Fradi újság (1996)
1996 ősz / 5. szám
11 FRADI ÚJSÁG A legújabb bajnok Árvái Attila 33 az érzés 33 párosok. A körülbelül negyBizonyára nem tévedek nagyon, amikor azt mondom, hogy ha valaki választott sportágában olyan balesetet szenved, mint Árvái Attila, a Stollwerck-FTC huszonkét éves kerékpárosa, az abbahagyja a versenyzést. Ám a ferencvárosi bringást nem ilyen fából faragták. Folytatta, és bajnoki címek sokasága jelzi, hogy érdemes volt kitartania a kerékpározás mellett. Néhány hete nyerte a legfrissebb aranyát: első lett a kritériumbajnokságon.- Hogyan lettél annak Idején kerékpáros? - kérdeztem a Fradi tehetséges fiatal versenyzőjét.- Apám is kerékpározott, így természetes volt, hogy én is nyeregbe pattanok. Tizenegy évesen kezdtem az edzéseket a KSI-ben.- Mi történt azon a bizonyos szegedi versenyen?- Egy évvel a kezdet után, az első vidéki versenyemen összeakadtam az előttem haladó sráccal, és elestem. A jobb kezem beszorult a kormány alá, csúsztam a betonon, és annyira szétroncsolódott a három középső ujjam felső vége, hogy azokat a részeket csonkolni kellett. Akkor sokan azt hitték, befejezem a versenyszerű kerékpározást. A szüleim is próbáltak lebeszélni a folytatásról, de egy hónappal a baleset után már újra bringára ültem.- A sérülések azonban később sem kerültek el.- Ó, hát kéztörésem többször is volt. Előfordult, hogy hiába készültem keményen a hegyi bajnokságra, mert első akartam lenni, egy héttel a verseny előtt törött el a kezem.- Mit szerettél, Illetve szeretsz jobban: a pályát vagy az országutat?-A KSI-ben inkább a pályaversenyeket kedveltem, mert jó néhány bajnokságot nyertem a Millenárison. Országúton a hegyi versenyeket szerettem mindig, mert jól tudtam és tudok hegyre menni. Sokáig azonban nem tudtam győzni a hegyi OB-n, mert vagy sérülés akadályozott, vagy defektem volt. Hétköznapi versenyeket persze sokat nyertem.- Hogyan kerültél a Fradiba?- Amikor kiöregedtem a KSI-bői, választanom kellett. A Ferencvárost, mint klubot mindig szerettem, meg aztán a többi budapesti szakosztály különböző okok miatt nem volt szimpatikus. Jól döntöttem, mert itt kezdettől foglalkoznak velem, elvisznek minden versenyre, ahová csak tudnak. No, és zöld-fehérben végre sikerült győznöm a hegyi bajnokságon, ráadásul fölényesen.- Az idén első lettél a kritérium OB-n Is, méghozzá magabiztosan.- Ez tulajdonképpen egy háztömb körüli verseny, amelyen egy nyolcszázezer méter körüli kijelölt pályán köröznek a kerékven kilométeres versenyen bizonyos körök után vannak hajrák, ahol az első négy helyezett kap pontokat. Aki a legtöbb pontot gyűjti, az nyer. Most, a siófoki bajnokságon negyvenkörös volt a futam, és négy körönként volt részhajrá. Az volt a taktikánk, hogy közülünk, mármint a fradisták közül valaki megpróbál megszökni a mezőnytől, a többiek pedig igyekeznek visszatartani a vetélytársakat. A második hajrá után nekem sikerült elhúznom, és húsz körön át vezettem. így természetesen sorra nyertem a részhajrákat, és annyi pontom lett, hogy behozhatatlan volt az előnyöm. A végére utolértek a többiek, de akkorra már eldőlt az elsőség sorsa.- Egyike vagy azoknak a fiatal magyar kerékpárosoknak, akik tehetségük révén a jövőt jelentik a sportág számára. Milyennek látod te a hazai kerékpársportot?-Ami engem illet, régebben a sikerek hiányoztak, azért hajtottam. Mára ezek a vágyaim teljesültek, és most már csak a sportág szeretete vezet. Magyarországon még a legjobbak sem tudnak megélni a kerékpározásból, és ezért nem meglepő, ha valaki végleg leszáll a nyeregből. Elképzelhető, hogy bármennyire is szeretem a kerékpározást, előbb-utóbb én is megválók a gépemtől, és civil foglalkozást űzök tovább. Talán az lehetne a megoldás, ha sikerülne egy külföldi profi klubba kijutnom, ahol olyan lehetőségek vannak, amelyek segítségével nagyot léphetnék előre. Ám erre igen kicsi az esélyem.- Miért?-A profi klubok a külföldi versenyeken szokták kiszemelni azokat a fiatalokat, akikkel foglalkozni akarnak. Mi viszont jó, ha évente két-három külhoni versenyre el tudunk menni... Szóval, hajtok tovább a Fradiban, és remélem, még sikerül néhány bajnokságot nyernem zöld-fehér mezben. Mert az nagyszerű érzés... (Margay)
