Fradi újság (1997)
1997 taavsz / 8. szám
9 FRADI ÚJSÁG Útban a Centenárium felé Fradi-történelem napról napra Atlétasikerek az Üllői úton * 1 1911. május 6-án volt az első atlétikai verseny az Üllői úti pályán. A negyedmérföldes handicap futóversenyt Pataki László (a „híres középcsatár bátyja) nyerte. Ö volt az első atléta, aki győzelméért az új pályán érmet kapott. Ferencvárosi siker született még gerelyvetésben (Kóczán Mór), 110 m- es gátfutásban (Kovács Nándor) és 1 mérföldes gyaloglásban (Drubi- na István). Június 18-án már nem egyszerű versenynek adott otthont a pálya. „A magyar atlétikai sport nagy ünnepe, a bajnokságok napja zajlott le a hatalmas méretű Üllői úti pályán, melynek nagytribünjét, s állóhelyeit zsúfolásig megtöltötte a lelkes érdeklődők tömege. Soha a bajnokságok fennállása óta nem voltak még ilyen népes mezőnyök, ily izgató küzdelmek. A kiváló érdekességü verseny sikerét a valóban tökéletes rendezés a legnagyobb fokra emelte. A futópálya salakja dúsan beolajozva és lehengerelve aszfaltszerű benyomást keltett, s az ugró és dobóhelyek is mind precíz kivitelben, frissen festve várták a küzdők hadát. A viadal magas nívóját jellemzi, hogy a legtöbb számban vagy elérték, vagy erősen megközelítették az eddigi legjobb bajnoki eredményt." Az Üllői úton rendezett első atlétikai bajnokságon két ferencvárosi siker is született. Az új pályán az első bajnoki aranyérmünket Kovács Nándor nyerte. Ez a verseny kilencedik száma, a 120 yardos gátfutás volt, ahol Kovács 17 mp-es idővel győzött. Ezután a gerelyvető Kóczán Mór remekelt, s végül 47,17 m-es eredménnyel győzött. Június 29-én nagy közönség előtt, nagyszerű eredményekkel zajlott le az FTC első nemzetközi atlétikai viadala. A 15 számból négy ferencvárosi győzelemmel végződött. (Márkus Aladár, Kovács Nándor, Pataki László, Drubina István) Győzelmek a vízben Az FTC vízilabdacsapata Hamburgban nagy nemzetközi tornán szerepelt. A fradisták mindkét ellenfélnek - St. Aegid, Koppenhága válogatott - egyformán nyolc gólt dobtak. Egyébként az FTC vízipólócsa- patát 1911-ben az a „veszély" fenyegette, hogy kénytelen lesz ellenfél nélkül megnyerni a bajnokságot. Mégsem így alakult. A zöld-fehérek mellett még egy jelentkező akadt. A nagy rivális, az MTK volt az „áldozati bárány”. Az MTK szerette volna kialakítani a vízben is az örökrangadót és ezért megalakította vízilabdacsapatát. Az FTC 1911. szeptember 17-én 7-0-ra győzött a kék-fehérek újonc csapata ellen és ezzel megvédték az 1910-ben első ízben kivívott vízilabda-bajnokságot. Mai szemmel nézve, bizony furcsa bajnokságok voltak ezek az „egymérkőzéses” találkozók. De mégis elismerés illeti a két csapatot, hiszen nekik köszönhető, hogy nem sorvadt el hazánkban az a sportág, amely a későbbi években annyi sikert eredményezett a magyar színeknek. Egyébként az 1911 -es évben a Fradi kezdeményezésére a Császár uszoda átalakítása befejeződött. Az uszoda hosszát 33,3 m-re korlátozták. Pallér pallérozta őket... 1911. augusztus 27-én az FTC teniszezői az Ipolyságban tartott versenyen hallattak magukról: „Nem hagyhatjuk szó nélkül az FTC teniszgárdájának határozott fejlődését. Nem kevesebb, mint öt dijat vittek haza Üllői úti otthonukba. Az eredmények elérésében nagy része van Pallér Gyulának, aki határtalan lelkesedéssel tanította és trenírozta a játékosokat. Ilyen arányú fejlődés mellett a rettegett Franzstadt nemsokára fővárosi versenyeken is elsőrangú szerepet fog játszani." Hazatértek a győztesek... Az FTC nagysikerű német-angol túrájáról hazatérve sorra élvezhette a magyar sporttársadalom hódolatát. Még a színházak is díszelőadást tartottak az „Európa-verő” fradisták tiszteletére. 