Fradi újság (1996)

1996 ősz / Kupaszám

5 Allah is a Fradit segíti A Ferencváros bajnokcsapata újabb játékost igazol. Híreink szerint Meziane Touati labdarúgó kap két évre lehetőséget a zöld-fehéreknél, és foglalkozását tekintve nem lesz nóvum az Üllői úton, hiszen állator­vosa volt már a csapatnak. A nagy elődöt Fenyvesi Máténak hívták. Az előző szezonban még Tiszakécskén játszott labdarúgó most az ő nyom­dokaiba léphet. Hogy lesz-e akkora játékos, még nem tudni, de hogy a hivatását ugyanúgy szereti, mint „Tüske”, az biztos. A Kécskén na­gyon népszerű Zizu 26 éves és algé­riai állampolgár.- Hogyan került Magyarország­ra?- Politikai okok miatt, elsősor­ban. Otthon másodoszályú csapat tagja voltam, és mondhatom, jól ment a játék. Amikor Magyarország­ra kerültem, több próbajátékon vet­tem részt, míg végül a Kécske leiga­zolt. Döntő volt elhatározásomban az is, hogy ott ígéretet tettek arra, hogy aktívan gyakororolhatom a szakmá­mat. Állatorvos vagyok, és nagyon szeretnék a hivatásommal is foglal­kozni. Ebből a szempontból sajnos, ám a futball nézőponjából örömteli volt, hogy az élet úgy alakult, kép- tlelen voltam orvosként dolgozni. Ti­szakécskén profi szellem uralkodott, a napi kétszeri edzés, a sok mérkő­zés, no és a mind nagyobb sikerek lehetetlenné tették a munkát.- Mit játszik, mik az erősségei s a gyengéi?- Előretolt éket játszottam, és el­vállalom azt is, hogy teljesen egye­dül játszom elöl, mindig megpróbá­lok gólhelyzetbe kerülni. Magas va­gyok, erős a felépítésem, de sajnos a robbanékonyságom és a fejelő­készségem ezzel nem áll arányban. De bízom abban, hogy fejlődhetek, különösen a Ferencvárosban, ahol jobban szem előtt leszek. Nagyon sokat köszönhetek Szurgent Lajos edzőmnek, Szabó Tamás elnöknek, akik a Tiszakécskében minden lehe­tőséget megadtak nekem.- Van-e valamilyen gondja?- Nincsen. A legnehezebb kér­désben, amitől tartottam, sincs ne­hézségem Magyarországon. Hithű muzulmán vagyok, de mind az étke­zési kérdésekben, mind a vallási szokásaimban gyakorolhatom hite­met. Remélem, ez a Ferencvárosban sem lesz másképp.- Hogyan képzeli a jövőt?- Most mindent a Ferencvárosért akarok tenni. Be akarom bizonyítani, hogy rám komolyan lehet számítani. Mivel jól beszélek franciául, angolul, néhány hónapja még egy esetleges belgiumi szerződés tűnt nagy ál­momnak. De mára ez a múlt, hiszen a Ferencváros labdarúgója lehetek. HÓRA GYÖRGY (Kurír) FRADI ÚJSÁG KOPASZOKTÓL Limperger és Miriuta: az ész a fontos, nem a haj A ferencvárosi labdarúgók népligeti szálláshelyén, a Hotel FTC hármas számú szobájában kilátástalan időtöltés tésű után ku­tatva átfésülni a terepet. A két lakónak, Simon Tibornak és Va­sile Miriutának együtt van annyi haja, mint, teszem fel, Ber- gendy Istvánnak - szalonzenekar nélkül. A román labdarúgó mellett a másik, a játékintelligencia terén nagy koponyának tartott szerzemény, Limperger Zsolt frizurája és ízlése is sokat változott. Hosszú loknijaiból tüskehaj lett, a hosszan tartó lé­gióskodásból pedig hazatérés: az egykor külföldre vágyó beál- lós baljós előjelek nélkül döntött a vissza jövetelről. Iljics, Touati, Horváth, Limperger. Elöl: Paco, Aranyos, Miriuta- Valóban nem a mellőzöttség­től való félelem, a magyar focis­táknál szokásos menekvés ösztön­zött arra, hogy újra a Fradiba iga­zolj?- Sokat nem kell magyarázkod­nom, hogy kiderüljön, egyáltalán nem ezért jöttem haza - mondja Limperger. - Csak annyit árulha­tok el: elsősorban családi okok mi­att választottam a Ferencvárost. Többet szeretnék édesanyámmal lenni, s erre csak itthon adatik meg a lehetőség. Egyáltalán nem mel­lékes persze az sem, hogy a Fe­rencvárosban esélyem lehet a Baj­nokok Ligájában szerepelni.- Semmilyen huzavona nem kí­sérte a Magyarországra szerződé­sedet?- Á, kizárólag az én döntése­men múlt az egész. Én határoztam úgy, hogy jövök, s egy-két hét alatt elintéztük a formaságokat, s a kö­zelmúltban egyeztünk meg.- A még közelibb múltban pe­dig felkészülési meccsen is szere­peltél, már zöld-fehér mezben. Megjegyzem, egy nagyon-nagyon gyengén játszó együttesben, keve­sebb mint három héttel a Göteborg elleni BEK-selejtező előtt...