Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)

Emlékalbum 2.

34 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG ságon szerzett. Ott is jól játszott. 1963 óta a válogatott tagja, csak­nem százszoros válogatott, eddig közel 1000 gólt lőtt... És mégsem boldog. És ennek egy gól az oka... S - legyünk őszinték - ez így he­lyes. Mert az elégedetlenség ösztönző erő akkor, ha valaki szereti azt, amit csinál. És Takácsné nagyon szeret kézi­labdázni!- így igaz - mondja Elek Gyula edző. - De ez valamennyi „lá­nyomnál” így van.- Ezek szerint öröm edzőnek len­ni? Őszinte a válasz:- Igen. Bár nem vagyunk boldo­gok. Igaz, legmerészebb álmunk sem volt a bajnokság előtt az aranyérem. Sterbinszky kiválásá­A kerékpárosokról írni olyan, mintha elővennék egy négy-öt-hat évvel korábbi naplót. Hóbor Lajos, Nagy Gábor, Bodnár, Szűr? Mint­ha csak néhány éves - mondjuk négyéves - filmet néznénk végig. A múlt Hóbor Lajos? Amikor mi kezd­tük, ő egy évvel idősebbként, de már ötéves versenyzői múlttal a háta mögött már példakép volt, ti­zenhat éves példa a tizenötévesek­nek. Nagy Gabi? Csupa csont, vé­kony srácként kezdte, a kötelező bemutatkozás helyett morgott va­lamit; fél év múlva aztán kiderült, hogy Törökbálinton lakik és csak újabb fél évre rá derült ki, hogy még a téli alapozó edzések után is kerékpárral jár haza és „útba ejti” a budai hegyeket. Bodnár? A papa jónevű sportcipész, a fia meg ön­fejű gyerek, morog, vitatkozik, mindezt csak magában és mindezt csak magának. Szűr Pista? A har­madik edzésen felmászott azon a meredek Mártonhegyi úton, amin három év eltelte után is csak szív­szakadva mászik fel az átlag-ke­rékpáros. Persze, ők négyen éppen ezek miatt nem voltak átlag-kerék­párosok. Hóbor Lajos éppen ezért került egy év gyors leforgása alatt a pályakeretbe, Nagy Gabi éppen azért verte meg már az első évben is korosztályának legjobbjait, Bodnár Jóska éppen ezért lett négy val megcsappantunk. Huszonhat mérkőzésen összesen négy pontot hullajtottunk el, kettőt Veszprém­ben, egyet-egyet a Pécsi Bányász és a Goldberger ellen. Nem sok... A Vasast kétszer is legyőztük. Sőt harmadszor is az idén, az MNK- ban. És mégis. Ilyen a sport! Ezért is szép...- Játékosaival elégedett?- Maradéktalanul. Mindenki „hozta” magát. Kevesen voltunk, de szerencsére nem sérült meg senki. Agócs nagyon sokat fejlő­dött. A következő idényre pedig erősödünk: hárman jönnek hoz­zánk: Fiatalok, tehetségesek. A bajnokságtól nem féltem a csapa­tot. Ha egy edző ezt mondja, a szur­kolók jogosan várhatják, hogy a bajnoki év végén a legfényesebb éremhez segíti csapatát. Lantos Gábor (1972) év alatt ismeretlen kezdőből kitű­nő és megbízható csapatember, és Szűr Pista is éppen ezért robbant a legrobbanékonyabb pályamenők közé. Sokan voltunk: Felker István, Kerényi Zoli, Bárdos Bence, Fehér János meg a többiek. Vörös, Böjti, Hajdú és így tovább. Ki több, ki kevesebb tehetséggel és szorga­lommal, akaraterővel és kitartás­sal. Négyen maradtak... A négy legszorgalmasabb és a négy legte­hetségesebb. A jelen Hetvenkettőben minden koráb­binál sikeresebb idényt zárhat a szakosztály. A pályabajnokságon (itt tudvalevőleg hét bajnoki címet osztanak ki) minden számban volt dobogós helyezés: Szűr István egymaga négy bajnokságot nyert és ráadásul még egy ezüstérmet, Nagy Gábor második volt az egyé­ni üldözőversenyben, Hóbor Lajos egy Dózsás versenyzővel harma­dik a párosversenyben és ők hár­man - Bodnár Jóskával kiegészül­ve - megnyerték az üldöző csapat- versenyt is. A pályánál maradva: újabb két bajnokságot Kiss András szállított, aki az úttörők mindkét számát megnyerte. Az országút? Óriási siker az or­szágos 100 km-es csapatbajnoksá­gon elért harmadik hely, hiszen or­szágúti válogatottakkal, e számra felkészült különleges