Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 4. szám
9 FRADI ÚJSÁG VÍZILABDA évzáró értékelés Faramuci és szomorú helyzet. Ami az izgalmakat, a tétet illeti, még csak most - mármint lapzártánk pillanatában - kezdődik az első osztályú férfi vízilabda-bajnokság java, a Ferencváros-Vitasport számára azonban máris befejeződött a szezon. Méghozzá dicstelenül, az 5-6. helyen. Nemcsak szívfájdításként érdemes elmélyedni a dicső múlt statisztikáiban, hanem azért is, hogy mindenki számára egyértelművé váljon: ha a Ferencváros és a vízilabda fogalmak egymás mellé társulnak, általában milyen eredményekre gondolunk. Nos, a gárda eddig húsz magyar bajnoki címet nyert, ezzel az örökrangsorban második (első az Újpest húsz, harmadik a Vasas tizenhárom diadallal). A hatvanas évek aranykorát követően húsz esztendő pauza után 1988-ban diadalmaskodtak újra a zöld-fehérek, majd sikerüket 1990-ben megismételték. Amióta rájátszásos formában bonyolítják le a pontvadászatot - az újítást az 1987/88-as évadban vezették be -, az FTC csupán egyszer maradt ki az elitnégyesből. Illetve most már kétszer. 1993 után másodszor. Pedig olyan biztatóan kezdődött! Bár a tavalyi bronzérmes, LEN Ku- pa-finalista gárdából nyáron távozott a legnagyobb reménység, sőt már befutott tehetség, Kásás Tamás, ősszel sorozatban jöttek a győzelmek. Nem is akármilyenek! A fiúk hosszú fordulókon át őrizték veretlenségüket, még a BEK-döntős Újpestet is mindkétszer legyűrték az alapszakaszban. A LEN Kupa selejtezőcsoportjából másodikként sikerült a továbblépés, majd a negyeddöntő könnyed és sikeres megvívása után úgy tűnt, a tavalyi produkció lehet a mérce. Ekkor két balszerencsés sorsolás következett. A LEN Kupában az abszolút favorit Pescarát kapta ki a Fradi az elődöntőben, az MK-ban pedig a lassan mumusnak számító Vasas jutott ellenfélül. A két rivális nemcsak elbúcsúztatta, de tényleg kiütötte, megpuhította a Ferencvárost. És innen sajnos nem volt már visszaút. Az őszi bravúroknak köszönhetően a hagyományos, oda-visszavágós bajnokságot így is sikerült harmadikként zárni, öt teljes ponttal a BVSC és a Szeged (figyelem, két nemzetközi kupadöntős alakulat!) előtt. A play off forgatókönyvéből következően a legjobb négy közé jutásért a Kordax rendeltetett partnerül. Ez a lehető legkellemesebb megoldásnak tűnt. A sokáig Tungsram néven ismert klub tavaly főszponzorát vesztette, majd átmeneti nyugalom után új támogatója, a Kordax vált fizetésképtelenné. A játékosok négy hónapja nem kaptak fizetést, már-már azt fontolgatták, hogy visszalépnek a bajnokságtól, aztán erős lélekkel és huszáros hajrával befutottak hatodiknak. De minden logika azt diktálta, innen már nem vezethet tovább az út. Feltehetően így kalkuláltak a zöld-fehérek is, mert az első mérkőzésre csak fizikailag érkeztek meg, a lelkűket és a szellemüket valahol máshol hagyták. Különben aligha lenne magyarázható a 10-7-es vereség. Mivel a párharcok kuparendszerben zajlottak, világos volt, hogy a visszavágón az esetleges háromgólos győzelem is csak a hosszabbításhoz elegendő. Mégis sikerült elkapni a süllyedni látszó, veszett fejsze nyelét, amit a második felvonás 7-4-es részeredménye is jelez. A Kordaxnál ugyan Kiss G. nagyon „megszórta magát”, öt gólt lőtt, de magányos harcosként esélytelennek tűnt. Az utolsó negyedben mégis 8—8-ig tápászkodott fel az ellenfél, azonban - hála az újításnak és a rejtett erőnek - a Ferencváros 11-8-ra, azaz ismét hárommal vezetett. Tizenhét másodperccel a végső dudaszó