Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 7. szám
8 FRADI ÚJSÁG ÉREMVADÁSZAT ATLANTÁBAN Az atlantai olimpián (érmes reményekkel) ott lesz a magyar női kézilabda-válogatott is. A címeres mezes együttesben több ferencvárosi játékos is szerepet kaphat, akárcsak az ezüstös decemberi világbajnokságon. Közülük Kökény Beatrix és Pádár Ildikó helye „ezerszázalékos”, nélkülük ma elképzelhetetlen a magyar csapat. Alig két hónappal az olimpiai rajt előtt Kökével és Párduccal a válogatottról és az atlantai tervekről beszélgettünk.- Mikor kezdődik és mit tartalmaz a felkészülési program? K. B.: Június huszonegyedikétől Marcaliban edzőtáborozunk majd, ahol tíz napot töltünk. Itt a technikai és a taktikai elemek gyakorlása, a figurák csiszolása lesz a feladat. Ezután Norvégiába utazunk, és részt veszünk egy négyes tornán. A házigazdákon kívül a dánokkal és a svédekkel játszunk. Lehet, hogy még itthon is lesz egy torna, aztán néhány nap pihenő után július tizennyolcadikén indulunk Atlantába.- Két hónappal az olimpia előtt hogyan érzitek magatokat? K. B.: - Ebben a szezonban sok meccset játszottam, jó lenne egy kicsit pihenni, de Atlantáig sem én, sem közülünk senki nem lehet fáradt. P. I.: - Most nem vagyok olyan jó formában, mint a világbajnokságon. Ám az olimpiáig remélem, hogy fel tudom hozni magam, és hasznára lehetek a válogatottnak.- Évek óta meghatározó játékosai vagytok a magyar együttesnek. Ti hogyan gondoljátok: mitől jó ez a csapat? K. B. : - A magyar válogatott legnagyobb erőssége, hogy ötletkézilabdát játszik. Van ugyan néhány begyakorolt figura, de az a döntő, hogy a játékosok hogyan „bontják le" ezeket menet közben, milyen egyéni megoldásokkal tudják megoldhatatlan feladat elé állítani az ellenfeleket. A csapat másik jellemzője, hogy nagyon gyorsan csinálja, amit csinál. E kettő együtt pedig általában elég ahhoz, hogy mi nyerjük meg a mérkőzéseket. Mivel fizikailag többnyire nem tudjuk felvenni a versenyt a magas, nagytestű játékosokat felvonultató válogatottakkal, játékkal kell megvernünk őket. Ebben viszont mi jobbak vagyunk. Még egy dolgot említenék: az összetartást. Ebben a csapatban nincsenek sztárok, itt mindenki a sikerért dolgozik, és ennek érdekében mindenki képes a másik „alá” játszani, azaz nem számit, hogy ki lövi a gólt. P. I. — Ezt a válogatottat olyan játékosok alkotják, akik meg tudnak halni egymásért a pályán. Nem érdekes, hogy év közben ki, melyik klubban játszik, amikor együtt vagyunk, csak a CSAPAT számít, így, csupa nagybetűvel. Ha bárkinek bármi gondja, problémája van, meg tudja beszélni a többiekkel, ha kell, segítünk egymásnak. Ami a játékot illeti, a gyorsaság a legfőbb fegyverünk. Az indításokat jól meg tudjuk szervezni, és ez döntő a legtöbb mérkőzésen. Ha pedig ezek a leTo- hanások góllal végződnek, pillanatok alatt elérjük azt, amit az ellenfél esetleg egy perc alatt.- Az atlantai csoportmérkőzéseken Dánia, Kína és az Egyesült Államok válogatottja vár rátok. Milyennek látjátok a magyar esélyeket? K. B.: - A legerősebb ellenfél egyértelműen Dánia. Őket még nem sikerült legyőzniük világversenyen. Nagyon bízom benne, hogy ez a rossz sorozat most végre megszakad, és mi örülhetünk a meccs végén. A kínaikról a vb óta tudjuk, hogy képesek a meglepetésre. Jobban kell rájuk figyelni, mint decemberben, és akkor nem érhetnek bennünket olyan kellemetlen percek, mint akkor. Az amerikaiak teljesen mást játszanak, mint az európai csapatok. Magasak, erősek, technikásak, ám