Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 2.
31 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG Tisztelt Olvasók, kedves Szurkolók! Negyedszázados klubújságunk egykori számaiból az 1972-1973-1974-es Fradi Híradókból, az egykori cikkek közül idézünk jónéhányat. Természetesen ezekből, a több mint 20 évvel ezelőtti lapszámokból nincsenek eladó példányok - ezért is elevenítjük fel az egykor írt érdekes cikkeket... Az első cikk egy segédedzőről íródott - aki napjainkban az FTC labdarúgók vezetőedzője... Új szerepkörben A segédedző A japán portyára egy kicsit szomorúan készülődött. Pedig csodálatosan szép országba indult. Oda, ahová sok s nagyon szép emlékek kötötték. Remek mérkőzéseket játszott a felkelő nap országában nyolc évvel korábban. Különösen az utolsó volt gyönyörű. S nagyon izgalmas. A játékvezetői hármas sípszót pedig felejthetetlen percek követték. Győztek s aztán se vége, se hossza az ölelésnek. Ki tudná megmondani hányán borultak azon a délutánon a nyakába, veregették a vállát. Aztán amikor szólították a csapatot, odamentek a dobogóhoz. O állt fel elsőnek rá, aztán mélyen lehajolt. Hogy a nyakába tudják akasztani az érmet. Az olimpiai aranyérmet. Amikor felegyenesedett, a lelátón felálltak a nézők s úgy tapsoltak. Neki, nekik, a csapatnak. Nos, arra a földre készült ismét, ahol megannyi sikert aratott, ahol a legcsillogóbb érmet kapta s ahol a labdarúgást szerető sportemberek mérkőzésről mérkőzésre megtanulták a nevét. Mégis elszorult egy kicsit a szíve, amikor belesüppedt az óriásgép karosszékébe. Becsatolta maga előtt a biztonsági övét s hátradőlt. Körülötte csupa vidám, feszültséggel teli arc. Az egészen fiataloké. Akik között olyan is volt, aki először ült fel repülőgépre. Nézte őket s hallgatta a motorok dohogását. Kinézett az ablakon, az alattuk rohanó betonra. Amikor a pilóta felemelte a gép orrát, ismét nekitámasztotta fejét az ülés támlájának. Ez volt hát a búcsú útja. Mint labdarúgó, mint aktív játékos most utazik utoljára portyára. Mielőtt elindultak ugyanis bejelentette: szögre akasztja a bőrszeges cipőt. * Aztán amikor hazajöttek, s szerelést hoztak az edzéshez, labda nélkül ballagott a többiek után. Csak egy síp volt nála. Mert Novák Dezső, a kiváló hátvéd, a többszörös válogatott, a kétszeres olimpiai bajnok s világválogatott labdarúgó már nem gyakorlatozott együtt a fiúkkal. Távolabb állt tőlük..., ott Csanádi Ferenc oldalán. Mint - segédedző. Az ifiedző Rákosi Gyula még mint játékos tért vissza a japán portyáról. Igaz, nem volt már tagja az első csapat keretének, csak a „fakóban” kapott szerepet. De azt is eljátszotta. Jókedvűen, úgy ahogy egy játékosnak futballoznia kell. Sokan csodálkoztak ezen. Különösen azok, akik megkeresték, s akik hívták máshová játszani.- Miért nem jössz? A Fradinál már nem sok babér terem a számodra. Most már mi köt ide?... Ezt kérdezték tőle s ő csendesen csak ennyit mondott:- Húsz év. S azt hiszem, ez mindennél erősebb kötelék. * Húsz évvel ezelőtt lépett be először az Üllői úti pálya öltözőjébe a 14 éves Gyuszi. Édesapja küldte oda az alábbi néhány mondat kíséretében.- Kisfiam, most, hogy szétrúgtad kitudja hányadik pár cipődet, megértél arra, hogy elmenj egy klubba futballozni. Egy klubba küldte Rákosi bácsi a csemetéjét. Az FTC-hez. A kis ember odament. Ott játszott húsz esztendőt, onnan volt ifjúsági válogatott, onnan került az utánpótlás, a B, és a nagy válogatottba. 41 alkalommal öltötte fel a válogatott mezt. Négyszer szerepelt bajnok- csapatban. 321 NB 1-es bajnoki mérkőzésen játszott a Ferencváros csapatában. Ennél többször eddig nagyon kevesen húzták magukra a patinás klub mezét. Ezután a húsz év után nem tudták őt rábeszélni arra, hogy menjen el.- Még játszanék. Persze, hogy játszanék, hiszen imádom a futballt. De innen nem megyek el. Itt még egy kicsit játszom, csak úgy saját kedvtelésre. Amúgy levezetésként. Közben, ha kell, s ha igényli is Dalnoki Jenő, segítek neki. S igyekszem beleszokni az elkövetkezendő „szakmába”. Tudniillik edző szeretnék lenni. * Óhaja hamar beteljesült. Az egyik nap behívatta őt az elnök s elbeszélgettek egy kicsit. A vége az lett a dolognak, hogy megkérdezték tőle: elvállalná-e az ificsapat edzéseinek vezetését. Elvállalta. * Az ifjú játékosok nagyon szeretik. Szeretik, mert mind mondják, jókedélyű, megértő, higgadt, igazságos. A fiatal edző tehát elindult egy új pályán. Reméljük, jó edző lesz belőle. Várkonyi Sándor (1972)
