Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 1. szám
10 VÁLOGATOTT ERŐSÍTÉSEK Az ítészek szerint idehaza amúgyis legjobb játékosállománnyal rendelkező Ferencváros két válogatott futballistával erősödött a télen. A bajnokság második felében a 27 esztendős, hatszoros válogatott Jagodics Zoltán, valamint a 26 éves Nagy Norbert is zöld-fehérben folytatja pályafutását, utóbbi egyszer szerepelt a nemzeti tizenegyben. Ők mesélnek múltjukról, jelenükről, jövőbeni terveikről, s hogy egyáltalán miként kerültek ide az Üllői útra. Kettejük közül talán Jagodics Zoltán az ismertebb, legalábbis több éve játszik az élvonalban. Szombathelyen mutatkozott be az NB l-ben, éveket húzott le a Haliban, mégis fél éve, amióta átigazolt a Győrbe, sokkal sűrűbben írtak róla az újságok hasábjain. Ugyanis elterjedt róla, hogy a problémás játékosok közé tartozik... „A Haladásnál soha nem volt semmilyen problémám. Sok edzővel dolgoztam, senki nem panaszkodott a hozzáállásomra, de a játékostársaimmal is mindig jól kijöttem. Eleinte Póczik Józseffel, a Győri ETO mesterével is kifejezetten bizalmas viszonyban voltunk. Rengeteget beszélgettünk, még csak nem is célzott rá, hogy bármilyen gondja lenne velem. Éppen ezért ért villámcsapásként az a bizonyos cikk, amiben azt állította rólam, hogy nem vagyok igazi csapatember, s a hozzáállásommal sincs megelégedve. Aki ismer engem, tudja, hogy ez a legkevésbé sem felel meg a valóságnak. Sőt, szerintem pont ezen tulajdonságok miatt fogadtak el eddig bárhol, ahol megfordultam. Ma sem értem, miért csinálta ezt." Zoli tulajdonképpen hálával is tartozhatna az őt Győrből elüldöző mesterének, hiszen kis kitérő után - a Fehérvárt segítette ki az utolsó három őszi fordulóban - így kerülhetett egy bajnokesélyes csapathoz, a Fradihoz. „Nagyon jól jött az a pár hetes fehérvári időszak. Egyrészt attól függetlenül, hogy nem nyertünk meg egyetlen mérkőzést sem, nekem igencsak kijött a lépés, másrészt könnyebben feldolgozhattam magamban az engem ért, alaptalan sérelmeket. No és nem utolsósorban azért is, mert alighanem az ottani teljesítményem keltette fel a Fradi vezetőinek érdeklődését is.” Mellesleg a Győr mindenképpen külföldre szerette volna őt eladni, 150 ezer dollárért kínál- gatták a piacon. Az üzletből azonban nem lett semmi, s a „problémás” Jagodicsért pedig sorra bejelentkeztek a honi élklubok. Élénk érdeklődést mutatott iránta a Honvéd, az UTE, Novak Dezső is bejegyezte a nevét a noteszébe, ám az első körben még a nagy bajban lévő Fehérvár hap- polta el a többiek elől - igaz, csak kölcsönbe. Marasztalták az ottani vezetők, miért ne tették volna, hiszen maximálisan elégedettek voltak a játékával, csakhogy az árban sehogyan sem tudtak megegyezni a győriekkel. „Úgy december közepe tájékán egyszer megcsörrent a telefon. Havasi Mihály volt a vonal túlsó végén, rögtön a tárgyra is tért, megkérdezte, lenne-e kedvem az Üllői útra igazolni. Egyből elfogdtam az ajánlatot. A válogatottból ismerem már a srácokat, Flóriékkal különben is nagyjából egy korosztályhoz tartozunk, sokszor játszottunk már egymás ellen az NB l-ben. Azt hiszem, hamar be is fogadtak. Szerencsére senki nem érezteti, legalábbis nem mutatja ki, hogy most Norbival valakiknek a helyére jöttünk. Hatalmas harc várható a posztokért, sok a jó futballista itt a Fradiban, a legjobb az lenne, ha mindannyian pályára léphetnénk. Csak hát ugye ez lehetetlen..." Jagodics válogatott fellépései közül minden bizonnyal az az egyik legemlékezetesebb, amikor Belgiumban lőtt egy bombagólt Preud’homme-nak. Vajon örülhet-e ezután is hasonló találatnak, címeres mezben? „Svájc ellen léptem utoljára pályára a válogatottban, amikor Siminek szétszakadt a válla, engem