Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 2.
42 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG Öt évtizedes hűség zöld-fehérben létében éltem. Szabad időmnek szinte minden percét a foci töltötte ki. Nem volt érdekes, hogy hol és kikkel játszom, csak rúghassam a gólokat. Tizenöt éves lehettem, amikor elhatároztam, hogy komolyan veszem a dolgot. Azt hiszem a velem egyidős játékosok közül kevesen vannak, akik többet edzettek volna nálam. Nyolcéves pályafutásom alatt talán három edzést hagytam ki, azt is betegség miatt.- És most?- Nagyszerű érzés ennyi jó labdarúgó között játszani és ilyen szakképzett edző keze alatt dolgozni. Ha ezt a ritka nagy szerencsét nem becsülném meg, nem szabadna többé labdába rúgnom.- Tervei?- Bebizonyítani, hogy méltó vagyok a bizalomra. Szeretnék jó futballista lenni és gyökeret verni az első csapatban. Tudom, ez még messze van, de türelmes vagyok. A labdarúgásért mindent feláldozok. Ebedli Zoltán A sportban gyakran előfordul, hogy a véletlenek gátolják, vagy elősegítik az egyén érvényesülését. Ebedli Zoli pályáját két ilyen véletlen segítette varázslatosan könnnyűvé. Az első: az ifi II-ben sok hozzá hasonló ügyes gyerek kergette a labdát. A sérülések és kiállítások miatt megfogyatkozott első csapathoz mégis őt hívták játszani. Bemutatkozása sikerült és az ifi I. tagja maradt. A második: Kű és Albert eltiltásával megnyílt előtte az út a tartalékból az első csapat felé. Bekerült a tizennyol- cas keretbe.- Valóban mesébe illő szerencsésnek tűnik az eddig megtett út. Pedig a valóságban sokkal nehezebb volt. Jó néhány kemény edzés van már mögöttem, de a sikerért még többet is hajlandó vagyok dolgozni. Megértettem, hogy a labdarúgás nagy lehetőségeket tartogat az élvonalbeliek számára. Én pedig élni szeretnék ezekkel a lehetőségekkel. A Fradiban nőttem fel és itt is kívánom befejezni - úgy tizenöt év múlva - a pályafutásomat. Közben jó lenne utánpótlás- majd nagy válogatott lenni. Azt hiszem, ezek a célok természetesek minden fiatal előtt. Közelebbi céljaim azonban sokkal valósabbak és ezért fontosabbak is. Csanádi Feri bácsi bizalmát szeretném mielőbb jó játékkal meghálálni. Tudom, hogy most soha nem tapasztalt versengés kezdődik a csapatba kerülésért. Én azonban - akárcsak Engelbrecht - bizakodom. Húszéves vagyok, nyolcszor már játszottam az egyben és ez erőt ad majd a további kemény munkához.- Mindenem a labdarúgás, de imádom a társaságot és a zenét is. Leérettségiztem, műszerész szakmunkás-bizonyítványt szereztem és így derűsen várom a jövőt. Jó lenne, ha megvalósulnának álmaim! Gerendás György Szőke haj, kék szemek, örökké mosolygó arc. 19 éves vagány srác az uszodában. Ezek lennének Gerendás Gyuri legfontosabb ismertetőjegyei. No és talán az, hogy kitűnő úszó és tehetséges vízilabdás.- Az úszás nálunk családi hagyomány. Apáról fiúra száll. Kétéves koromtól az uszodában éltem, ahol apám edzősködött. Természetes, hogy először én is az úszással kötöttem öröknek tűnő barátságot. Béka, delfin, majd serdülő bajnokságokat nyertem. Az örökös faltól-falig tartó úszkálást azonban lassan unni kezdtem.- És ekkor jött a vízilabda?- Volt nekünk egy úszókból álló vízilabda-csapatunk. A serdülő II- ben játszottunk, nem is rosszul. Őri Ferenc szólt, menjek át a vízi- labdásokhoz. És én átmentem. Tőle tanultam az alapokat, majd második edzőmtől, Kiss Egontól a taktikát, és a játék összes fortélyát.- Utána rövid időre letűnt a vízilabda színpadáról.