1912. január 28-án „Az ünneplések szakadatlan sora után ma a pályán üdvözölhette a közönség az FTC legénységét. Lelkes, meleg taps köszöntötte a csapatot, amely pompás játékkal honorálta a szeretetteljes üdvözlést: FTC -BEAC 9-0. A barátságos mérkőzésen a túra hősei közül nem láttuk viszont Borbást, akit Szeitler helyettesített és Weinbert, akinek a helyén Payer játszott. Az FTC elsőrangú játékot produkált. Különösen Schlosser volt elemében. Olyan ideálisan mint ma, még őt is ritkán láttuk játszani. A gólokból négyet Pataki, kettőt Schlosser, egyet-egyet Koródy és Payer lőtt." A futballra kiéhezett szurkolók egy hét múlva már bajnoki mérkőzéseken tapsolhattak hasonló nagy ferencvárosi gólzápornak. A nyitányon az FTC 9-2-re győzött a MAC ellen... De azért jöttek kudarcok is. Ilyen volt az MTK-tól Magyar Kupamérkőzésen elszenvedett 1-0-ás vereség is, amely tulajdonképpen 2-0 is lehetett volna. Az történt, hogy a 91. percben Kertész az FTC kapujától 10 méterre ellőtte a labdát, s a „jóindulatú” játékvezető, addig amíg a labda (10 méterről!) a kapuba ért, lefújta a találkozót! A gól így érvénytelen volt... A ferencvárosi tizenegy -11 gólt rúgott 1912. június 9-én gólzáporos győzelemmel fejeződött be a bajnoki idény (FTC—III. kér. 11-3). A fradisták nagy fölénnyel szerezték újabb elsőségüket. Schlosser ezen a napon nem kevesebb, mint nyolc gólt szerzett - egy bajnoki mérkőzésen 8 gólt azóta sem ért el ferencvárosi játékos! A mérkőzés előtt angol és osztrák atléták részvételével nemzetközi atlétikai viadalt rendeztünk. Három számban a külföldiek nyertek, míg az FTC győztesei ők voltak: Mándy János - súlydobás, Stolmár Károly - 110 m-es gátfutás (16,4-es idővel beállította az országos csúcsot) és Szabiár Péter- 1500 m-es gyaloglás. Egy hét múlva már csak az atlétáké volt az Üllői úti pálya: a MASZ az FTC otthonában rendezte az országos bajnokságot. Szabiár a gyaloglásban -10 km-es távon- Kóczán gerelyvetésben, Stolmár a 110 m-es gátfutásban lett bajnok. FTC-sportolók az olimpián 1912. június 23-án nyilvánosságra hozták az olimpiára kiutazók névsorát. A stockholmi olimpia volt az első, amelyen ferencvárosi sportolók is szerepeltek. íme első olimpikonjaink névsora: Atlétika: Kóczán Mór, Stolmár Károly. Labdarúgás: Blum Zoltán, Borbás Gáspár dr. (ő volt az első doktor olimpikonunk!), Payer Imre (ő volt az első vidéki városból igazolt olimpikonunk!), Pataki Mihály (ő volt az első diák olimpikonunk), Rumbold Gyula, Schlosser Imre, Tóth Potya István, Bródy Sándor. Torna: Háberfeld Győző. Úszás: Wenk János. Vízilabda: Ádám Sándor, Ádám Aladár, Fazekas Tibor, Hégner Jenő, Rémi Károly. * 1912. július 9. Ezen a keddi napon született meg az első FTC sportoló által nyert olimpiai érem! Kóczán Mór 55,50 m-es dobásával a „gerelyvetés jobb kézzel” versenyben a harmadik lett - bronzéremmel nyert! Ezzel a teljesítményével tehát Kóczán - Kovács álnéven versenyzett! - volt az első FTC-sportoló, aki olimpián érmet szerzett. Önéletrajzában erre így emlékezett vissza: „Mi magyarok még 1911-ben is a végén fogtuk a gerelyt és úgy dobtuk. Ez igen nagy hátrányt jelentett számomra, hiszen a stockholmi olimpián már középfogással kellett dobni. Ezt a fogást is hamar elsajátítottam. Két jól sikerült dobásomnál kijelentették, hogy kiléptem, pedjg még a vonalra sem léptem. így is elég nagy lett az egyik dobásom, s ezzel harmadik lettem." A stockholmi olimpián megrendezték a „gerelyvetés bal kézzel" versenyt is, és ezután összesítették a két eredményt. Kóczán bal kézzel 30,54 métert dobott. Összesített eredménye 86,39 m volt, amivel a 12. helyen végzett. Óriási eredmény volt ez akkor, különösen ha Kóczán felkészülését is figyelembe vesszük. Kóczán Mór nem az Üllői úti pályán edzett, hiszen nem is Budapesten lakott. A csallóközi Aranyoson volt református lelkész, és az alig néhány méter hosszú udvarából dobálta a gerelyt, a kerítésen túlra, ahol már a mező kezdődött... Ki nem „léphetett” mert az eldobási vonalat az udvar kerítése jelezte. Az eldobott gerely távolságát pedig a