mivel legtöbbjük sok évi kosárlabdázás után kezdett kézilabdázni, modulataik nem olyan kiforrottak, mint ahogy az egy felnőtt játékostól elvárható lenne. A képességeket tekintve gond nélkül le kell győznünk őket. P. I.: - A legtöbb bajunk bizonyosan a dánokkal lesz. Személyes tapasztalatból tudjuk, hogy jók a klubcsapataik, és a válogatott is komoly erőt képvisel. Ennek ellenére le kell és le is tudjuk őket győzni. Ez azért fontos, mert a másik csoportban valószínűleg a koreaiak lesznek az elsők, és ha megnyerjük a csoportot, elkerülhetjük őket az elődöntőben. Ebből következik, hogy a másik két csapatot simán meg kell vernünk. Bár a kínaiakkal alaposan megszenvedtünk a világbajnokságon, ha figyelünk nem lehet baj. Alacsonyak és nagyon gyorsak, nem könnyű ellenük védekezni. A legkevesebb gondot az amerikaiak okozzák majd, szerintem csak a gólkülönbség lesz kérdéses.- Szóba került Korea, amely Bécsújhelyen kiénekelte a szánkból a már-már magunkénak tudott sajtot, azaz - némi bírói segédlettel - többgólos vezetésünk után az ázsiaiak nyerték a vb-aranyat. Hogyan lehetne az olimpián megverni Koreát? K. B.: -Egyelőre nem foglalkozom azzal, hogy mi lesz a négy között, esetleg még később. Ami a vb- döntőt illeti, az volt a nyolcadik mérkőzésünk, és addigra nagyon elfáradtunk. A második félidőben fizikálisán vertek meg bennünket a koppenhágaiak, jobban bírták erővel. Most kevesebb meccs lesz, és ha fel tudjuk venni a ritmusukat, talán nem tudnak fölénk kerekedni. P. I- Ezen már többször törtem a fejem a világbajnokság után. A mérkőzés elején bejött a négy-kettes támadójáték (két beállóssal - M. S.), talán ha ezt sokat gyakoroljuk, sikerre vezethet ellenük. No, és nem szabad hagyni, hogy leindítsanak minket, vagyis be kell lőni a helyzeteinket. Rendkívül gyorsak, fürgék, bármelyik pillanatban képesek kapura lőni, tehát nagyon kell figyelni a védekezésre is.- Az időeltolódás okozhat-le gondot Atlantában? P. I.: - Mivel több napot töltünk kint az első mérkőzés előtt, ezért úgy gondolom hogy ez nem jelenthet problémát. A meleg, a magas páratartalom valószínűleg jobban fog zavarni, de ez minden csapatnál így lesz.- Milyen eredménnyel lennétek elégedettek? K. B.:- Ha most valaki azt mondaná, hogy dobogósak leszünk, szó nélkül elfogadnám. Azaz, egy érem nagyon boldoggá tenne. P. I.: - A világbajnoki ezüsttel mi magunk tettük magasra a mércét. Nagy az elvárás velünk szemben, és ha nem szereznénk érmet, az nagy csalódás lenne a közönségnek és nekünk is. A színéről most nem kérdezz... Margay Sándor Hozzászólás Kézbe veszem reggel a sportlapot és ordít a címsor, „csillagot vesztett a Ferencváros”. Aztán néhány nap múlva bírósági tárgyalás címén nagyrabecsült sportemberek véleményét olvasom. Úgy éreztem a két írás olvastán, hozzá kell szólnom. Mert miről is van szó? Farkas Ági, a kézilabdacsapat játékosa bejelentette, nem kíván a jövőben nálunk játszani. A hírt másnap, kérve, hogy ne mondjon véleményt, kiváló edzőnknek, Németh Andrásnak így véleményeztem: „nem a Fradi vesztett csillagot, hanem a csillag vesztett Ferencvárost"! Nézzünk egy kicsit vissza! Összeállt négy évvel ezelőtt egy csapat. Új edző, csapatvezetés és hazajött hozzá egy zseniális játékos, Kökény Beatrix. Miért mondom, hogy hazajött? Mi tapasztaltabbak jól emlékszünk a korábbi bajnokcsapat, Sampdoriát megalázó vereséggel hazaküldő, hat gólt lövő játékosára, Kökény Jóskára. Az ő lánya jött haza! Kialakult egy