábban a korosztályos válo­gatottakban rendszeresen szere­pelt, így nem okozott különö­sebb meglepetést, hogy Dunai Antal meghívta őt is az olimpiai válogatott keretébe.- Csodálatos időszak volt - emlékszik vissza. - A nyolc se­lejtezőből négyen pályára lép­tem, kint Atlantában is játszottam a nigériaiak és brazilok ellen. Sajnos utóbbi mérkőzésen Bebe- to beletérdelt a halántékomba, így sérülés miatt a Japán­meccset már ki kellett hagynom. Attól függetlenül, hogy az olim­piai tornán már pontot sem sze­reztünk, szerintem nem okoztunk csalódást, egyszer sem játszot­tunk alárendelt szerepet. Amit pedig a selejtezőkön véghez vit­tünk, az komoly bravúrnak szá­mított. Az ötkarikás eseményeket Csank János szövetségi kapitány is figyelemmel kísérte, hiszen a vb-selejtezők előtti előkészületi találkozóra már Dragónernek is küldött meghívót, sőt, az Egye­sült Arab Emirátusok elleni összecsapáson egy negyedórá­nyira be is cserélte. Legutóbb jó tíz percen keresztül a norvég csa­tárokkal is farkasszemet nézhe­tett a Népstadionban. Középhátvéd létére már nyolc élvonalbeli gólt szerzett, adottsá­gai kiválóak - 190 centiméter magas -, technikailag és taktika­ilag képzett labdarúgó. Nem vé­letlen, hogy a játékosbörzén ő volt az egyik legkeresettebb vé­dő. Előbb Páncsics Miklóssal és Novák Dezsővel randevúzott, akik azt ígérték, felhívják telefo­non. Onnantól kezdve egyfolytá­ban leste a készüléket, de csak nem akart megcsörrenni, illet­ve... Illetve megcsörrent, csak a vonal túlsó végén Balajcza Tibor, az UTE technikai vezetője halló­zott bele a kagylóba.- Az újpestiek ajánlata el­őnyösebb volt számomra, s azt is tudtam, hogy ott is nagyon jó csapat formálódik Nagy László keze alatt. Csakhogy nálunk a családban mindenki a Fradinak szurkol, a nővérem, Dragoner Il­dikó a zöld-fehér színekben lett többszörös magyar bajnok tor­nász. Ráadásul nekem mindig Nyilasi Tibor volt a kedvencem. Szóval, nagyon vártam azt a te­lefont, ami kisvártatva meg is jött.- Valóban könnyeztél, mikor eldöntötted, hogy az Üllői útra szerződsz?- Igen, irtózatos feszültség dolgozott bennem, három-négy napig aludni is alig tudtam. Attila az Üllői úton régi isme­rősökkel találkozott. Egyrészt rengeteg barátja szurkol a csa­patnak, másrészt Horváth Ferivel ugye együtt nőtt fel, Nagy Nor- berttel a Stadlert szolgálták an­nak idején, Forrai a sógora, no és az olimpiai keretben együtt ér­te el a sikereket Zavadszkyval és Hrutkával. Kiss László volt pá­lyaedzője a Honvédnál is, még a Kuusela-érában. Nem jelentett hát gondot a beilleszkedés.- Eddig kevésbé népszerű klubokban fordultál meg, hiszen a Stadler és a BVSC stadionja is csak ritkán telt meg. Nem lesz furcsa hétről hétre 15-20 ezer néző előtt játszani?- Engem kifejezetten feldob a közönség, az olimpia előtt Mexi­kóban 70 ezer szurkoló előtt fut­balloztunk, de Miamiban is leg­alább 45-50 ezren ültek a lelá­tón.- A Fradi-közönség kimond- va-kimondatlanul azt várja tőled, hogy megfelelően pótold Tele­ket. Miben tér el a Te játékstílu­sod az övétől?- Manci nagyon jó játékos, sráckoromban még szurkoltam neki. Adottságaink eltérőek, ő alacsonyabb, viszont valamivel gyorsabb és fordulékonyabb. Mivel magasabb vagyok, talán jobb a fejjátékom, s a testi erő­met is jobban ki tudom használ­ni. Szeretnék megfelelni a fe­rencvárosi szimpatizánsok elvá­rásainak. A Rapid-meccs után sokan veregették a vállam, úgy érzem, bíznak bennem. Céljairól annyit mondott, hogy előbb a Fradiban, majd a válogatottban is stabil k'ezdőem- berré akar válni. A külföldi szer­ződést kizárólag akkor jöhet össze, ha egy nívós nyugati klub érdeklődik utána. Csak úgy, akárkiért nem hagy­ja ott az Üllői utat... (naszály) ¥■

Next

/
Thumbnails
Contents