Fradi újság (1996)
1996 ősz / 8. szám
1 FRADI ÚJSÁG Új arcok a labdarúgóEisemann és Borbély Ha valakire illik a mondás: rablóból pandúr, akkor az Borbély László, a Ferencváros újdonsült kapusedzője. Az ötvenhárom esztendős szakember tősgyökeres újpesti, egykor a lila-fehérek kapuját védte, és több magyar bajnoki címet nyert a Dózsával.- Gyerekkoromban közel laktunk az Izzó-pályához, így természetes volt, hogy ott kezdtem el futballozni - mondta -. Már a legelején is kapus voltam. Aztán a Chinoinba kerültem, ahol tizenhat évesen már a BLSZ első osztályban védtem. Három évvel később igazolt le a Dózsa, ahol egy év megszakítással - Ózd - 1972-ig játszottam. Az Újpesttel a bajnokságok mellett többször nyertem kupát, és számos nemzetközi mérkőzésen szerepeltem. Ezután zöld-fehér mezt húztam, Győrben védtem három évig.- Edzőként milyen csapatoknál dolgoztál?- Szakoktatói képesítésem van, és először a Chinoin csapatával foglalkoztam. Jól szerepeltünk, bajnokságot nyertünk a BLSZ első osztályban. Ezután azonban már csak kívülről figyeltem a futballt, mert ruhaipari érdekeltségeim szinte minden időmet lekötötték.- Néhány éve aztán visszatértél.- Felkértek, hogy legyek az UTE kapusedzője. Dolgoztam Szűccsel, Gróffal és Zelével, valamennyi nagyon tehetséges fiatal kapus. Az olimpiai válogatottnál immár két és fél éve foglalkozom utódaimmal.- Az élet ismétli önmagát: lilából ismét zöldbe öltöztél. Hogyan kerültél a Fradiba?- A Ferencváros új edzőjével, Varga Zoltánnal ifjúsági válogatott korunk óta jól ismerjük egymást. Ő kért fel erre a feladatra, és én örömmel mondtam igent. Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy őt segíthetem a munkájában, és nagy dolog a Fradinál dolgozni.- Nem okozott gondot újpesti múltad?- Semmiféle problémám nem volt emiatt. Néhány játékost jól ismerek az olimpiai válogatottból, és a többiek is szeretettel fogadtak. Szóval nem jelentett gondot a beilleszkedés. Egyébként én mindig a szakmával foglalkoztam, soha nem azzal, hogy a Dózsa és Fradi között milyen ellentétek vannak.- Milyennek látod te, mint új fiú a Fradit?- Őszintén mondom: lenyűgöző a Fradi-család. Megfordultam már néhány helyen, de ilyen fantasztikus közeg sehol sincs.- Milyen szerinted egy jó kapus?- Olyan, hogy mindazt, amit tudnia kell egy NB l-es kapusnak, azt álmából felkeltve is képes legyen megcsinálni, ezen kívül legalább minden harmadik mérkőzésen olyan bravúrokat kell tudni bemutatnia, amelyek pontszerzéshez, vagy győzelemhez segítik csapatát. A Fradiban roppant tehetségesek a srácok, még sokra vihetik.- Végül egy kihagyhatatlan kérdés: melyik csapatnak fogsz szurkolni a Frádi-Újpest összecsapáson?- Természetesen a Ferencvárosnak! A siker az én munkám sikerét is jelentheti. Igazi villámigazolással került a Fradihoz: pénteken még úgy ment haza, mint a BVSC gyúrója, majd vasárnap már Ferencvárosban ébredt, és hétfőn útra kelt a csapattal az athéni UEFA Kupa-mérkőzésre. Eisemann László (43 éves) szinte percek alatt lett az FTC labdarúgóinak masszőré.- Pénteken este hívott fel Varga Zoltán - emlékezett „Eisi”. - Azelőtt soha nem beszéltünk egymással. Gyerekkoromban persze, sokat láttam játszani, hiszen apám nagy Fra- di-drukkerként rendszeresen kivitt engem és az öcsémet a Ferencváros mérkőzéseire. Nagyon nagy megtiszteltetés számomra ennél a klubnál dolgozni. Egyébként nem tudom, miért éppen engem választott Zoli. Talán a válogatott kapcsán hallott jókat rólam.- Labdarúgó-pályafutásod során hol, merre játszottál?- A III. kerületi TTVE-ben kezdtem focizni. Noha jobb lábas voltam, balhátvédet játszottam. 1974-ben kerültem az MTK-ba, ahol már jobbhátvédként is szerepeltem. Katonaként két évet futballoztam a Kaposvári Táncsics SE-ben, majd leszerelésem után még fél évig voltam az MTK-ban. Ezután - 1977 nyarán - többedmagammal elcseréltek, és a MÁV Előrében játszottam végig a következő bajnokságot. Székesfehérvár után a másodosztályú Gyöngyös következett egy idény erejéig, majd a Váci Izzóban fociztam. Áz aktív játékot 1982-ben hagytam abba, és az utolsó szezonban a futball mellett gyúrtam is a többieket. Ugyanis elvégeztem a Sportkórházban egy masszőri tanfolyamot. Egyébként gyöngyösi koromban segédedzői, váci időszakomban pedig vendéglátó-ipari üzletvezetői képesítést is szereztem. Gyúróként 1989 óta dolgozom a felnőtt válogatottnál, és 1991-ben kerültem az NB l-be akkor feljutott BVSC-hez.