Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 8. szám
9 Sajnos, egyre kevesebbet látni a pályán a hajdani Liverpool-i hőst, Máté Janit, aki remek ember és jó játékos, de az üzleti élet túlságosan igénybe veszi az idejét. Ám továbbra is a csapathoz tartozik, mint ahogy az ősszel még sűrűn szerephez jutott Se- lenka Tomi is. így néz ki tehát a Fradi jelenlegi öregfiúk-csapata, és talán e felsorolásból is kitűnt, kiváló futballisták alkotják a keretet és nem véletlenül nyerték idén is magabiztosan a bajnokságot. Különben egy FTC-öregfiúk derbinek sajátos koreográfiája van a Népligetben, de idegenben is. Amikor a kezdő csapat az öltözőben készülődik, a holdudvar már csendesen hangol a büfében. A tiszteletbeli elnök, Popov Józsi például rendszerint csendesen kortyolja kisfröccsét, ám annál harsányabban emlegeti hajdani sikereit. Amit a félidős Bandi ugyan már ezerszer hallott, de sörét szürcsölve ártatlan szemekkel, fegyelmezetten hallgatja a „popovi” előadást. Eközben Netzer, alias Dóra János, bedobva egy rum-colát, cöcögve mosolyog a hallottakon és már valami gonoszságon töri a fejét, amivel megleckéztetheti Popov urat. Ebben óriási partnere a Ma- ugli-külsejű poénvadász, Bacsa Misi is, aki felhevült állapotában rendszeresen olasz slágereket ad elő. A hangvillát pótolandó, általában egy poharat tesz a füle mellé, így kívánván elkapni a megfelelő oklávot. Még kedvenc nótáját, a „Hogyha nékem sok pénzem lesz, kimegyek az ügető- re...” címűt is a taljánok nyelvén halandzsázza legszívesebben. Persze vannak csendesebb fazonok. így például a két Kokó. A polgáribb külsejű, másként „pa- calos" Gabi szintén valami mókán szokott gondolkodni, míg slamposabb kinézetű névrokona megszokott sóher pénzét kergeti, valamint cigarettát lejmol szaporán. Aztán betoppan Varga „Szo- szi” Laci, Szabó „Csont” Feri, Soós Gabi, Pirgel Lala, néha a dagadt Zsozsó, azaz Péter Lajos is, akik rögvest egy négyzetméternyi kisfröccsöt rendelnek az asztalhoz. De amikor említettek látják, hogy igencsak szállingóznak a meccsre a nyugdíjas szurkolók, elszégyellik magukat, és büszke mozdulattal leteszik a poharat, majd elindulnak a pálya irányába. Rendületlenül zajlik tehát az élet a Fradi-öregfiúk háza táján. Mi több, nem csupán az élet, hanem a boldog futballélet zajlik, többnyire látványos és jó focival. Higgyék el egyszer érdemes megnézniük. Utána úgyis visszatérnek. Talán még a veretes idők is. FRADI ÚJSÁG Zöld majális volt Hévízen Kedvelik elöljárójukat a fürdőváros lakói M egkockáztatom, polgármestert még nem szerettek úgy, mint Vértes Árpádot, a hévíziek. A helyiek szerint ugyanis Hévíz jelenlegi elsőszámú közjogi méltósága rendkívüli ember. Ennek a véleményüknek gyakran hangot is adnak. De mi köze van ehhez a Fradinak? Csupán annyi, hogy Vértes Árpád megszállott Ferencvá- ros-drukker, és a messze földön híres zalai fürdőhelyből már-már eklektikus Fradi-vá- rost varázsolt. Talán már köztudott, hogy a Fradi-templo- mot építtetett, amelyet Telekék jelenlétében szenteltek fel. Azt pedig már teljesen természetesnek, mi több, magától értetődőnek tartják a polgárok, hogy az NB III. Bakony-cso- portjának élmezőnyében található együttesük hétről hétre tetőtől talpig zöld-fehérben lép pályára. Emellett azonban minden alkalmat megragad a mélyzöld lelkületű polgármester, hogy állandó kapcsolatban legyen kedvenc egyesületével. Amikor csak teheti, felautózik az Üllői útra (200 kilométer), hiszen hogy venné ki magát, ha pont ő nézné tisztes távolból az eseményeket, miközben a fiúk a bajnoki címért hajtanak. Persze, szíve mélyén akkor a legboldogabb, amikor szűkebb