- Sajnos, meggondolatlan voltam. És szerelmes. Ha nem lép közbe Goór Pista bácsi, örökre elveszek a sportág számára. Szerencsére hamar kijózanított és atyai gondjaiba fogadott. Az edző a következőket mondja tanítványáról:- Gyuri nagyszerű úszó, de játékában hemzsegnek a hiányosságok. Valósággal eltörpül a százkilós úszóóriások mellett, lövőereje gyenge, dobás közben egy rosszul beidegzett mozdulat gátolja a helyes technikai végrehajtásban. Szerencsére rendelkezik azokkal a képességekkel is, amelyek őt jó játékossá tehetik. Társai szeretik, befogadták. Bízom abban, meg tudja szilárdítani helyét a csapatban, s egyszer talán büszke is leszek rá, hogy a tanítványom volt. * A három ferencvárosi fiatal a siker kapujához érkezett. Tehetségük, szorgalmuk és - kis szerencséjük révén. Nem közömbös azonban, merre haladnak ezután: tovább, a siker útján, vagy az el- szürkülés felé. Lovas Albert (1973) A Ferencváros mindig ismert volt arról, hogy csapatai, szakosztályai körül szép számmal tevékenykednek hasznosan munkálkodó aktívák. Hadd említsünk most egyet közülük - Szabó Zoltán tanár urat. A zöld-fehér klubban ki ne ismerné a népszerű Zulaj bácsit, aki több mint 5 évtizede szerelmese a Ferencvárosnak.- Simor utcai gyerek voltam - emlékezik. - Közel volt az Üllői úti pálya a legnagyobb szórakozásomnak az számított, ha nézhettem a Fradi edzéseit, mérkőzéseit. Egyről sem hiányoztam. Hibátlanul tudtam minden játékos életrajzát, legemlékezetesebb mérkőzéseit.- Az első világháború után testnevelő tanár lettem, előbb Óbudán az Árpád Gimnáziumban, majd a Toldi Reálgimnáziumban, végül a Mester utcai Fáy András Gimnáziumba helyeztek. Itt már rendes tornatermünk volt, örömet, boldogságot jelentett minden testnevelési óra. Egyszer valaki felkeresett.- Atlétikai versenyt kellene szervezni az FTC-pályán - mondta.- Gyerünk - villant fel a szemem. Minden rendben ment. Nem sokkal később - akkor már a BÉMáté János és Dómján László júniusban igazolt a Ferencvároshoz. Vitathatatlan, minden erényük ellenére, játéktudásuk alapján egyiküket sem állíthatjuk Netzer mellé. De a gondjaik jelen pillanatban - sok vonatkozásban közösek! Máté a Pécsi MSC, Dómján a Pénzügyőr labdarúgója volt. Mindketten tehát felfelé léptek. Ez mindjárt egyet jelent azzal is, nem elég az, amire korábban képesek voltak, a jövőben még tovább kell fejlődniük.- Még az átigazolásom előtt megmondták nekem a Ferencváros szakvezetői, gólokat várnak tőlem - mondta Máté, a huszonöt éves befejező csatár.- Mit lehetett erre felelni? Tessék elképzelni az én helyzetemet. Felmegy vidékről egy középcsaLÉRT-nél, a Dohánygyárban, a Kőbányai Sörgyárban - tanítgat- tam a fiatalokat a torna alapjaira. Felszólítottak, vállaljam el a megalakítandó FTC torna szakosztályban az edzőséget. Munkához láttunk. Velem jöttek többen. Tornaszereket, nyújtót, gerendát, szőnyegeket vásároltunk, fiatal tehetségeket toboroztunk a kerület iskoláiban. Az FTC más szakosztályai is segítettek.- 76 éves vagyok, így már régen mások többet segíthetnek a versenytornászoknak, mint én. Bozsó József, majd Harmat József és Vigh László lett a fiúk mestere. A szakosztály most már a hazai mezőnyben jelentős erőt képvisel: a csapatbajnokságokon mindig az első három között van, sok egyéni bajnokságot is nyertek már a szakosztály tagjai. No és Magyar Zoli!... Ő külön értéke a magyar tornasportnak. Edzője, Vigh László páratlanul szorgalmas volt versenyző korában: ha Zoli ezt tanulja tőle, sokra viheti, aranyérmeket nyerhet Magyarországnak. Hallatlanul szép, harmonikus a mozgása. Tornára született. Sirokmány Lajos (1973) patból Pestre, egy élcsapatba egy játékos. Odaállítják olyan klasszisok mellé, akiknek eddig a képét gyűjtötte, aztán kiadják neki a feladatot: rúgd a gólokat. Szerencsére ezek a dolgok csak a pályán kívül jutnak az eszembe - folytatta amikor a zöld gyepre lépek mindent elfelejtek. Csak a játék érdekel. Az alacsony termetű csatár a csapat spanyolországi tornáján a Bayern München ellen vette be először a zöld-fehér mezben az ellenfél hálóját. Nem is egyszer. Kétszer. A hazai pályán a Vasas ellen sikerült első gólját lőnie. Ha sok vonatkozásban nem is, de egyben tehát jobbnak bizonyult még Netzernél is. A gátlásait jóval korábban győzte le. A beilleszkedés, az új környezethez való alkalmazkodás, minden aggálya ellenéElőttük a nagy lehetőség
