Fradi újság (1996)

1996 tavasz / 8. szám

B ajnok lett, bajnok lett a Ferencváros. Méghozzá a futball­ban. Nem, nincs félreértés, tényleg első lett a Fra­di az idei pontvadászatban, csak amíg Lisztesék újabb aranyára még várni kell, addig az öregfiúk már célba értek. Fiat fordulóval a befejezés előtt 20 ponttal vezet­nek. Természetesen veretlenül, így megy ez már évek óta. A szurkolók pedig - főként az idő­sebb generáció tagjai - alig vár­ják a hétfő délutánokat, hogy egykori kedvenceiket láthassák. De mitől ilyen eredményesek a Fradi-old boyok? A válasz ké­zenfekvő: a csapatban szereplők annak idején is remek játékosok voltak, és képességeik, még ha valamivel lassabb előadásmód­dal, de máig megmaradtak. No, meg ott van Nyilasi Tibi és a ba­ráti közösség. Nyíl ugyanis még mindig remekül össze tudja fog­ni a társaságot, s elsősorban az ő, valamint Ebedli Zoli nevének - plusz Rab Tibi „diplomáciai" kapcsolatainak - köszönhető, hogy a gárda alig tud eleget tenni a rengeteg meghívásnak. Téve­dés ne essék, nem csupán a ha­zai invitálásoknak. Nem véletlen, hogy lassan ha­gyományossá válik a ferencváro­si öregfiúk hawaii, Los Angeles-i, Las Vegas-i túrája, a görög, né­met, osztrák utakról már nem is beszélve. Tény, idehaza és kül­földön is óriási tekintélye van az együttesnek. Persze, mindenkor Nyilasi a fő sláger. Méltán, hi­szen a hajdani zöld 8-as, majd sikeres tréner, akárcsak régen, ma is képes egyedül eldönteni a meccseket. Hja, és imád futbal­lozni. Nyilván ez régen alapve­tésnek számított, de ma már nem az, éppen ezért lényeges kihang­súlyozni. Ám a futball szere- tetével ugyanígy vannak a többi­ek is. A háló előtt például Hegedűs Gyuri, aki kapusedző a Fradi utánpótlás csapatainál, deresedő hajtincseivel a világért sem adná át a helyét a kispad közkatonájá­nak, a cseh és szlovák nyelvet hobbiszinten beszélő egykori Építők-portásnak, Katona Laci­nak. De aztán Gyuri gyakran megsajnálja kollegáját és nagy kegyesen lesétál, de jaj legyen szegény Katonának, ha hibázni merészel. Abban az esetben ugyanis Hegedűs legalább öt meccsen keresztül ki se lép a 16- oson belülről. A védősort csupa kemény le­gény alkotja, bár Martos és Rab a hozzáértők szerint a többiekhez képest finom úri bekkek. Igaz, ami igaz, Martos Győzőt utoljára Biohint látták felrúgni, annak pe­dig lassan húsz éve. De Rab is könyvelőnek néz ki inkább - sze­reti is a gazdasági ügyeket szer­FRADI ÚJSÁG keszteni - mint marcona center- haltnak. (Róla a régi Omega-slá- ger jut az eszébe, ami valahogy így hangzott: Egy 40 éves köny­velőnek könnyű álma volt, pénzt adott... - tudom a folytatást, csak nem akarom elkiabálni, hát­ha a csapatnak is tud adni - a szerk.) Mindenesetre az említet­tek könnyen pipiskedhetnek, hi­szen előttük a tíz körömmel har­coló Jancsika „Cica” Károly, a terrortól sem irtózó, ám azt egy dzsentri mosolyával végző Véber Anti, valamint a bambának tűnő, mégis határozott Szántó Gabi vé­dekezik, illetve takarít. Itt szóhoz szokott még jutni Kiss Peti, a megbízható balhátvéd, aki külö­nös öltözködésével egy Karib- tengeri mozigépészt idéz, mivel általában úgy négy rikító szín vi­rul ruhadarabjain. A középpályán nyilvánvalóan Ebedli a vezérkari főnök. Mindig váratlant húz és sohasem oda néz, ahová végül adja a labdát. Továbbá 40-50 méteres indítá­sai még mindig alaptantárgynak számíthatnak a mérnöktovább­képzőben. Ebi mellett Forintos Józsi cipeli a zongorát, no meg boldogabb pillanataiban a jager- meisteres üveget a hóna alatt. Különben Forintos nem egy spó­rolós alkat, mivel a gólokat ren­desen termeli, főként fejjel. Ta­kács Laci - oh, a kis Taki - a középpálya másik futóembere, aki kedélyességével és rend­szeres jó játékával vívja ki hétről hétre az elismerést. A csapat leg­fiatalabb tagja Horváth Karcsi a maga 33 évével és Dumbó tech­nikás futballja - már amikor nem kínozza a köszvény - ugyancsak komoly hasznára van az idősebb spílereknek. Pogány Laci bal lá­bát mesterien programozhatták annak idején, hiszen a legritkább esetben hibázik a setével. Pláne a tizenegyeseknél nem, hiszen annak nagymestere volt, és az is maradt. A csatársorban ugyan ott van a Don, azaz Nyilasi Tibi, akire ál­líthatnak akár két-három őrző­védőt is, a hátán viszi a hálóig ellenfeleit és a labdát. Persze, a finom trükkök sem hiányoznak kelléktárából. Természetesen ő a csapat gólkirálya. Toronymaga­san. A bal oldalon rendszerint Fenyvesi Levente - a legendás balszélső Fenyvesi Máté fia - szerepel, aki néha olyan gyors, hogy majdnem emlékezetét vesz­ti. Sokszor úgy kell visszafogni őt. Aztán ott volna még elöl Törő Laci is, aki legszívesebben a Nyílnak passzol. Ha egyáltalán passzol. A kívülről harsánynak tetsző, önbizalomtól sugárzó csatár magatartása valójában egy bájos gyermeki lelket takar, akit folyamatosan dicsérni, istápolni kell, hiszen hajlamos „elrepül­ni". Önmaga bajaival szokott utazni. Sajnos, az utóbbi időben kevés gólt is szerzett, viszont hasznos mezőnymunkát végzett. Nem szóltunk még az old boyok edzőjéről, pontosabban játékosedzőjéről, Szokolai Lász­lóról. Szoki ugyanis amikor tehe­ti, beszáll még, de erre derék- bántalmai miatt egyre ritkábban kerül sor. Ennek dacára látszik rajta, hogy vérbeli csatár volt an­no... Hiszen mindig akkor indul be, amikor kell, akkor játszik ki­csiben, amikor arra van szükség, csak hát azok a fránya egész­ségügyi problémák és a kissé te­kintélyes pocak már megnehezíti a megvalósítást. Időnként sze­rephez jut Kelemen Guszti, aki­nek ugyancsak rendes kis „demi- zsonja” alakult ki és így inkább már a Budaörs edzőjeként takti­kában gondolkodik. Seres Pista a Tapir becenévre hallgató csa­tár-középpályás, az együttes Jolly Jokere, aki szó nélkül teszi a dolgát, ahol szükség van rá. VARÁZSLATOS ÖREGFIUK Egykori sztárok újabb aranyérme

Next

/
Thumbnails
Contents