Fradi újság (1996)
1996 ősz / 9. szám
5 FRADI ÚJSÁG E gy magyar sikersportág az utóbbi hetekben egy botrányos ügyből kifolyólag szerepelt a szokásosnál is többet és nagyobb terjedelemben bizonyos sajtóorgánumok hasábjain. A Ferencváros két fiatal tornásza, Pintye Imre és Detrői Zoltán lopási históriája természetesen a szakosztályban is indulatokat szült (szankcióként a fiúkat el is küldték a klubtól), de Dölle Zsolt szakosztályvezető nem igazán érti a sajtó egyes munkatársainak hozzáállását. A zöld-fehér vonatkozása miatt „különösen hálás” témáról neki is meg van a véleménye, a Sport Pluszban persze nem szerette volna ezt kifejteni - hiszen éppen az ott megjelent cikkek háborították fel őt. Itt a Fradi-újságban megteheti, s arról is beszélhet, hogy „úgy egyébként”, tehát a botrány mellett mi is történt, történik mostanában a népligeti tornacsarnokban?- Az eset és annak szerintem rendkívül inkorrekt tálalása kapcsán a következő gondolatok kavarognak bennem - kezdte mondandóját Dölle úr. - A magyar sportvezetés annak idején úgy döntött, hogy a mi sportágunkra csupán filléreket áldoznak. Ez a nyugodtan mondhatom, katasztrofális állapot azóta is egyfolytában tart, legutóbb például a Sydney 2000 program keretében tavalyi évben kereken 40 ezer forintot szavaztak meg az illetékesek a fiatal tornászaink felkészülésére. Nevetséges! Mindezzel arra szeretnék rávilágítani, hogy a tornászok - közöttük a Ferencváros tornászai, de említhetnék nemzetközi szinten jegyzett sportolókat is - lehetetlen körülmények között, komoly anyagi problémákkal küszködve kénytelenek a sportáguknak hódolni. Persze, ez nem adhat felmentést mindazoknak, akik megélhetési gondjaikat enyhítendő, lopásra vetemednek, s így próbálják lejáratni nemcsak magu- katm hanem a klubot is, ahol sportolnak. Dölle Zsolt szerint a Sport Pluszban lehozott írás végső mondandója mintha azt sugallná, hogy az egyesület is felelős abban, hogy a srácok megtévedtek.- Kikérjük magunknak a rágalmakat, hogy azért loptak a Detrőiék, mert a Fradiban olyan rosszul ment volna a soruk, meg hogy nálunk nem folyik semmiféle nevelőmunka! Éppen ellenkezőleg, szakosztályunk a tanulásra fekteti a fő hangsúlyt a sport mindenhatóságával szemben. A Ferencváros tornászai közül négyen a Testnevelési Egyetem nappali sporttagozatán végzik tanulmányaikat, nekünk köszönhető, hogy saját csapatot állíthatnak ki, van, amikor ellenünk. Hárman az egri Tanárképző főiskolára járnak, lehetőségeink szerint mindenkit támogatunk. Azt, hogy Pintye már általános iskolában megbukott, talán mégsem rajtunk kellene számon kérni, ez bizony a szülők felelőssége. Ezért érthetetlen számomra, hogy a lap, illetve az igen tisztelt újságíró, miért oktat ki minket a pedagógia és a becsület szükségességéről egy klub életében. Nem vagyok hajlandó elfogadni a kritikájukat. Arról, hogy nemrégiben sorozatosan jól szerepeltünk rangos nemzetközi tornákon, egy sor sem jelenhetett meg, mert ez valószínű, hogy nem illik bele a koncepciójukba. Az ő nyomdafestékük ezt már nem bírja el!?... Ha nehezen is, de sikerült másra terelni a szót, mielőtt a szakosztály kontra sportlap-vitá- ba még jobban belemélyedtünk volna. Miután kicsit lehiggadt, biztosítottam Dölle Zsoltot, hogy akadnak olyanok is, akiket az érdekel, hogyan szerepelnek mostanában a zöld-fehér tornászok.- Idén ősszel négy nagyobb versenyen vagyunk túl, ahol elismerésre méltóan szerepeltünk a nemzetközi szinten is előkelőnek mondható mezőnyben. Mindez különösen azért biztató, mert a fiatal válogatott kerettagjaink közül hárman, Láng Zoltán, Kerekes Zsombor és Gál Róbert sérüléssel bajlódik. Ők most kerültek ki az ifikorból, elképzelhető, hogy a felnőttek közé kerülve a hirtelen megnövekedett terheléshez még nem szoktak hozzá. Plusz ugye, mint az közismert, két szintén tehetséges ifistát el kellett küldeni a szakosztálytól. Úgyhogy eredmények tekintetében igazán nincs okunk a panaszkodásra. Természetesen az olimpiai válogatón diadalmaskodott, ám az Atlantába utazók közül kihagyott Mravecz Bélára, valamint a meglehetősen furcsa ügy fejleményeire is rákérdeztem.- Béla hiába nyerte meg a válogatót, a szövetségben úgy vélték, mégis jobb, ha a Honvédos Jordanov Krisztián vesz részt az olimpián, mert ő a fiatalabb. Odakint aztán csúfosan leszerepelt. Nem csoda, hogy Béla mérhetetlen csalódottságában visz- szavonult. A Fradiban csak levezetésként tornázik, hogy tartsa a kondícióját. „Levezetésként" azért októberben Ausztriában versenyt nyert - amelyen tíz ország válogatott tornászai indultak! Az események arra késztettek bennünket, hogy visszalépjünk a felnőtt bajnokságtól. Nincs értelme a szerepeltetésnek. Ugyanis most már az sem lehetetlen, hogy az első helyen végzünk, aztán majd kiderítik, hogy csak bronzéremre vagyunk jók, mert a másik csapatban fiatalabbak vannak... A „bojkott” végül is annyit jelent, hogy felnőtt versenyzőinket nem indítjuk a bajnokságban, a válogatott edzőtáborába sem engedjük el őket. Egészen addig, amíg a válogató versenyeken valóban az nyer, aki a legjobb. A nemzetközi tornákon továbbra is részt veszünk. Hogy így elszigetelődünk-e? Ebben a közegben ez csak a javunkra válhat. Mellesleg az ifik szintjén! a 6 fős válogatottból az idén négy fő a mi fiúnk volt - állami támogatás nélkül. Állítom, ma Magyarországon nálunk folyik az egyik legjobb nevelőmunka. A legújabb példa: a mesterfokú tornászbajnokságon a 17 éves Gál Róbert a felnőttek között is megGál Róbert állta a helyét, hiszen összetettben harmadik, talajon második, ugrásban pedig első - magyar bajnok lett! Naszály György Dölle Zsolt AVIS AVIS AVIS Mi újság? A TORNASMÄbAN
