Fradi újság (1996)

1996 tavasz / Magyar Kupa különszám

FRADI ÚJSÁG 3 Új címeres mezeseink Bár nyilván nem tartozik a legkellemesebb emlékeik kö­zé, Eszéken, a horvátok elleni 1-4-es vereséggel végződött találkozón három játékos, Arany László, Jagodics Zoltán és Nagy Norbert a Ferencvá­ros válogatott labdarugóinak számát gyarapította. Még azon melegében, nem sokkal a találkozó lefújása után faggattam őket az öltöző- folyosón, hogyan „vészelték át” a néha kicsit kínos, kilenc­ven percnyi vesszőfutást. Nagy Norbert még a jobbak közé tartozott, ráadásul meg­szerezte élete első válogatott­beli találatát. Mégsem repült a boldogságtól.- Emlékszel még, mikor lőttél utoljára gólt?- Várj csak... Talán tavaly a Nagykanizsa ellen, még a Stadler színeiben. Nem szá­moltam össze, hányszor talál­tam a hálóba az NB l-ben, de a válogatottban ez a három meccsből egy gól védekező középpályás létemre nem is rossz arány. Éppen keresztbe futottam, amikor Illés átadását Egressy szenzációs mozdulat­tal sarkalta elém, 13 méterről nem volt nehéz dolgom.- A címeres mezben vi­szont eddig csak vesztes mér­kőzésen léptél pályára. Ez már lényegesen kedvezőtlenebb mérleg.- Sajnos így van. Nagyon rossz érzés, nem is lehet hoz­zászokni, de azt hiszem, most sem csak rajtam múlt.- Hogyan értékeled saját teljesítményedet?- Az első félidőben balol­dali középpályást játszottam, Isősorban védekező feladato­kat kellett ellátnom. Mornart, az Eintracht Frankfurt megle­hetősen furcsa frizurás sztár­ját kellett lefognom. Szünet után eggyel beljebb léptem, a lecserélt Arany Laci helyén folytattam. Mivel Mornart is beljebb vonták, maradt a pá­rom, véleményem szerint nem ő volt a horvátok legjobbja.- Mi a véleményed a hor- vátokról?- Szenzációsak. Gyorsan futballoznak, rendkívül kép­zettek, az a Pamics meg maga a hegyomlás, életveszélyes csatár. A többieket is minősíti, hogy ő még csak ezen a mér­kőzésen mutatkozott be a vá­logatottban. Arany Lászlónak nem ez volt élete legjobb meccse, a szünetben le is cserélte Csank János.- Tény és való, ennél azért többet tudok - értékelte magát önkritikusan. - A védekezés­ben azért nem sokat hibáztam, Sztimacs őrzését bízta rám a kapitány, amíg pályán voltam, legalább nem rúgott gólt.- A Fradiban a támadások­ból is alaposan kiveszed a ré­szed.- Az akciókhoz tényleg nem tettem hozzá sokat ezen a találkozón, de mentségként azért azt felhozhatom, hogy nem támadtunk egyfolytában, sőt, a labdát is kevesebbet birtokoltuk, mint ellenfelünk. Nagyon jó ám ez a horvát vá­logatott, még úgy is, hogy jó néhány világklasszisuk, mint például Boban vagy Boksics nem léphetett pályára. Most aztán közelről meggyőződhet­tünk róla, hogy Sukert nem véletlenül hívja a Real Madrid, de a többiek is Európa élcsa­patainál futballoznak.- Téged nem viselt meg egy kissé, hogy amikor szó­hoz jutsz a válogatottban, sor­ra vereséget szenved a csa­pat?- Ezt egyetlen futballista sem viselheti könnyen. Nincs könnyű helyzetben a szövet­ségi kapitány, mint ahogy Mészöly Kálmán sem hibáz­tatható egyedül a sikertelen­ségért. Bízom benne, hogy megszakad ez a sajnos már hosszú évek óta tartó kudarc- sorozat, s elmozdulunk a holt­pontról. Remek lenne, ha en­nek jeleit már a világbajnoki selejtezőcsoport mérkőzésein is tapasztalhatnák a szurko­lók.- Úgy legyen! S neked is kijár majd a taps?- Nem az fontos, hogy én Jagodics Zoltán Nagy Norbert is játszom-e. Előbb-utóbb jönnie kell a győzelmeknek, velem vagy nélkülem, az tel­jesen mindegy.- Nem ment a csapatnak és én is rosszul játszottam - ál­lapította meg Jagodics Zoltán, akinek szintén akadt már em­lékezetesebb alakítása, mint a horvátok elleni.- Mi volt a baj?- Az, hogy ma itt Európa egyik legjobb csapata ellen játszottunk. Legalább rádöb­bentünk, milyen hatalmas a lemaradásunk a kontinens él­vonalához képest. Mindenki láthatta, bőven van mit bepó­tolnunk. Ráadásul egy igen komoly vérátömlesztést köve­tően mindössze három közös edzéssel a hátunk mögött lép­tünk pályára. Ezt a luxust sen­ki ellen nem engedhetnénk meg magunknak ebben a helyzetben. Ha egy kicsit hosszabb idő jut az össze- szoktatásra, talán csak két góllal kapunk ki, sokkal szo­rosabb eredményt akkor sem érhettünk volna el.- Láttál azért valami bizta­tót is belülről?- Az akarással, a hozzáál­lással nem volt probléma. Jó szellemű ez a társaság, sokan vagyunk fradisták, Csank Já­nost is kitűnő szakembernek tartom. Szerintem csak idő kérdése, leszünk mi még sok­kal de sokkal jobbak.- Milyen volt a hangulat az öltözőben amikor bejöttetek a gyepről?- Milyen lehetett volna egy ilyen 1-4 után? Ültünk lógó orral, senki nem szólt a má­sikhoz. Amikor bejött a kapi­tány, csak annyit mondott: „Fel a fejjel!”. Nagyon fontos lenne, hogy végre kapjon tü­relmet a kapitány is és a csa­pat is, ne ebből a horvátok el­leni találkozóból ítéljék meg a jövőben már minden bizony­nyal nagyobb rutinnal rendel­kező, összeszokottabb gárdát. Valamikor csak eljön az az idő, amikor lesz minek örül­nünk. naszály

Next

/
Thumbnails
Contents