küldtek be csereként. Nehéz lenne megjósolni, hogy kapok-e ezután is meghívót a kerethez. Jönnek a fiatalok, valószínűleg az olimpiai gárda gerince alkotja majd a jövő nagyválogatottját, így aligha férnék be. Ámbár ha a Fradiban állandósítanám a helyem, ráadásul sikerülne befognunk a BVSC-t és megnyernénk a bajnokságot...” Ezzel ki is egyeznénk... Annak ellenére, hogy Nagy Norbert tavalyelőtt már több, mint 40 élvonalbeli mérkőzéssel a háta mögött jutott fel az NB I- be a Stadler együttesével, az igazi áttörést kétségtelenül az 1994—95-ös bajnoki szezon hozta meg számára. „Korábban Diósgyőr és Nyíregyháza színeiben is játszottam már az első osztályban. Ám sérülések és különböző eltiltások miatt viszonylag sok mérkőzést ki kellett hagynom, valószínűleg ezért nem kerültem hamarabb képbe. A tavalyi évem azonban tényleg nagyszerűen sikerült. Kirobbanó formában érzem magam, a különböző rangsorokban majdnem mindenhol igen előkelő helyen végeztem. Mégis meglepődtem, amikor Mészöly Kálmán meghívott a ligaválogatottba, és én is kiutazhattam a néhány játékossal megerősített Vasassal Malajziába. Emlékszem, kora délután edzőmeccset játszottunk Kiskőrösön, egy másfél órával a kezdés előtt szólt az edző, hogy nekem nem kell levetkőznöm, mert este indul a gép Ferihegyről. A tornán csak a döntőben szenvedtünk vereséget Irak válogatottjától. Valószínűleg én sem okoztam csalódást, hiszen a szövetségi kapitány a későbbiekben sem feledkezett meg rólam.” Tavaly ősszel a törökök elleni idegenbeli Eb-selejtezőn már kezdőemberként futhatott ki az Inönü-stadion gyepére. Nem váltotta meg a világot teljesítményével, de akkor sem vitatta senki, Nagy Norbert értéke a magyar futballnak, meghatározó játékosa lehet csapatának. Nem véletlen, hogy a szintén bajnoki álmokat dédelgető BVSC-Dreher is csábítgatta - legalább fél éven keresztül. „A zuglói vezetőkkel folyamatosan tárgyaltunk, de nem utasíthattam vissza a Fradi megkeresését. Simon Tibi kért tőlem egy találkozót telefonon, egyik péntek este el is mentem a sörözőjébe. Hosszasan beszélgettünk, egyfolytában azt ecsetelte, mennyivel jobban járok, ha az Üllői útra igazolok. Meggyőzött.” Norbi számára egyébként nem lehet majd szokatlan a tíz-tizen- ötezres közönség. A Stadler-sta- dionba ugyan nem özönlöttek a szurkolók, de amikor még Diósgyőrött futballozott, nem volt ritka a telt ház arrafelé. Azt meg szintén nem kell bizonygatni, hogy az ottaniak szintén fanatikus drukkerek. „A Fradi az mégiscsak más... Egyébként is, remekül érzem magam ebben a társaságban. Olyan mint egy nagy család, bár erről eddig is sokat hallottam. Nekem ez a két hosszú edzőtáborozás kifejezetten jól jött, kicsit jobban összerázódhattam a többiekkel, mintha csak itthon az edzések előtt és után, a zuhany alatt lett volna alkalmunk beszélgetni egymással. Az én esetemben az is szerencse, hogy - legalábbis így vettem ki - az én posztomon nincs állandó vetélytársam, az elmúlt időszakban legalább hat játékost próbáit ki a mester. Ha meg valaki éppen belejött volna, egyből lesérült vagy eltiltották. Engem hiányposztra, célirányosan igazoltak baloldali emberfogóként, ezért könnyebb is lehetne a dolgom, ez persze korántsem jelenti azt, hogy lazábban végzem az edzésmunkát, mint a többiek. A Stadlerben valamivel szabadabban mozoghattam előre, nem volt ennyire kötött a feladatom, mivel négy védővel játszottunk. Az a rendszer talán közelebb állt az én játékfelfogásomhoz, szeretem kivenni a részem a támadásokból is, de ezt nem panaszképpen mondom.” Szerződése másfél évig köti a klubhoz, ám már most kijelentette, ha nem sikerülne külföldre szerződnie, szívesen maradna tovább is a zöld-fehéreknél. így legyen! n.gy. avanfi avanti
