Fradi újság (1997)

1997 tavasz / 6-7. szám

18 FRADI ÚJSÁG Üti-veri egymást a „zöld trió” Darád Zsolt: 18 óv, kilenc arany A nyolcvanas éves elején fiatal srácot interjúvoltam. Azt mondta, szeretne min­dent besöpörni. Ma felnőtt férfi. Repka Attilának hívják. Nyert olimpiát, négy Eb­aranyérmet, egy vb-ezüst- medált. Bármi is a jelene, klasszisbirkózó. Most újra egy ifjonccal merengtem el a jövőről. Csodás napon, március 15- én született. 1979-ben, és ő is birkózó. Úgy hívják: Dobróczi Zsolt. Kilenc­szeres magyar bajnok. A kötöttfogás „vezet", abból az aranymedálból ötöt tett vitrinbe, négyet a szabadból eredeztet. Serdülő- és ifi­bajnoki babérok. Amikor beszélgettünk, a junior-baj­nokságra edzett. Két kor­osztályban tarolt, egy új korcsoport „székfoglalója” elé nézett. Nem különösebb izga­lommal.- A felnőttek Marcaliban rendezett bajnokságán már szőnyegen voltam. Ötödik lettem. Miért is kellene re­megnem, ez a szakmám - kezdte Zsolt. - Somogybán szégyelltem magam, mert Kismónitól egy elbambulás után kétvállal kikaptam. Tudja, úgy két-három éve nem tusoltak be. Később az olimpiai hatodik Berzicza Is elvert 6-0-ra. Az sem volt csúcsérzés. Ők már felnőttek. Egy 18 éves fiúnál még belefér, hogy egy kicsit móresre ta­nítják.- Hát, nem fér bele... Erősödnöm, „szálkásod- nom” kell. Tüdőre minden rendben, izomzatra viszont lenne mit rátenni. Megfi­gyeltem: hirtelen, és nagyot növök. Ezért a mostani 76 kg-ból tippek szerint a 85 lesz a végső súlycsopor­tom. Mikor? Ezt jobban ter­vezheti az edzői koszorúnk. Mestereim közül az alapo­kat Széles Jóska bácsi adta meg. Büszke vagyok, mert olyan pompás mesterek se­gítenek a Fradiban mint a megsüvegelendő szakmai tudású Kiinga László és az öt éve barcelonai sikerkapi­tány, Szőnyi János. Utóbbi a mesterem, lévén szako­sodtam, most már a kötött­ben csinálom. Kiinga svéd földön szá­mos újítást vezetett be, amikor ott dolgozott.- Tapasztaltam... Ami­kora 10-12 állomásból ál­ló „rohampályára" vezé­nyelt, még kacarásztunk, hogy mi lesz ez. Pár perc múlva kapkodtunk az oxi­gén után... Tudja, KI inga a könnyedebb hangvételű ember, aki sok mókával oldja a hangulatot, Szőnyi pedig olyan komoly edző, akinek a szeme villanása is elég ahhoz, hogy az ember tudja, merre hány méter. A Fradi nem oly régen „kapott a fejére”, mert a Dobróczi-Szabó Péter—Fe­hér Tamás triót nem indí­totta a nyíregyházi Magyar Nagydíjon.- Ezen a tavaszon a juni­or magyar bajnokságon kell bizonyítanunk. Majd jön a törökországi junior Eb és a finnországi vb. Az edző azért edző, hogy tudja, egy 18 éves gyerek mikor és hol birkózzon. Magánélet?- Profi státuszú birkózó vagyok, havi 35 ezret kere­sek, segítem a családot. Heti öt nap, hét kötelező edzés. Előírták, ezt csiná­lom, elégedett vagyok. Hessky Pál szakosztályi el­nök nem mondott még olyat, amit ne teljesített vol­na. Nem bántam meg, hogy birkózónak álltam. Papám, az egykori csömöri NB l-es kézilabdázó hozott le a Fra­diba úgy tizennégy éve. Először játék volt az egész, most már Sydneyre gondo­lok. Vendéglátó szakközép­be járok, ha van idő, akkor jön a futball. De nem futballban vágyik az olimpiára!- Tán jobban jártam vol­na...? Ha letudom az edzést, még vasárnapo- nént is megyek futni Szé­les Józsi bácsival. Szeren­csés, hogy a Fradiban Fe­hérrel és Szabóval azonos súlyban küzdünk. „Tépjük egymást" irgalmatlanul. Haverok vagyunk, de ha majd felnőtt- válogatott­ság a tét, már odacsap az ember..." A tavalyi budapesti Eb-t föltehetően nyitott szemmel nézted végig.- Óriási élmény volt. Farkas Petit sajnáltam, ide­haza sportdiplomáciai vere­ség, hogy óvással kivették a zsebéből az aranyérmet a török Yerlikaya elleni dön­tője után. Mit tanultam? Kissé egysíkú a mai birok- vetés, a békaállásból kell kezdeni valamit. Ekkor jön jól egy, állóhelyzetből el­adott nagy dobás. Ha hagy­ják. Hamar kiismerik az em­bert. Én háromféle variáci­óját is tudom a rogyasztás- nak. Szerencsés vagyok, eddig elkerült a sérülés. (Kopog egyet az asztalon. — a szerk.) Atlanta után nem lehetett túl jó a szájíz. Az emlegetett Berzicza szerzett csak egy árva magyar olimpiai birkó­zópontot a hatodik helyével.- Előtte mélyen úgy érez­tem, gondok lehetnek. Csakis Repkára és Farkasra alapozni, ez hátulütővel járt. A leszereplés után ug­rattak eleget. Akkor azt mondtam magamban, nem sírni kell, hanem odaállni, és mindent megtenni Sydneyért. A végén bevallja: szíve­sen ülne egy hatszázas Ka- wasaki-motor nyergébe. „Hja, ha lenne rá valami­kor elég pénzem" - sóhajt mosolyogva. Fölemlítem, az olimpiai bajnok életjáradékot kap az államtól. Erre hümment. „Tán 2004 után lesz Kawa­saki” - véli. Nem bánnánk, ha 2000 végén már „motoros” lenne Zsolti gyerek. Szabó Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents