Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 8. szám
2 FRADI ÚJSÁG Omlik, bomlik, romlik. Már teteje sincs. Csak a csillagos ég vagy éppen a rohanó felhők „fedik". Szétesett, szétmállott. Ne szépítsük: életveszélyessé vált. Pedig 1974. május 19-től olyan büszkén állt, mint az egri vár a törökök ostroma előtt. Attól a naptól kezdve az országnyi Fradi-tábor büszkeségének számított, s ott a helyszínen a Ferencváros-Vasas-meccsen harmincezren gyönyörködtek benne. Az a pályaavató huszonkét évvel ezelőtt volt. Most hamu és gyémántnyi kődarabok, vasforgácsok, s törmelék látható a helyén. A Fradi-pálya klubháza eddig „bírta”. Most bevégeztetett... Omlik, bomlik, romlik. Ne szépítsük, életveszélyessé vált. így nem volt más hátra, mint előre közölni mindenkivel, aki ott dolgozik: pakolni és elköltözni! Pincébe, földszintre, az utcára vagy éppen a tizenhatoson belülre. Az otthon édes füvére. Omlik, bomlik, romlik. De már nem sokáig. Tudniillik újjáépítik. A munkások húsvét óta éjt nappallá, s nappalt éjszakává téve dolgoznak. Kezükben megvillan a kalapács, a hegesztőpisztoly vagy egy üveg Soproni Ászok. Minden folyik a maga medrében. Amúgy a munkások szerint kész csoda, hogy a ház még nem omlott össze. Hiszen a rossz konstrukció miatt huszonkét éven át háromszáz tonnányi súly nehezedett rá. A veszély elmúlt, s szeptember elejére elkészül a vadonatúj épület. Addig persze ott lesz a hamu, s a fradisták gyémánt helyett egy bizonyos aranyról beszélnek... Sinkovics Gábor