pátriájában üdvözölheti a ferencvárosi futballistákat, valamint a klub más sportágbéli képviselőit. Ez történt május 1-jén is, amikor olyan futballünnepet hozott össze Hévízen, hogy annak láttán a hajdani ingyen- virslis, ingyensörös „hivatásos majálisszervezők” valószínűleg menten elszégyellték volna magukat. Igaz, ezúttal nem minden volt ingyen, ám a nézők a 2-300 forintos belépők ellenében többek között három mérkőzést is megtekinthettek. Az egésznapos műsor azzal kezdődött, hogy a résztvevők egy több kocsiból álló, amolyan városnéző nyitott kisbuszon elkocsikáztak a sportcsarnok öltözőjétől a belvároson át a pályáig, miközben rezesbanda fújta rendületlenül az indulókat a publikum legnagyobb csodálatára. Aztán megkezdődött a fociprogram. Először a ferencvárosi „kemény mag", az úgynevezett 2-es szektor lépett gyepre. Minden bizonnyal igencsak tarthattak tőlük, mert egy kifejezetten minőségi csapatot állítottak ki ellenük. Nem is maradt el a hazai siker, ám Szilágyi, Hipós, Gál és a többiek ezúttal méltósággal, kulturáltan viselték el a vereséget. Pedig zöld-fehér „zakóknál" nem ez a szurkolói mentalitás jellemző rájuk. Ezután került sor a Hévíz— Ferencváros-öregfiúk találkozóra, amelynek elején a békét szimbolizálandó, a két csapat játékosai felvezetésként egy- egy galambot eresztettek a levegőbe. Egyébként a hazaiaknál pályára lépett az egykori ferencvárosi balfedezet, majd többszörös magyar, valamint világválogatott Szűcs Lajos is. Lala tatát egyébiránt még úgy jó tíz évvel ezelőtt sikerült „megfőznie” Vértes úrnak, ugyan erősítse már a csapatukat hétvégenként. Persze játékosként. Szűcs Lajos pedig negyvenen felül lenyomott egy évet a hévíziek első csapatában. Rajta kívül Rácz, a keszthelyiek nem is olyan régen még ünnepelt gólvágója, valamint Molnár László, a ZTE hajdani kemény hátvédje, - ma neves játékvezető - is erősítette a zalaiakat. Ennek ellenére az FTC old boy-gárdája 3-0-ás győzelmet aratott, némiképpen visszavágva a drukkerek vereségéért, no meg újfent bebizonyítva, hogy övék a ország legjobb öregfiúk-csapata. Ezt követően rendezték meg a Hévíz-Zalaapáti bajnoki találkozót, ami gól nélküli döntetlenre végződött. (Megjegyzem, a hévíziek védelmében szerepelt a Zalaegerszeg jelenlegi edzőjének, Szőcs Jánosnak a fia is.) Ezzel zárult tehát a május 1-jei hévízi futbalIparádé, de még nem volt vége a Vértes-shownak. A deresedő hajú polgármester barátai és kollégái segítségével ugyanis bevezette az FTC küldöttségét a hévízi majális aznapi forgatagába. Betekintést nyerhettek a vendégek a sétálóutca pazar látványosságaiba és megízlelhették az ott főzött megannyi finomságot. Hiszen volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Az ökörsütéstől a lepényfalatozá- sig, a szőnyegvásártól a játékokig szinte mindenki megtalálhatta, amire vágyott. Egyébiránt a külföldi vendégek - mindenekelőtt németek és osztrákok - közül is többen felismerték a „bürgermeistert", és széles mozdulatokkal üdvözölték őt. Vértes úr a rövid sétát követően az úgynevezett polgármesteri borpincébe invitálta vendégeit, ahol mindenkit megkínált a hegy levéből. Aztán vacsora zárta az aznapi kellemes programot, amelyen a fáradtnak, ugyanakkor boldognak tűnő Vértes Árpád ajándékokat adott át az ő kedves ferencvárosi testvéreinek. Fájdalmára alig tudott elköszönni, mert rohant ünnepi beszédet mondani. Igaz, nem is nagyon akart búcsúzkodni. Hiszen, mint említette, a hét végén úgyis találkozik a fiúkkal, mivel megy fel a meccsre. Ezt úgy mondta, mintha Dunakesziről ruccanna fel az Üllői útra. Hiába no, ilyen egy igazi Vértes - Zalából. Fradi-lélekkel. (Dodi)
