Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 2. szám
15 FRADI ÚJSÁG Hatodszorra nem sikerült HOKIEZÜST szépséghibákkal A Fradi zsinórban hatodszor vagy a Dunaferr először? Ez volt a jégkorongbajnoki döntő nagy kérdése. Bár az előjelek alapján legtöbben az utóbbi variációra, azaz a vidékiek sikerére tippeltek. A dunaújvárosiak - feladva elveiket - az idény előtt leigazoltak hat rutinos hokist, és veretlenül zárták mind az alapszakaszt, mind a rájátszást. Ugyanakkor a Ferencváros Whirlpool játékosai gólínségben szenvedtek, nemegyszer csupán a remekül védő Poljakovnak köszönhették, hogy a kevés lőtt gól ellenére is ponttal, pontokkal gazdagodva korcsolyázhattak le a jégről. S lehet, hogy magyarázkodásnak tűnik, de a játékvezetők sem fogadták kegyeikbe a zöld-fehéreket. Éppen emiatt már a bíróküldés nyilvánosságra hozatalakor sokan úgy vélték, hogy BS ide, nagy közönség, tévéközvetítés oda, a fináléban csak a Dunaferr nyerhet. Aztán az első mérkőzés első percei mintha a fanyal- gókat igazolták volna. A hat játékpercből hatot volt emberhátrányban a Fradi, egy ideig kettősben is. Alig telt le az utolsó büntetés, jött a Dunaújváros vezető gólja. Jött Oreskin is, méghozzá elképesztő magányosságban, ám addig hintáztatta Mihonyikot, míg sikerült kihagynia az ezerszázalékos gólhelyzetet. S ahogy lenni szokott, az ellenfél talált a kapuba, jókora szerencsével: egy buli után leperdülő korongot vágott a hálóba a Dunaferr egyik orosz légiósa. Ezen az estén nem játszott jól az FTC-Whirlpool, de nem volt csúcsformában Bartha játékvezető sem... Szinte csak az újvárosiak játszottak előnyben, s ha a bün- tetőpadra is kényszerültek, rendre alig kellett hátrányban hokizniuk. Az utolsó előtti perc sokáig emlékezetes marad. Az, hogy ki ütött először, megfejthetetlen. Ami tény, hogy Farkas Caja, aki játszott a mérkőzésen, „botváltásba” keveredett két Dunaferr-essel, amiért alaposan leszedték róla a keresztvizet a lapok. Kétségtelen, hogy nem volt szépségdíjas jelenet, de egy hokimeccsen, felfokozott idegállapotban megtörténhet. (Még az is, hogy a sportnapilap azonos (!) mennyiségű büntetést közölt a két csapatnál...) Jött a második mérkőzés, egy székesfehérvári, tehát szintén Fejér megyei bíróval, és harminc percig csodát láthatott a közönség. A biztos vesztesként elkönyvelt Fradi, az idény talán legjobb játékával 0-1-ről fordított 3-1-re, úgy, hogy a büntetőpad alig látott kiállított játékost; a zöld-fehér tábor már-már dicsérni kezdte Árkovi- csot. Nem így-a folytatásban. Jöttek szép sorban a ferencvárosi kiállítások, volt köztük kettős büntetés is. A lendületében visszafogott Fradi hősiesen bekkelt, de természetesen nem sikerült kivédekeznie minden hátrányt. A második harmadban egyenlített az addig meglepően harmatosán játszó Dunaferr, majd a harmadikban újra magabiztossá válva átvette a vezetést is. S az ötödik bekapott gól után még a legvérmesebb fradisták is érez- ték-tudták, eldőlt a bajnoki aranyérem sorsa, A meccs végén ugyan a piros-fehérbe öltözött vendégdrukkerek örülhettek, de megtapsolta csapatát a Fradi-közönség is. Érezte a zöld-fehér sereg, hogy bár a Dunaferr jobb erőkből áll, mégsem volt esélytelen csapata. Mert az kétségtelen, hogy a mezőny legjobb együttese nyerte a bajnokságot, de „külső” körülmények is segítették... Végül csak egyetlen adalék a sokat szidott magyar jégkorong népszerűségéhez: a két mérkőzést a helyszínen 14 ezren látták! Két vesztes elődöntő után a pólósok r Es harmadszorra sikerül? Alaposan meglepte a vetélytársakat az FTC-Vi- tasport vízilabdacsapatának jó szereplése az 1995-96-os idényben. A zöld-fehérek ugyanis kevéssel a bajnoki rajt előtt még edző nélkül voltak, és több meghatározó játékosuk is eltávozott. Aztán jött Wiesner Tamás és Varga Gusztáv, a Fradi két egykori pólósa, és a várakozást jócskán meghaladva jöttek a jó eredmények. A LEN Kupában nehéz ágon az elődöntőig jutottak Pelléék, a Magyar Kupában ugyancsak, míg a bajnokság alapszakaszában sokáig versenyben voltak a második helyért, végül negyedikek lettek, vagyis biztosan kerültek be a rájátszásba.- Minek köszönhető ez a jó szereplés? - kérdeztem Wiesner Tamást. Átérezték a fiúk, hogy nehéz helyzetben vagyunk. Minden játékos összeszedte magát, igyekezett megmutatni, hogy a sok gond ellenére is jó csapatot képes alkotni társaival. A vízilabdában döntő a kapus és a center teljesítménye. Nálunk Pelle Balázs és Tóth László kiemelkedőt nyújtott, és játékuk magával húzta a többieket is.-Melyek a csapat erősségei?- Az akarat és a fegyelmezettség - e kettő a mostani Fradi legfontosabb jellemzője. A legfőbb erőnk abban van, hogy CSAPAT vagyunk. Általában jól védekezünk, céltudatosan, egyszerűen játszunk. A taktika legtöbbször az ellenfélre szabott. Néha persze, becsúszik egy-egy betli, de egy formálódó csapatnál ez belefér a pakliba.-Ezek szerint jónak értékeled a csapat produkcióját?- Sajnos, ezt nem mondhatom egyértelműen, hiszen egy nagyon jó őszt egy igen csak vegyes tavasz követett. A LEN Kupában sorra kaptuk a mezőny legerősebb együtteseit, végül csak a Pescara állított meg bennünket, amely szerintem ma a világ talán legjobb klubcsapata. Itthon egy értékes döntetlent értünk el ellenük, és emelt fővel búcsúzhattunk a nemzetközi porondtól. A Magyar Kupa-elődöntő első mérkőzésének második felében számomra is érthetetlenül leblokkolt a társaság, és ezzel el is dőlt a továbbjutás. Bízom benne, hogy a bajnoki hajrában is eljutunk az elődöntőig, és ott nem torpanunk meg. Ha sikerül hasonló játékot nyújtanunk, mint az ősszel, ha egymásért és a csapatért küzdenek a fiúk, képesek lehetünk még nagyobb meglepetésre is, azaz, döntőt játszhatunk.- S akkor talán még többen járnának pólómeccsre...- Ezúton is szeretném megköszönni azoknak a szurkolóknak a támogatását, akik kitartottak mellettünk. Vissza akarjuk hódítani a Fradi-közönség nagyobb részét, és ezt csak tartósan jó játékkal lehet. M. S. avanli