előtt. Ilyenkor szokás a kapuhoz vezető utat eltorlaszolni, a támadókat vízbe fojtani, a labdát meghámozni, Tizenhat másodpercen át működött is a dolog. Az utolsó pillanatban azonban a centerben álló Sugár kapott egy kósza passzt, és végső elkeseredésében behúzta azt a kapuba. Ahogy megrezzent a háló, megszólalt a duda. A vége 11-9 ide, összesítésben azonban 19-18 - oda. Bár a korda- xosok játszanak hónapok óta ingyen, mégis a fradisták voltak az amatőrök. így esett meg az a szégyen, hogy az elődöntőben pólósaink legfeljebb nézők lehettek. Pedig ideje lenne már véget vetni a nézelődésnek, mert különben elszalad mellettünk a világ. Technikai vezetők (1) MAGLÓDI LAJOS Maglódi Lajost, mint az FTC-Pol- gári Bank női kézilabdacsapatának technikai vezetőjét kerestük, de mire megtaláltuk, kiderült, módosult a titulusa. Most már technikai igazgató. Az új címkével azonban a munkája nem változott - a múltja pedig végképp nem. Először pedig erről, a kézilabdához való kötődéséről kérdeztük.- Úgy kerültem a kézilabda közelébe, hogy a lányom, Marika a Fradi csapatában játszott - kezdte Maglódi Lajos. - Amikor átigazolt a Húsosba, ott megkértek, hogy vállaljam el a szakosztályvezetői posztot. Megtettem és miután a Húsos feljutott az első osztályba, a Fradinak pedig anyagi gondjai támadtak, a két együttes Herz-FTC néven egyesült. Én ekkor a Budapesti Húsipari Vállalatnál dolgoztam, egyszerre tehát két okom is lett, hogy a szakosztálynál maradjak.- Ha jól sejtem, a másik oka az volt, hogy Fradi-szurkoló?- így van. A kilencedik kerületben születtem, itt nőttem fel, ma is itt lakom, úgyhogy elég szoros a kötődés.- A mérkőzések idejére képes félretenni szurkolói mivoltát és hivatalos személlyé átvedleni?- Azt hiszem, igen. Nem szoktam „kiakadni’’, tudom magam fegyelmezni. Például még soha nem fordult elő, hogy berontottam volna a bírói öltözőbe, inkább sétáltam még két kört, amíg megnyugodtam. Ha már az eredményen nem tudok változtatni, legalább ellenségeket ne szerezzek a csapatnak. Ez ugyanis végképp nem feladatom.- Ha már a feladatoknál tartunk: dolgozott másodosztályú együttesnél, aztán annál a szürkécske Fradinál, amely a bajnoki tabella tizedik helye körül szerénykedett. Mennyiben más a munkája most, amikor Európa-szintű csapatnál tevékenykedik?- Egészen más. Amíg tizenkettedikek voltunk, mennyiségben és minőségben is elég volt a jóval kevesebb. A dolgok szinte a maguk útján mentek szépen, csendben. Világos, hogy a mai, kétszeres bajnok, KEK- döntős együttes teljesen más vezetést igényel, a feladatunk tehát sokkal összetettebb a korábbinál. Ezt természetesen nem panaszképpen mondom, épp ellenkezőleg: örülök, hogy így van.- Miben érzi magát jónak, posztjára termettnek, illetve melyek a hiányosságai?- Inkább az utóbbival kezdeném. Sajnos egyetlen idegen nyelvet sem beszélek, ezért a külföldi túrákon mindig valakinek a segítségére szorulok. Ezt bajnak, hiányosságnak tartom. Ha viszont valami jót kell mondanom magamról, úgy érzem, a lányokkal és az egyesület vezetésével, valamint a szponzorokkal is jó a kapcsolatom, elfogadhatóan képviselem az érdekeinket. Persze, kevés, ha ezt én mondom, remélem, mások is így látják, így gondolják rólam.- Mennyire nőtt össze a kézilab- dásokkal, a Fradival? Ha holnap kedvezőbb anyagi lehetőségekkel, kecsegtetőbb jövővel kínálnának hasonló munkakört, elgondolkodna a váltáson?- Nem esnék gondolkodóba, maradnék a kézilabda mellett. Jól érzem itt magam, most már talán mondhatom, ez az én világom. AVIS TOYOTA
