Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 6. szám
11- Béla bácsi, mikor ült utoljára biciklin?- Miért kérdezi ezt?- Egyszerűen azért, mert évtizedeken át rendre úgy jött ki az Üllői úti pályára, hogy lepattant a kerékpár nyergéből.- Sajnos már egy éve nem tudom használni ezt a szívemnek annyira kedves járgányt. Fáj a térdem, így aztán kénytelen voltam sufniba tenni.- S mikor futott utoljára?- Nyolcvanévesen még rendszeresen kocogtam a népligeti salakon.- Mennyi volt a napi adagja?- Három-négy kilométer.- Még kiiencvenévesen is?- Nem hagytam volna abba, mert kondícióval még bírtam, csak tudja tizenhatévesen volt egy súlyos térdsérülésem a bal lábamban. Egy évig akkor mankóval jártam. Ez újult ki nyolcvanéves koromban, de bevallom, ha ez nem jön közbe, még néhány évig biztos elkocogtam volna.- Mikor került a Fradihoz?- 1947-ben, mert előtte újra az MTE atlétája voltam Aztán az FTC és az ÉDOSZ egyesült, s az elnökség engem bízott meg a szakosztályi teendőkkel.- De a versenyzést még nem hagyta akkor abba?- Hogy képzeli ezt? Folytattam és 1956-ban egy párizsi L'Humanité-versenyen indultam utoljára. Ekkor már ötvenéves voltam.- Hányszoros magyar bajnok?- Az én fő számom az 5000 és a 10 000 méter volt. Csapatban és egyéniben összesen tizennégyszer voltam magyar bajnok és a válogatottban is ennyiszer szerepeltem.- Melyik volt a legnagyobb sikere?- 1942-ben Koumolában tízezer méteren megvertem a finnek olimpiai bajnokát Salminent. Ennek a versenynek van egy különlegessége. Szombaton a Finn Vöröskereszt rendezett egy meghívásos ötezer méteres futást, ahol én második lettem, de ezen Salminen nem indult, mondván a következő napi küzdelemre gyűjti az erőt. Másnap nekem még azt is mondták a vezetőim, ha úgy érzem adjam csak fel a versenyt. Az utolsó körben lehajráztam a finn világklasszist és egy méterrel nyertem. A hazai közönség meglepetésre engem ünnepelt, mert honfitársuknak FRADI ÚJSÁG FUSS AZ ELETEDERT! Köszöntjük a 90 éves Németh Bélát! Május 2-án volt kilencvenéves Németh Béla, a Ferencváros örökös tagja, a magyar atlétika kiemelkedő alakja. nem tudták megbocsátani, hogy nem indult a Vöröskereszt-versenyen. Azt a csodálatos erleget, amit nyertem, ma is legféltettebb ereklyémnek tekintem.- A Fradi előtt hol atlétizált?- 1923-tól az MTE színeiben, 1935-től pedig a MAC-ban versenyeztem. Egyébként én voltam az első tízezer méteres futó, aki harminckét percen belüli időt ért el. A rekordom 31 perc 40,4 másodperc volt.- Hogyan alakult a későbbiekben a sportvezetői pályafutása?- Tíz évig voltam társadalmi munkában az ÉDOSZ, a Budapesti Kinizsi - tudja egy időben így hívták a Fradit - majd a Ferencváros szakosztályvezetője. Aztán találtak a helyemre valamilyen minisztériumi funkcionáriust.- De ha jól tudom, közben végig edzősködött is.- Igen és nyugodt szívvel mondhatom, szép eredményeket értem el a tanítványaimmal. Simon Attila a háromezer méteres akadályfutásban ötszörös magyar bajnok volt és Universiadé- győztes. Az Európa- bajnokságon ötödik helyet ért el. De nagyon jó volt együtt dolgozni Jóny Istvánnal, aki szintén tehetséges atléta volt. Ma tudomásom szerint az MTK elnökhelyettese. Tormási Attila is a versenyzőim közé tartozott, ő maratoni futásban ért el szép eredményeket.- Ez a biciklizés engem még most sem hagy nyugodni.- Miért?- Tudja Béla bácsi, ez már meglepő volt a hatvanas-hetvenes években.- Először is remek fizikai állóképességet adott, másodszor mi akkor is a Pongrácz úton laktunk és ez mindössze három kilométerre van az Üllői úti stadiontól. Mi az a napi hat kilométer...- Mi a szakmája?- Pék. 1929-től dolgoztam a Százados úti községi kenyérgyárban. Előtte egy évig munka- nélküli voltam, s akkoriban örültem, ha egy darabka száraz kenyérhez jutottam. Miután bekerültem a kenyérgyárba, többet soha nem éheztem. 1968-ig, hatvankét éves koromig dolgoztam itt a Százados úton.- Mi a legkedvesebb időtöltése?- Ha itt lehetek a Népligetben a pályán, valamint ha kimehetek Diósdra a telkemre. Tudja mindössze százötven négyszögöl az egész. Még 1937-ben vettem, nyolcszáz penzőért. Négyhavi fizetésemből kuporgattam össze. Tudja ez az az időszak volt, amikor „200 pengő fixszel az ember könnyen viccel!” Na, én akkoriban ennyit kerestem. Szeretek itt a telken lenni, van egy kis lugas, na meg egy négyszer-négyes szoba rajta.- Korábban mindig az atlétikai pályán láttam.- Igen, a Népligetben én tartottam rendben a salakot, a belső kört mindig én csináltam meg. Tavaly azt mondták, hogy ne strapáljam már annyit magam, legyek a kondícióterem délutáni felügyelője. Nem rossz, de a másikat jobban szerettem. Ez egy kicsit unalmas.- A felesége, Margit néni is itt dolgozott a Ferencvárosnál.- Igen, tizenöt évig volt a klubnál. Kezelte az archívumot, majd a végén az FTC-ajándék- boltban dolgozott. Köszönöm kérdését, jól van.- Na, és a család?- A lányom tanárnő, a Posta vezérigazgatóság iskolájában tanít. Előtte nyolc évig igazgató volt. Egy unokám van és négy csodálatos dédunokám.- Az atlétikától teljesen elszakadt?- Nem, mert ehhez soha nem lehet az ember hűtlen. Az atlétikai szövetség tiszteletbeli elnökségi tagja vagyok. Múlt vasárnap volt a közgyűlésünk, s én bizony a felszólalásomban szóvá tettem, hogy óriási szakmai hiba az, ha nem törődünk a futóutánpótlással. Ezen a téren ugyanis lehangoló a helyzet.- Reggelente hánykor kel?- Hatkor, és ha jön a tavasz, már megyek is ki a telekre.- De hisz minden délben itt van az Üllői úti pályán.- Na igen, mert bejövök ebédelni. Aztán irány a Népliget.- Mire vágyik még Béla bácsi?- Élni! Gyenes J. András TECHEM Kft.
