Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)

Emlékalbum 2.

36 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG az is nagy technikai sikernek szá­mít, hogy pillanatok alatt kapjuk meg a végeredményt egy-egy nagy világversenyről, arról pedig szó sincs, hogy bevezetnék a gépi pon­tozást. Ezekről a végeredmények­ről még hiányzik a magyar név, s hogy ne hiányozzék, az minden edzőtől, minden szakosztálytól odaadó munkát követel. Vida Gábor a jégen töltött éve­ket szeretné kamatoztatni, s noha Vannak sportolók, akiknek tíz­tizenöt esztendőre is szükségük van ahhoz, hogy már „jegyezzék” őket, bekerüljenek a válogatottba. Mások meg üstökösként robban­nak az élvonalba, elsősorban azok, akik a vérükben, a felépítésükben, az idegrendszerükben hordozzák az eszményi sportoló erényeit. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ezek a tehetségek kemény edzések nélkül is az élre kerülhet­nek. A legjobb természetesen azoknak a dolga, akik már tizen­évesen, avagy nem sokkal a máso­dik X után elmondhatják maguk­ról: válogatott vagyok! A Ferenc­város fiatal tehetségei közül kettőt választottunk ki, olyanokat, akik valamennyi fent említett jó tulaj­donsággal rendelkeznek. Mit „kap” egy beállós? Aki már járt kézilabda mérkőzé­sen, s tudja, hogy a beállós játékos az ellenfél védelmébe beékelődve próbál helyzetbe kerülni, az tudja, mire vállalkozik ezt a szerepet be­töltő sportoló. Kétségtelen: ha egy pillanatra is őrizetlenül hagyják, máris szinte 100 százalékos hely­zetbe kerül, a gólszerzés örömén túl azonban már cseppet sem irigy­lésre méltó, amit egy-egy beállós játékos kap a „szigorú” védelem­től.- Néha úgy érzem már, mintha egy utcai verekedésbe keveredtem volna - mondja tréfásan Szilágyi István, a kézilabdacsapat 23 éves beállós játékosa. - Átlagosan 4-5 gólt dobok mérkőzésenként, s leg­alább tízszer ennyi „pofont” ka­pok. Az én szerepkörömben egy pillanatra sem lankadhat a játékos figyelme, mert ha elalszik, hiába száll be a védelmi fal közé a jó be­játszás. Tavaly óta tagja vagyok a magyar válogatottnak. A Szovjet­unió ellen játszottam először, s az reményeket táplál a Fradi tizen­éveseket illetően, azt tartja, hogy a siker nemcsak az edzőn, s a ver­senyzőn múlik. Ebben a sportágban ugyanis leg­alább ilyen súlyosan esik a latba a szülő áldozatkészsége is, és az az erkölcsi húzóerő, amit a hazai baj­noki sikernek jelentenie kell. Várszegi János (1973) edzőtől 9-es osztályzatot kaptam, amire igazán büszke lehettem. A címeres mezben három gólt dob­tam, ezután még háromszor szere­peltem a legjobbak között. Szilágyi István - érthetően - nem éri be ezzel a számmal, minél gyorsabban el akarja mondani ma­gáról, hogy már negyedszázszor volt válogatott.- Ezzel még nem teljesülnének legszebb álmaim, az igazi célom, hogy résztvegyek az 1974. évi, az NDK-beli Schwerinben megren­dezésre kerülő világbajnokságon. Óriási büszkeség volna a számom­ra, s egyben elégtétel is, hogy a labdarúgás és a kézilabda közül az utóbbit választottam. A válogatott játékos családos ember, hathónapos kisfiúval büsz­kélkedhet. Naponta Tökölről uta­zik be munkahelyére, a Pestvidéki Gépgyárba, ahol 6 órás állásban dolgozik, az utazás bizony néha 3 órát is elrabol a napjából. Az idényben hetente négyszer van edzésen, egyszer pedig mérkőzé­sen, öt alkalommal tehát elég ké­sőn kerül haza.- Legjobb barátom a csapatból Schmickl Gyuri, aki állandó „uta­zótársam”, ő Szigetszentmiklóson lakik, s esténként egy vonaton tar­tunk hazafelé. Szeretnénk felköl­tözni a családdal Budapestre, erre nem tudom, mikor kerülhet sor. A kézilabda után a labdarúgást sze­retem a legjobban, ha tehetem, ott vagyok a Fradi valamennyi mérkő­zésén. Dékán Rezső, Szilágyi edzője szerint a tehetséges játékos, a fe­rencvárosi új generáció egyik leg­értékesebb tagja, legalább még 6- 8 évig az élvonalban szerepelhet, ha továbbra is olyan szerény és szorgalmas lesz, mint amilyen most. Kozma utódja? Kozma István halála után a ma­gyar birkózósport szakemberei megyejáró útra indultak, hogy fel­térképezzék az