Fradi újság (1996)

1996 tavasz / 4. szám

16 _______fl.________________ F RADI ÚJSÁG FÉLELMETES KALANDJAI Újvári László (1934) műugró, Guiness-re- korder. Az FTC versenyzőiéként három- három országos bajnoki címet nyert mű­ugrásban és toronyugrásban. 1958-ban aranyéremmel zárta a sportág budapesti Európa-bajnokságát. Ő az egyetlen ma­gyar, akinek eddig ez sikerült... F él hatkor felhívtam te­lefonon, álmos han­gon szólt bele a kagylóba: „Bocs’, fontos hívást vár­tam, legkésőbb hatra ott va­gyok." Fél hétre be is futott, nem akartam hinni a sze­memnek, amikor végre fel­tűnt a forgóajtóban. Abban a pillanatban fogadtam meg örökre - ki tudja, hányad­szor? -, hogy soha többé nem kérek tőle interjút.- Mester! Nemrégiben a kezembe került egy...- Kisgyerek! Elmagya­ráztam már néhányszor ne­ked, hogy velem mindenki tegező viszonyban van az uszodában. Ha magázol, az legalább olyan hülyén hangzik, mintha azt monda­nád: Laci bácsi! Ha már mindenáron meg akarod adni a tiszteletet, szólíts Pi- nokkiónak!- Túl van tárgyalva. Szóval Pinokkió! Január el­ső napján tele voltak az új­ságok egy olasz férfi fény­képével, aki úgy köszöntöt­te az új évet, hogy beugrott a hídról a folyóba. Ez fel­idézte azt a kaszkadőrmu­tatványnak is beillő ugráso­dat, amelyet a Szabadság hídról mutattál be négy év­vel ezelőtt. Miért kellett 58 éves fejjel kockáztatnod az életedet?- Felkértek, hogy pró­báljam megdönteni Sammy Lee 40 méteres rekordját, amelyet New Yorkban, a George Washington hídról teljesített. Lusta voltam emiatt kiutazni a tengeren­túlra, gondoltam, jó nekem a Szabadság híd is. Leug­rottam, 48 méterre hitelesí­tették mint világrekordot. Nem nagy kunszt, én már minden budapesti hídról le­ugrottam gyerekkoromban.- Igaz, hogy az Erkel Színház tetejéről is leugrot­tal?- Ez ebben a formában nem igaz! Nem ugrottam, hanem leestem... akkori­ban még filmszínházként működött, negyven fillér volt egy jegy, de nekem so­ha nem volt ennyi pénzem. Nem voltam olyan újgaz­dag, mint a Kárpáti Gyurika, aki megengedhette magá­nak ezt a luxust, de az én nyakamat nem is köpködték tele tökmaggal. Esténként az esőcsatornán másztam fel. Ha véletlenül a tűzoltó várt fenn, egy kampós bot­tal - igen egyszerű módon - hozta tudomásomra, hogy nekem elmarad az előadás. Egyik este az eső­csatorna kiszakadt alattam, de én egy szép hátraszaltó- val meg lábtöréssel meg­úsztam az egészet. Apám később fájdalomdíjként be­fizetett egy filmre, azóta sem felejtettem el a címét: Tarzan New Yorkban.- Miért kaptad a Pinok­kió becenevet?- Feltűnően jó húsban voltunk, amikor előkerül­tünk a háború után. Az már kövérnek számított, aki vas­ággyal együtt többet nyo­mott húsz kilónál. Én sem lógtam ki a sorból, s műug- róedzőm, Zságot írén talá­lóan megjegyezte: úgy né­zel ki, mint Pinokkió, a fá­ból faragott bábu. Azóta így ismernek az egész világon, sokan talán az igazi neve­met sem tudják.- Előfordult, hogy az egész város borzongva me­sélte rémtetteidet. Ha meg­jelentél valahol, a kerületi rendőrőrsön elrendelték az első fokú harckészültsé­get. ..- Nem tagadom, sok balhém volt, mert imádtam verekedni. Ez akkoriban még nem úgy történt, mint ma, hogy valakire öten rá­rontanak és agyonrugdos­sák, hanem szemtől szem­ben zajlottá küzdelem, írat­lan szabályok szerint. Ma először leszúrják az illetőt, aztán lelövik, és utána dön­tik el, ki a győztes.- Egyszer rábeszéltek, hogy pezsgővel köszöntse­lek fel a születésnapodon. Nem értettem, miért néztél rám úgy, mint egy idiótára, amikor az italt átadtam. Utána mesélték, hogy már egy kortyot sem iszol. Mi­ért?- A műugrószövetség vezetői 27 évesen abbaha­gyatták velem a verseny- sportot. Nagy űr támadt az életemben, nem találtam a helyemet a világban, és el­kezdtem nagyon keményen inni. A legjobb úton halad­tam az alkoholizmus felé, aztán az egyik balhém után úgy döntöttem, hogy vége, nem iszom többé. Szeren­csére volt, aki fogja a ke­zem; a feleségemmel har­minc éve élünk együtt. Ha ő nincs, végleg elkallódtam volna.- Hogyan kerültél mas­szőrként a kardvívókhoz, il­letve a vízilabdázókhoz?- Az uszodában nőttem fel, így gyakran láttam, mi­ként dolgoznak a massző­rök. Nagyon tetszett, amit csináltak, és szép lassan el­sajátítottam az akkori nagy öregektől, Svarci bácsitól és társaitól a szakma forté­lyait. Harmincnyolc éves koromban pedig beültem az iskolapadba, és megszerez­tem az összes diplomát, amire egy profi masszőrnek szüksége lehet. Tizenkét évig dolgoztam a Lukács fürdőben, aztán edzőként visszahívtak a műugrásba. Négy évig edzősködtem, majd szóltak az UTE-ból, hogy kéne a kardvívók mel­lé egy jó masszőr. Ezt kö­vetően kértek fel Kovács Pistáék a vízilabdacsapat mellé, majd Horkai Gyuri a válogatotthoz. Életem leg­szebb éveit köszönhetem a masszőrködésnek, mert számtalan vívó- és vízipó­lós barátra leltem a mun­kám során.- Azt mondják, akkor még nem sok kellett a győ­zelemhez. Állítólag te is tal­pas ugrással nyertél...- Ha mindenki más bombát ugrott, és én nyerni tudtam talpassal, az arany­érem akkor is aranyérem. Nem? Borbély László (Reform) Polgári BinrRt. Polg 4ri B\nkRj.

Next

/
Thumbnails
Contents