- Tényleg elég rosszul futbal­loztunk Akasztón, s én sem voltam kirobbanó erőben. Utóbbit öt év nyugati szereplés után se csodálja senki: Achilles-ínszakadásból épültem fel, sokat kihagytam, ám vagyok annyira akaratos, hogy ne sokat késlekedjek, s hamarosan a tőlem elvárható színvonalon ját­szom majd.- A hamarosan azt jelenti, hogy már az említett, a teljes szezont meghatározó találkozón pályára lépsz?- Igen, most már érzek magam­ban annyi erőt.- Hogyhogy most már?- Pontosan az elmúlt évek alatt megszerzett fizikai alap segíthet hozzá ehhez. Sokat voltam távol, így nekem tán mindenki elhiszi: az erőnléti felkészítésben Spanyolor­szágban nem ismerik a tréfát. Itt­hon talán kizárólag a Fradi kivétel: tudtommal csak itt foglalkozik rendszeresen és szisztematikusan erőnléti tréner a csapattal.- Azt is tapasztalhattad már, er­refelé a ferencvárosi szurkolók sem ismerik a tréfát: fél évtizede egy olyan „Limpit" láttak utoljára, akit Lipcseinél, a későbbi libling- nél is többre tartottak.- Remélem, még jobbat látnak majd: akár emberfogót, akár véde­kező középpályást kell játszanom.- Ez néhány héten belül eldől, ám az elmúlt hetek sem telhettek hasztalanul. Milyen tapasztalatokat szereztél ez idő alatt?- A futballról szerzett benyomá­saim még csekélyek, az ország, a hétköznapok ellenben máris meg­leptek. Szemmel látható, lépten- nyomon érzékelzető a gazdasági fejlődés - habár közgazdászok ezt biztos élből cáfolják, s reálisan gondolkodva én is tudom, az em­berek errefelé nehezen élnek meg csak nyolc órában keresett bérük­ből. Részemről az új, ferencvárosi fizetésem sem éri el a kinti színvo­nalat, de nem panaszkodom, pláne ha velem együtt jutunk tovább a BEK-ben. Vasile Miriuta a végkicsengés tekintetében hasonló, ám ereden­dően más elhatározás nyomán vá­lasztotta a Ferencvárost. Holott ne­ki nem a spanyol másodosztállyal kecsegtetve, Mallorcán, hanem az Ibériai-félsziget túlfelén osztottak volna lapot, illetve irányító közép­pályásként ő osztogathatott volna ott.- Valós, hogy az FC Porto el­nöke megkereste a játékjogomat eddig magáénak tudó AC Parmát, s kérte a vezetőket, hogy engedje­nek el Portugáliába. Csak három napról lett volna szó, de én kö­szöntem szépen.- pontosítsunk, ki köszönte? Nem a portóiak, neked?- Ugyan, én nem voltam haj­landó kiutazni. Három nap alatt nem sokat tudtak volna meg rólam, legfeljebb egy meccsen láthattak volna. Ez alatt pedig a Ferencvá­rossal fügőben maradt volna a szerződésem, s ezt nem akartam megkockáztatni.- De hát korábban példának okáért, a válogatott Lipcsei sem hezitált, amikor választani kellett a Fradi s a luzitán bajnok nyújtotta lehetőségek között.- Az ajánlat nem volt konkrét, s engem sem izgatott a dolog, tud­niillik a vágyam teljesült azzal, hogy a Ferencváros leigazolt.- Azt ne mondd, hogy román­ként az első számú magyar egye­sület klubtagságát óhajtottad min­dig?- Igaz, hogy eleinte Nagybá­nyán futballoztam - többek között magyarok társaságában -, de ak­kor még persze nem ez járt a fe­jemben. Viszont miután 1992-ben a Dinamo Bukaresttől Győrbe szer­ződtem, számomra azonnal vilá­gossá vált: Magyarországon csak a Ferencvárosban szabad játszanom.- Ehhez képest maradtál a gyengén szereplő ETO-nál, majd a kiesőjelölt Fehérvárhoz mentél.- Most meg végre csak itt va­gyok... És úgy hiszem, azért a Győr sem volt alapvetően rossz együttes, csak a belső ellentétek miatt képtelenek voltunk jól szere­pelni. Fehérváron tényleg nehéz volt, de minek beszéljek erről, már más foglalkoztat.- Például, hogy vajon Novak Dezső foglalkoztat-e majd?- Az biztos. Ugyan két évet ír­tam alá, tehát lenne időm bizo­nyítani, mégsem vacakolok szíve­sen. Már magyarul is viszonylag jól beszélek, azaz a pályán kívül sem lehet velem gond. Odabent meg nem a beszéd számit.- Milyen feltételekkel egyeztél meg a Ferencvárossal?- Részemről könnyen ment az ügylet, hiszen én is ide akartam igazolni. Talán egyedül akkor egyeztünk volna meg gyorsabban, hogyha óvodás gyerekem is bese­gített volna a tárgyalásokba... Ő már majdhogynem most jobban beszéli a nyelvet, s ez nem csoda, születése óta itt él velünk. Külön­ben az egész család szereti Ma­gyarországot, állampolgárságot is kértünk. így biz’ isten nem mellé­beszélés az, amit többször szóba hoztak: a magyar válogatottban is örömmel játszanék. GANCZER GÁBOR AVIS TOYOTA PAS SZÓK

Next

/
Thumbnails
Contents