csapat, amelyik létrehozott egy érte élő-haló szurkolócsapatot és népszerű szóval: ez nem semmi. Az első év nem éppen elfogadható körülmények között ezüst érmet hozott és Magyar Kupa-győzelmet. Majd jött az elsöprő fölényű bajnokság és kupa- győzelem, majd annak a 100%-os ismétlése. Ugye emlékszik az olvasó az akkori Szarka Évi-mondásra: „akkor a Szuper kupáért most a zöldek játszanak a fehérekkel". No, ebbe a csapatban került be Farkas Ági. Nagyszerű társak közé, akik mindent elkövettek, hogy sikerre segítsék, válogatottat csináljanak belőle. Mellette álltak jóban és az utóbbi időben a rosszban. Nemcsak a sajnálatos sérülése idején, de előtte a gyakori formaingadozásoknál is. Hiszen a sikeres Eb óta valahogy nem az igazi volt a pályán. Felvillanások voltak, de a nagyszerű humorista örökbecsű szavait idézve „valami van, de nem az igazi". Biztosak voltunk abban, akik állandóan a csapat mellett vagyunk, hogy a játékos is érzi, tartozik a csapatnak. De ezt ők elfelejtették. Igen többes számban, mert közbe bekerült a képbe egy ,,barát"(?). Egy kívülálló, aki az elején említett „bírósági” tárgyaláson mentegetőzik, magyarázkodik. Uraim, egy ártatlannak nem kell magyarázkodni. Amelyik igazságot bizonygatni kell, azt a fene megette! Ez a páros úgy döntött, neki nem kell a Ferencváros, akkor nem kell. Ez a csapat tovább fog élni, tovább fog sikereket aratni. Ez a csapat rövid időn belül letöri a Prokop-légió dicsfényét, erre fogadni merek. Miért az optimizmusom? Bukovi Márton, a nagyszerű labdarúgó és edző mondta egyszer: „könnyű a Fradinak, annyi értékes csemete nő a kertjében, hogy csak kimegy és átültet egyet”. Igen, ha valahol, úgy ennél a csapatnál igazolódik a nevelőmunka értéke. Gondoljunk csak a pillanatok alatt kedvencé vált Becz Marisra, és ott a többi a Dóri, Hajni és hadd ne soroljam a neveket. Mindezek után összegezve mi is történt? Egy játékos, aki nagyon sokkal tartozik nekünk, fogta magát és kétes értékű, nem bizonyított anyagi előnyökért elment. Kívánjunk neki minden jót és engedjük el a tartozását. Sőt, egy tanácsot kérem fogadjon el tőlem, ne nyilatkozzon! Főleg ne a Fradiról. Mert a Fradi él, mint nagyszerű költő barátom, Fülöp Kálmán leírta örökbecsű soraiban: „Fradi volt, Fradi lesz, míg a Földön ember lesz"! Mi pedig itt maradunk jóban rosszban, a klub, a csapat mellett, és szeretni, becsülni fogjuk azokat mindig, akik örömöt szereznek nekünk. A többiek? Tudjuk, bármelyik sportágban sikereket érünk el megjelennek a hiénák és kezdik elcsalni az embereket, hogy utána sajnálkozzanak fölöttünk. (Jégkorong, Tyeplakov.) Kibírjuk. Kedvenceink idén is bajnokok kézilabdában, és jövőre jöhet a Hypó. Mert mi ott leszünk, és ott lesznek a jövőben is, Farkas Ági nélkül is. A „barátnak" meg harag és indulat nélkül annyit. Negyven éve annak, hogy egy szurkolói klubdélutánon egy nem éppen elfogadható állapotú atyafi felállt, és sűrű csuklások között hangoztatta: „én fradista vagyok,..”. Erre rezignáltan megjegyeztem, „elég baj az nekünk”. Most is azt mondom, ő állítja, hogy nekünk szurkol, hát elég baj az nekünk. Bauer Miklós Itt szeretnénk felhívni az érdeklődők figyelmét, hogy az ünnepi könyvhét keretében a Zuglói önkormányzat Örs vezér téri (Sugár Csemege Julius Meinl előtti) pavilonjánál május 31-én 15 és 16 óra között Kertész Klári, Szarka Éva, Zorán Kuntics és Zavadszky Gábor dedikál Nagy Béla sporttörténész társaságában. Várunk mindenkit! POLG \RJ B'VNkRt. Polgári B'umkJRj.