- Hogyan fogadtak a Fradiban?- Nagy szeretettel, ami meg is lepett egy kicsit. Igaz, többen megfordultak már a kezem alatt a válogatottban. Szóval, nem volt semmi gond a beilleszkedéssel.- Milyen a jó masszőr?- Először is szeressen nagyon dolgozni, és szeresse azt a sportágat, amelynek képviselőivel foglalkozik, tehát esetünkben a labdarúgást. Ismernie kell a játékosokat, hogy milyenek a pályán és a pályán kívül, hogy minden nyavalyájukra tudjon megoldást. A masszőr nem csupán gyúró - egy kicsit pszichológusnak, egy kicsit pedagógusnak is kell lennie, hogy igazán bánni tudjon a játékosokkal. Mivel én is futballoztam, könnyebb az ő fejükkel gondolkodni, tudom, mit kell nekik mondani az adott helyzetekben. Aztán egy kicsit bohócnak is kell lenni, azaz jó hangulatot kell csinálni az öltözőben.- Gondolom, nagyszerű érzés volt felvenni annak a klubnak a melegítőjét, amelyet gyerekkorod óta szeretsz.- Játékoskoromban nem adatott meg, hogy Fradi-címeres mez legyen rajtam. 1977-ben, a MÁV Előre játékosaként pályára léphettem az Üllői úti szentélyben, és bár a hajrában kapott góllal kikaptunk, óriási élmény volt ebben a stadionban focizni. így természetesen nagyon jó érzés „hivatalosan" is fradistaként kisétálni a pályára. (margay) Futóbajnok volt - most futtat Amikor közel három éve egy magas, atlétikus felépítésű fiatalember jelentkezett a Ferencváros labdarúgócsapatánál, hogy erőnléti edző szeretne lenni, sokan furcsán néztek rá. Pedig Nyugat-Európában gyakori, hogy a futballcsapatok ilyen szakembert foglalkoztatnak.- Annak idején miért akartál a labdarúgásban dolgozni? - kérdeztem Simon Bállá Istvánt.- Nyugaton az összes jó atlétaedző egyben kondiedző is. így van ez Európában éppúgy, mint a tengerentúlon. Például Pietro Mennea mestere, Vittori sokáig a Fiorentina erőnléti edzője volt. Az Egyesült Államokban az amerikai fociban és a baseballban dolgozik a legtöbb atlétaszakember. Minden labdajátékban nagyon fontos a futás, különösen a gyors futás.- Miért éppen a Ferencvárost választottad?- A Fradi az ország legnépszerűbb klubja, ahol mindig nagyok az elvárások, és úgy gondoltam, itt fogadják a legszívesebben az új dolgokat. Nos, azt mondhatom, nem csalódtam. A játékosok rendkívül fogékonyak voltak mindig az ilyen jellegű képzésre.- Rólad sokan tudják, hogy az Újpesti Dózsában sportoltál. Mit kell még tudni Simon Bállá Istvánról?- Harmincnyolc éves vagyok, az Újpesten kívül Dunaújvárosban at- letizáltam. Magasugróként kezdtem, tizennyolc éves koromban kétszázhat centit ugrottam. Mivel jól futottam is, és több magyar csúcsot értem el gátfutásban, átállítottak erre a szakágra. Később nyolc éven át tartottam a magyar rekordot négyszáz gáton. Tíz év alatt harmincháromszor voltam válogatott. Voltam hetedik az Universiadén, és szerepeltem az athéni Európa-bajnokságon. Atlétikai szakedzőként végeztem a TF-en, és tanítványaim több mint harminc magyar bajnoki helyezést szereztek. A barcelonai olimpián is volt versenyzőm, Molnár Edit személyében.- Mennyire váltál fradistává a három év alatt?- Teljesen. Azelőtt egyáltalán nem foglalkoztam a labdarúgással, amióta a Ferencvárosnál dolgozom, alaposan megváltoztam. Minden meccsen ott szurkolok a fiúknak, és nagyon tudok örülni a sikereknek.- Visszatérve a szakmára: elégedett vagy a srácok fejlődésével?- Igen, szemmel látható a változás. Mielőtt elkezdtünk volna együtt dolgozni - ez minden játékosra érvényes, aki megfordult a kezem alatt -, nem ismerték a sportmozgást igazán. Ez nem egy természetes mozgás, tehát tanulni kell. Foglalkoztam az utánpótlással is az ifi egytől a serdülő egyig, és mindenhol javult a futballisták mozgáskultúrája és mozgáskoordinációja. Mindkettő hozzátartozik a gyors futáshoz, következésképp ezek a játékosok gyorsabbak lettek. A fradisták jó partnerek, tudják, hogy a labdát az éri el, aki gyorsabb.- Más kluboknál mennyire követik a Fradi példáját, azaz alkalmaznak-e erőnléti edzőt?- A Parmalatnál tavaly egy volt évfolyamtársam dolgozott. Most a BVSC-ben is van ilyen edző, és az MTK-ban is foglalkoznak efféle képzéssel. (margay) szakosztályban