állóképessé­gű országútiakkal szemben harcol­ták ki a bronzérmet. Az úttörő kor­osztály két legjobbja, Kiss és Káp­lán is jelentős részt vállalt az érem­gyűjtésben, ők ketten hat érmet gyűjtöttek a Budapest- és az orszá­gos bajnokságokon. Schillerwein István edző rövi­den összegezi a fenti eredménylis­tát:- A felnőttek szereplésével tel­jes mértékben elégedettek lehe­tünk: ez a négy versenyző össze­Évtizedek óta a Ferencvárosi Torna Club egyik legsikeresebb és legnépszerűbb szakosztálya - a labdarúgók után — a vízilabdázóké. A húszas évek kezdete óta szinte mindig nagy hírnévnek örvendtek a Fradi-vízilabdázók, s az időseb­bek még emlékeznek a „Csaszi- ban” rendezett mérkőzésekre, amelyeknek legtöbbször a klub já­tékosai voltak a főszereplői. Wenk, Fazekas, Vértesy, Keserű II a harmincas években, majd a fel- szabadulás után Gyarmati, Kárpá­ti, még később Ambrus, Felkai, Bolvári... Két évvel ezelőtt újabb őrség­váltás következett: többen vissza­vonultak, néhány játékos más egyesületbe ment át, s most az a feladat áll a szakosztály előtt, hogy a régi hagyományokhoz híven is­mét ütőképes csapatot alakítson ki. Nem véletlen, hogy az FTC-ben a felnőttekkel dolgozó Goór István mesteredzőn kívül külön szakve­zető, Őri Ferenc foglalkozik az utánpótlással, a serdülőkkel. A szakosztálynak több mint hetven igazolt játékosa van, s hat csapat vesz részt a kü­lönböző bajnokságokban. Ez egy­szersmind edzés-gondokat is okoz, s a kisebb csapatok legtöbb­ször a „kapu mögé” szorulnak - ha van hely. Érdemes végigtekin­teni, hogyan végeztek az FTC csa­patai az elmúlt évben a különböző bajnokságokban: Felnőtt bajnokság 3. hely Ifjúsági bajnokság 4. hely MNK 2. hely Serdülő bajnokság 5. hely Úttörő 2. hely Budapest bajnokság 2. hely Komjádi Kupa 3. hely Ha az FTC-nek nem is sikerült megszereznie az OB I. osztályban sen annyi bajnokságot nyert, mint az összes többi klub többtucatnyi, válogatott versenyzője. De ha fi­gyelmen kívül hagyjuk az ország­utat - ezt meg is tehetjük, hiszen évek óta elsősorban a pályára össz­pontosítunk -, akkor még valósabb a kép: a jelenlegi négy olimpiai számban három első és egy máso­dik helyet szereztünk. Ennél több, jobb, szebb aligha lehet... Horváth István (1972) az első helyet, a szakosztály a fenti eredmények alapján a klubok kö­zötti pontversenyben az első he­lyen végzett.- Tudjuk, hogy szurkolóink el­sősorban az első osztályú bajnoki címet várják tőlünk - mondja Pop­per Imre szakosztályvezető, aki idestova negyedszázada tevékeny­kedik a vízilabdázóknál -, de az igazság az, hogy most átmeneti időt élünk át. Egy-két sportolónk katonai szolgálata, eltiltások is közrejátszottak, de még így is akadt komoly fegyvertényünk. Biztatónak tartjuk szereplésünket, mert kétszer is sikerült legyőznünk az OSC-t, egyszer a bajnokságban 6:4-re, egyszer az MNK-ban 6:5- re, azután az Ú. Dózsával, a Va­sassal szemben is eredményesen végeztünk. Az FTC csapatát fokozatosan kevesebb pont választja el a baj­noktól (legutóbb csak 4), s ez is ar­ra vall, hogy egyre jobban „össze­áll” a gárda. Kik azok a játékosok, akikkel az FTC az idén majd vízbe száll a bajnoki cím visszaszerzéséért: Steinmetz János, joghallgató. Ha az egyetemi elfoglaltsága meg­engedi, kitűnő adottságait újra tel­jes mértékben érvényre juttathatja. Kásás Zoltán tisztviselő, a csa­pat kapitánya. Higgadt, gyors, fair play-díjas játékos. Bányai Miklós gépészmérnök. Úszó volt, de valósággal berob­bant a vízilabdázók közé, a legerő­sebb magyar vízilabdázó. Bállá Balázs, főiskolás. Rendkí­vül munkabíró, kemény. (Olykor túl kemény). Wiesner Tamás, műszerész. Nagy tehetség. Ipacs László, elektromérnök. Kombináló készsége a nagy eré­nye. Mi van a sikerek mögött? T —f Szélesebb alapokon

Next

/
Thumbnails
Contents