Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 5. szám
18 FRADI ÚJSÁG Elfelejtett sztárok EBEDLI ZOLTÁN- Mikor kezdett el futballozni?-1964-ben, tizenegy évesen fogalmazódott meg bennem először a futball gondolata. Már kissrác koromban is imádtam rúgni a labdát, és mindenáron futballista akartam lenni. 1965 nyarán hallottam, hogy lesz a Ferencvárosban egy toborzó. Elmentem, és nagy örömömre megfeleltem, majd pár hónapra rá le is igazoltak. Akkor még fatribünös volt a focipálya. Az öltözőnk a Gyáli út felőli oldalon volt, a lelátó alatt. Nem volt szép, de számomra akkor az volt a csoda. Meg az, hogy olyan játékosokkal találkozhattam „élőben”, mint Albert Flóri vagy Varga Zoli. Az első edzőm a felejthetetlen emlékű Agárdy Feri bácsi volt. Ö foglalkozott akkor a mi korosztályunkkal, a kölyök hárommal és a néggyel. A meccseinket azon a feketeföldes pályán játszottuk, amelynek ma már nyoma sincs. Csodálatos hangulat volt, igazi nagy családként éltünk.- Már az első pillanatban fölfedezték a tehetségét, vagy amit elért, az a hosszú munka eredménye?-Nem tagadom, nagy tehetségnek számítottam, de azt mindenki tudja, hogy ez kevés. Ahhoz, hogy valaki sztár legyen, igenis rengeteget kell dolgozni, plusz munkát kell végezni edzés után, és néha csúszni- mászni kell a győzelemért, saját magadért és a társaidért. Egyszóval, harcolni kell.- Ön mégsem tartozott a csúszómászó játékosok közé, inkább az „úri11 futball bői, az irányításból vette ki a részét...-Ez csak a látszat. Nincs olyan játékos, aki a saját csapata győzelméért ne harcolna. Az igaz, hogy irányító voltam, szerettem megbolondítani az ellenfeleimet egy-egy csellel, vagy jó passzal, de ha csak csúszva értem el a labdát, akkor azt tettem.-Azon kivételes játékosok közé tartozik, akik a Ferencvárosból a nagy riválishoz, az Újpesti Dózsába igazoltak. Miképpen élte át ezt, és miért döntött így?-Rengeteget gondolkodtam rajta, éjszakákat nem aludtam, nehéz volt elviselnem, hogy a Ferencváros nem tart rám igényt.- Ezt hogyan érti? Nem volt szüksége a Ferencvárosnak egy Ebed lire?-Én sem értem. Az akkori események a mai napig is mély sebek az életemben. Jött a Fradihoz egy új edző, nevezetesen Vincze Géza, és kijelentette, hogy az ő elképzeléseibe én nem férek bele. Vagy változtassak a hozzáállásomon, vagy keressek magamnak egy új egyesületet!- Nem gondolt arra, hogy összeszorítja a fogát, és még többet edz, egy kicsit megváltozik, és csak azért is megmutatja az edzőjének, hogy igenis, Önt nem lehet mellőzni?- De gondoltam erre is. Megpróbáltam volna, hiszen ha egy csapathoz új edző érkezik, akkor mindenkinek az a legfontosabb, hogy elfogadtassa magát, és mindent kiadjon magából. Nagyon fontos az első benyomás, mert miután érzed a bizalmat, utána már nincs gond. Minden megtörténhet, lehet, hogy addig csak középszintű játékos volták, ám egy új edző bizalma kihozza belőled a maximumot. Számomra pontosan ez a bizalom hiányzott. Vincze Géza nem állt mellém, érezhetően nem akarta, hogy a Fradiban focizzak. Egyáltalán nem vett figyelembe. Végül is ilyen okok miatt döntöttem úgy, hogy váltok, és más egyesület után nézek. így kerültem a Megyeri útra, az Újpesti Dózsába.- Ki volt az az edző pályafutása során, akinél legjobban érezte a bizalmat, akit a legjobban szeretett?-Legszívesebben Dalnoki Jenő bácsira gondolok vissza, nagyon szeretem és tisztelem a futballhoz való alázatáért. Vérbeli fradista volt, élt-halt a csapatért. Az öltözőben is olyan családias hangulatot teremtett, amire nem sokan képesek.- Térjünk vissza a pályafutásához! Miért éppen az Újpesti Dózsa mellett döntött?-Nagyon fontos volt, hogy Budapesten maradjak, hiszen itt volt a családom, és minden ide kötött. Mivel más csapat nem keresett meg Budapestről, így Újpestre igazoltam. Ezt a döntésemet nem bántam meg a mai napig sem, szép időket töltöttem ott.- Egy év múlva mégis visszajött az Üllői útra, és újra elkezdődött egy kisebb sikerszéria.- Igen, egy év után visszaköltöztem a zöld-fehérek öltözőjébe. Az ok - azt hiszem - egyértelmű. Már nem Vincze Géza volt az edző.-Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzése?-Az első válogatottságom, a Népstadionban az argentinok ellen. Fantasztikus dolog volt számomra ott állni és hallgatni a Himnuszt. Még így, pár év távlatából is hatalmába kerít ez az érzés, ha rágondolok, ha beszélek róla. Maga a mérkőzés is jól alakult. Jól ment a játék, s a csapat nyert 2-0-ra.- Ön szerint melyik volt a legszebb gólja?-Soha nem azt néztem, hogy melyik volt a legszebb vagy a legnagyobb. Számomra mindenben az első a legemlékezetesebb. A Ferencvárosban az első gólomat az MTK ellen rúgtam, 18 méterről, kapásból. Óriási gól volt, rengeteget számított a későbbi pályafutásom sikerében. A válogatottban a Svédország elleni gólom volt az első és az utolsó. Pár méterről gurítottam a hálóba egy kipattanó labdát.- Ki volt a példaképe, kire akart hasonlítani a játékban?- Mindenem volt Varga Zoli játéka. Szerettem nézni, ahogy játszik, ahogy hozzáér a labdához, ahogy passzol. Minden tekintetben tökéletes futballista volt, mindenáron hozzá akartam hasonlítani. Tudom, nem sikerült olyanná válnom, mint ő, de megpróbáltam, így nem tehetek magamnak szemrehányást.- Jelenleg mivel foglalkozik?- Negyvenhárom évesen is futballozom Ausztriában. Ez jelenti számomra a boldogságot, az életet. L. Németh Péter (Sportissimo) Élete első NB l-es góljának így örült Ebedli... FRADI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club lapja Felelős kiadó: Dr. Szívós István, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla • Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár A kiadvány az FTC hivatalos nyomdájában, a PRINTSELF Kft. gondozásában jelent meg. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád
