Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 5. szám
16 Gondolatok a bajnoki szereplésről és a felfújt vagy valós problémákról... FRADI ÚJSÁG Amikor ezeket a sorokat gépelem, a Ferencvárosi Torna Club labdarúgó-együttese 4 ponttal lemaradva a 2. helyen várja a tavaszi újabb mérkőzéseket a BVSC csapata mögött. A hátrány ledolgozható, ebben bízik a sok milliónyi Fradi-szimpatizáns is. Való igaz, a csapat „kútban" volt, bajnoki fiaskó után a kupából is elbúcsúztatta a csapatot a Kispest Flonvéd. Amikor a klub vezetői néhányszor bírálták a játékvezetői felfogást egyes mérkőzéseken, lett is felzúdulás: „inkább a játékkal foglalkozzanak, kikérjük magunknak" - így a játékvezetők, és néhány másik egyesület és vezető is szimpla „sírásnak" minősítette az esetet. Mégis ha „mögé nézünk" a dolgoknak, érdekességeket láthatunk. Vegyük például az 1-4-es, vesztes kupamecs- cset. 1-0 arányú gyors Fradi-veze- tés és kíméletlen kispesti rugdosó- dás: ennyi az első percek krónikája. Urbányi, Plókai és társaik az első minutumokban durva faultok sorozatát produkálják - ám Bede játékvezető egy spanyol hidalgó fölényes mozdulataival hessenti el a reklamáló zöld-fehér játékosokat. Az ellenfél szinte nem is veszélyteti a kaput és egy ügyes kombináció után (Lisztes, Fatusi, Nicsenko) újra a szomszédvár hálójába kerül a labda! A játékvezető hűvös félmosollyal int: Is! Jómagam pár esztendeje közvetítek mérkőzéseket, ezúttal is így volt. Ha visszanézem még sokszor a felvételeket, akkor sem értem az ítéletet! Nem elfogultság ez, bárki megtekinthette az anyagot a ferencvárosi tévé műsorában ill. jogos kérés esetén bárhol, ahol meg óhajtják nézni! Végig durva, provokatív módon játszott az ellenfél, Albertet például faragták, mint népi mestereink a míves famunkákat, ám a megtorlás elmaradt! A sajtóorgánumok ellenben kiemelték, ha egy ferencvárosi játékos „lépett oda”, sőt kiállítást is reklamáltak... Amikor a menekülőkapu kinyílt, akkor már-már „heyseli drámáról, életveszélyről" szóltak a tudósítások. Elítélendő a heves szurkolói megmozdulás - de ne csináljunk már belőle háborút! Az emlékezetes Újpest elleni derby óta (ahol csak az FTC vezetőit hurcolták meg) a legnagyobb rivális, az élen álló kék-fehér egylet sorozatban kapja a gyermeteg büntetőket. Feltűnt már ez a rádió kommentátorának, az ellenfél edzőjének (lásd Török Péter), ám ilyenkor szemlesütve pislog az egész magyar sportsajtó! Tény az, hogy mostanában gyengébb a Fradi teljesítménye - de ez is elég lett volna ahhoz, hogy eltűnjön a BVSC 9 majd 8 pontos előnye! Ne essék félreértés: a kispesti, Haladás elleni fradista teljesítmény a nullához közelített a játékosok részéről, ez az ő felelősségük! A külső tényezők azonban legalább ekkora súllyal esnek latba! Szinte sugallják egyes hangok: ilyen teljesítménnyel nem is „ildomos”, hogy bajnok legyen a Ferencváros! Nem mai keletű ez a téma! Régebben a Debrecen volt a példa (ők jobban megérdemelnék stb...), majd pedig most a vasutasgárda a „legfegyelmezettebb, legprofibb vezetésű stb. csapat... (nem is mulasztanak el soha odadöfni az FTC-nek). Csupán a futballra nem korlátozódik mindez. Eufória követte a jégkorong bajnoki döntőt, hogy végre nem a Fradi nyert és Farkas Andrást is szinte „háborús tömeggyilkosként" aposztrofálták - miközben Paraizs Ernő látását semmi nem adhatja vissza, és alattomos ellenfele azóta is vígan korcsolyázik a bajnokcsapat mezében! Hosszú évekig a Fradi és az Újpest jelentette a magyar jégkorongsportot, az elitet - és stabil B csoportos volt a válogatott, a magyar bajnokság pedig nem volt tele kivénhedt vagy az ottani hatodosztálynak megfelelő orosz, román, szerb és más légiósokkal! Akkoriban sokan a sportág megszüntetését is felvették, most ugyanazok szerint éljenek az új fellegvárak! A női kézilabda fantasztikusan játszó csúcscsapata a mai FTC. Mégis, néhány vidéki riválisnál megkérdője- lezhetőek a sikerek is (lásd Debrecen, Győr edzői sajtónyilatkozatok) jóllehet az anyagiak terén a Fradi még a dobogón sincs! Miért is mondtam mindezt: természetes, hogy egy adott ország legnépszerűbb csapatát a legnagyobb élmény legyőzni, és aki nem az ő hívük, az ellendrukker! így van ez Németországban (Bayern M.), Portugáliában (Sporting), spanyolföldön (Real, Barca) vagy ... de nem folytatom! Mindezek ellenére „mindenáron” és minden eszközzel nem akarják el- taszigálni őket a „trón közeléből” - hisz az adott ország sportágának presztízsét is jórészt a legnépszerűbb, legtöbb sikert elért csapatok teremtették meg. Ők adtak lehetőséget a többiek előrelépésére (jó szereplés esetén több csapat indulhat nemzetközi kupákban, a válogatott elismertsége, sztárjátékosok...). A Fradi BL-szereplése a többi magyar csapatot is segítette - mégis sok volt a fanyalgás és az ellendruk- keri szó! Emlékezzünk az Ajax elleni itthonról felfújt hisztériára, visszaköszönt a régi „bűnös nemzet", „rasszista, gyűlölködő mob" és más tüzet szító gondokodásmód. Néhány huhogásból és egy felfuvalkodott, gőgtől elvakított edzői mondatból képesek lettek volna összeurópai skandalumot produkálni - nem a külföldi médiák képviselői! A kemény, hírhedt Ajax-drukke- rek odakint - nem is foglalkoztak mindezzel! A legfrissebb gyöngyszem pedig a Petneházy Klub-béli eseményekkel került reflektorfénybe. Konkrét bizonyítékok nincsenek (nőrendelés, piaorgia), de van egy meg- ggondolatlanul beszélő fiatalember (még azt is elhiszem, hogy Fradi- drukker), és egy sajtóorgánum, melynek mindez több eladott példányt és olvasót jelent! Mindezek érdekében pedig a bulvársajtó mindig, mindenre képes! Végezetül egy kicsit a szurkolókról: komoly átalakulás és kedvezőtlen átalakulás ment végbe a 60-as, 70-es évek szurkológárdájához képest a lelátók népében - sajnos nem előnyösek ezek a változások! Akkortájt a legnehezebb helyzetben, rossz passzban állt a legkeményebben ki a nép a csapat mellett. Hamar bocsátottak meg kudarcokat és tovább emlékeztek a dicső tettekre! Nem volt idegen nyelvű transzparensek erdeje, ilyen és olyan „Ultras, Commandos és más baromságok" - ezt kell mondanom, mert valóban kell a külsőség (jómagam is több zászlóval rendelkeztem, melyeket nagyobbik lányom örökölt), de a látvány mellett a kemény biztatás, a hűség volt a legfontosabb. A rangadókról senki sem hiányzott és a kiscsaSentényi Barna az FTC-Vitasport vízilabda-szakosztályának technikai vezetője. Egyrészt. Másrészt, harmadrészt, negyedrészt azonban szinte mindennel foglalkozik emellett, az ilyen típusú emberre mondják, hogy minden volt már, csak mélytengeri búvár nem. Most már nem is szeretne lenni, mint ahogy ez az alábbi beszélgetésből ki is derül.- Hogyan került kapcsolatba a pólóval és a Fradival?- A pólóval nagyon régi keletű a kapcsolatom. Apám 1958-ban kivitt a budapesti Európa-bajnokságra, belém plántálta, hogy ez milyen eredményes sportág. Túl sokat nem kellett győzködnie, hiszen válogatottunk aranyérmes lett az Eb-n, a siker és a miliő pedig egy életre bennem maradt, megfogott. Aztán nyolcadikos koromban egy Magyari nevű osztálytársam elcsábított pólózni a Csepel Autóba, de nem futottam be hatalmas ívű karriert. Egy serdülőmeccsen játszottam, kapufára lőttem egy négyméterest, a hivatalos pályafutásom ezzel többé-kevésbé be is fejeződött. Kapcsolatom a vízilabdáival akkor vált újra intenzívvé, amikor patok elleni mérkőzést nem a televízión akarta nézni senki! Igaz, a megélhetési gondok, a jegyárak sok mindenre magyarázatot adnak, világszerte érezhető a nézőszámcsökkenés - éppen ezért, aki kimegy, annak „teli mellel" kell oda- állnia a csapat mellé! Novák Dezső a mai Fradi-közönségtől kapott hide- get-meleget, pedig játékosként és edzőként a valaha élt egyik legsikeresebb ferencvárosi bálvány a halk- szavú Dezső! Nyilasi Tibor játékát szerettem, edzőként pedig hosszú idő után emelte a csúcsra a zöld-fehér társaságot, mégis, szerintem neki is ártanak a „Nyilasitibizéssel”. Vannak akik nem Fradi-, de Nyilasi Tibi-szurkolók - „zakózzunk csak, ugye megmondtam, bezzeg ha a a Tibi lenne" stb.... Meggyőződésem, hogy Nyilasi Tibor visszatér egyszer a ferencvárosi családba és azt is tudom, hogy például Novák Dezsőt sem fogja becsmérelni, nem is az ő stílusa. Annak idején őt is kikezdték még játékosként, kishíján visszavonultatták a íutballtól - tudja milyen érzés mindez! A szurkoló dolga, hogy jó értelemben vett pokoli hangulatot teremtsen, éreztesse az ellenféllel, hogy ők mennyire „kevesek”, okoza gimnáziumban Kásás Zoltán osztálytársa lettem. Negyedikes korára ő már bekerült a Fradi Gyarmati, Fel- kai-féle nagycsapatába, mi meg kijártunk a meccsekre és buzdítottuk.- Ez valóban régi keletű, sokrétű és intenzív pólós kapcsolat. De hogyan vált hivatalossá, miként lett az FTC technikai vezetője?- Úgy, hogy négy éve régi jó ismerősöm, Papp Albert került elnökként a szakosztály élére. Nem volt titok előtte a pólóimádatom, a gondolataink pedig találkoztak. Felkértek, én meg örömmel vállaltam a feladatot.- Egészen pontosan mi is ez a feladat?- A ligában és a szövetségben is én képviselem a Ferencvárost, a klubon és a MVSZ-en belül is sikerült elfogadtatni magamat. Erre büszke vagyok, mert nem kevés diplomáciai érzék kellett hozzá. Sajnálom, hogy az elmúlt három évben, amióta itt dolgozom, a csapat csak a tűz közeiéig jutott, de kupát vagy bajnokságot nem sikerült nyernie.- Mi az, ami még hiányzik a munzon kisebbrendűségi komplexust a másik csapatnak, hogy a Fradi ellen játszik! Ne higgye el a másik gárda, hogy legyőzheti a zöldeket, féljen akkor is, amikor vezet, sőt akkor érezze a „kemény mag" igazi kemény, mindent elsöprő szurkolását! Manapság bizony hiányzik sokszor mindez, sőt „polarizálódott” a szurkolótábor (nem csak Fradi-je- lenség). Van aki csak focira jár, más csak kézilabda-rajongó... de anno fociról kézilabdára, onnan vízilabdára vándorolt a nép - pedig akkor sem állt mindig a táblázat élén a Fradi, de nem ám! Higgye el minden drukker: minden szakosztály egyformán megérdemli a biztatást! Jómagam is híve lennék, hogy újra hatalmas, rudas zászlót lengethessen a legfiatalabbak drukkerhada, a görögtűz sem zavar - de folyamatos, szüntelen buzdítás nélkül - mindez mit sem ér! Anglia és Skócia földjén például a latinos, „égetős, füstös" stílus nem dívik - de amit énekben, tom- bolásban bemutatnak, az sokkolja az ellenfelet, lebéníthatja őket - errefelé kell tartania a Fradi-szurkolóknak is -, hogy ne csak lefutballozza, de „leszurkolja” is az ellenfelet a zöldfehér sasok csapata a pályáról! Füzesi Péter kajából, amire vágyik, mint fradista sportvezető?- Konkrétumról nem tudok beszámolni, de általánosságban van egy vágyam, egy igényem. A mai magyar munkahelyeken az emberek érdek nélkül szinte soha nem mond- nak jót a kollégáikra. Hogy valakit mindenféle számítás nélkül megdicsérjenek, az olyan ritka, mint a fehér holló. Szóval, elsősorban a toleranciát hiányolom az emberi kapcsolatokból.- Nem jött kísértésbe nyáron, amikor a Ferencvárosnak kosárszakosztálya alakult? Hiszen úgy tudom, ehhez a sportághoz is nagyon szorosan kötődik...- Valóban, az Eötvös Gimnázium kosárcsapatában játszottam, sőt, kosárlabdabíró is vagyok, jelenleg is vezetek meccseket. De egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy átigazoljak, pedig a Fradiban két eötvö- sös kislány is kosarazik. Én viszont már pólófanatikus vagyok, maradok, számomra ez az első számú sportág. Technikai vezetők SENTÉNYI BARNA