országot, megke­ressék az eltávozott sportoló utód­ját. Sokáig hiába próbálkoztak, ha találtak is 100 kilón felüli fiatalt, az inkább elhízott, mint erős és te­hetséges volt. A Ferencváros bir­kózó szakosztályának vezetői is tűvé tették a vidéket, gondolván, hátha éppen nekik sikerül egy iga­zán jó nehézsúlyú versenyzőt talál­ni. A Szeged-környéki Szőregen akadtak Bállá Józsefre, aki ráadá­sul már nem is kezdő volt, hiszen az SZVSE-ben már „gyúrt”. A sze­gediek eleinte idegenkedtek a fia­tal sportoló átigazolásától, aztán mégis kötélnek álltak, mert belát­ták, hogy a fővárosban gyorsabban juthat előre.- Négy éve egy osztálytársam hívott el birkózni - mondja Bállá Jóska. - Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy néhány évi spor­tolás után már a Ferencvárosban is felfigyeltek rám, aztán tavaly már fel is kerültem Budapestre. Azóta sikerült felszednem lOkilót-most már majdnem 125 kilót nyomok. Legfontosabb feladatom az állan­dó erősítés, kedvenc gyakorlataim közé tartozik a fekve súlynyomás, a szakítás, a bicepszezés, a lábbal nyomás. Idén már célom is van a zöld-fehér színekben, szeretnék el­Egyre szorosabbra fűződnek a kapcsolatok a pártoló tagság és a klub között. Igaz, ez nem könnyű feladat, mivel szerte az országban sokan szurkolnak a zöld-fehér szí­nekért, együttéreznek az egyesület vezetőinek gondjaival. A szurkolói ankétok is ezt a célt szolgálják, másrészt alkalmasak arra is, hogy a különféle téves hí­rekkel szemben a tényeket közöl­jék a tagokkal. A legutóbbi ilyen jellegű megbeszélés abban az idő­szakban történt, amikor sok men- de-monda kelt szárnyra. Harót Já­nos ügyvezető elnök tájékoztatta a hallgatóságot a labdarúgó szak­osztályban folyó munkáról, a pályaépítésről, annak üteméről. A pártoló tagság megelégedéssel vette tudomásul az őszinte szava­kat. Sajnos, a nagyterem ezúttal szűknek bizonyult, olyan nagy volt az érdeklődés. * Ezzel kapcsolatosan máris so­kan arról érdeklődnek, mikor kez­dik árusítani a pályabelépőket. Bár a megnyitás időpontja még messze van, annyit közölhetünk, hogy az jutni a mongóliai Barátság Kupa versenyre, s ott jól szerepelni.- Talán érdekes elmondani, hogy Kozma Istvánhoz hasonlóan én is játéksportban kezdtem elő­ször versenyezni, ha nem is kosár­labdázásban, mint Kozma, hanem kézilabdázásban. Azt hiszem, nem volna szabad ilyen hasonlatokat említenem, mert én még nagyon messze vagyok a világ élvonalától. Egyelőre annak is örülök, hogy if­júsági, illetve junior válogatott va­gyok, s részt vehetek a felnőtt ke­ret edzésein. Mindennap gyakor­iok, legalább 3 és fél—4 órát. Az én súlycsoportomban csak a 30 éves, 105 kilós Maróthy számít vetély- társnak, tehát elsősorban a saját szorgalmamon múlik, mire vi­szem. Zsibrita János, a Ferencváros edzőjének véleménye szerint ré­gen volt olyan tehetséges birkózó­ja a Ferencvárosnak, mint amilyen Bállá. Féléves együttlét után úgy nyilatkozott a vidékről Budapestre került sportolóról, hogy olyan „anyag”, amilyenből a legjobb sportolókat gyúrták. Nyugodt, ud­varias, szorgalmas, súlyához ké­pest mozgékony, ott lehet esetleg a montreali olimpiai keretben. Szalay Péter (1973) érvényes pártolótagsági igazol­vánnyal rendelkezők előnyben ré­szülnek majd a pályabelépők ki­adásánál. * A gálád módon elrabolt Magyar Népköztársasági Kupa sorsa fel­keltette a szurkolók együttérzését. Megható módon reagáltak erre a kecskeméti Fradi-szurkolók, akik eljöttek Budapestre és bejelentet­ték: amennyiben a kupa nem kerül elő, gyűjtést indítanak, hogy ezzel is hozzájáruljanak a Magyar Nép­köztársasági Kupa elkészítéséhez. * A sportszerű szurkolás érdeké­ben megkezdett és ma már orszá­gos méretűvé fejlődött akció re­mélhetőleg meghozza a kívánt eredményt. Egyesületünk minden erővel azon lesz, hogy az FTC mérkőzé­sein (labdarúgás, jégkorong, kézi­labda stb.) sportszerű légkör ural­kodjék. Ennek érdekében a klub ágit. prop. bizottsága társadalmi rendezőgárdát alakított. A cél: a sportpályák rendjének a biztosi­Fiatalok reflektorfényben Pártolótagok fóruma

Next

/
Thumbnails
Contents