Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 1.
22 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG szerepel az ország legjobbjai között?- Tizenkét sportágban 46 felnőtt válogatottat, 3 sportágban 5 utánpótlás válogatottat és 7 sportágban 27 ifjúsági válogatottat adunk, tehát összesen 78 versenyzőnk szerepel a legjobbak között. Csupán két olyan sportág van, amelyben jelenleg nincs válogatottunk, ezek a női teke, valamint a sakk.- Hogyan alakul a klub évi költségvetése ?- Filléres gondjaink nincsenek. Az 1971. évi költségvetési főösszegünk 16 millió 640 ezer forint. Ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt három év alatt mennyit fejlődött a klub, akkor igazán elégedettek lehetünk, hisz 1969-ben például még csak 9 millió 402 ezer forinttal gazdálkodhattunk. A költségvetésen belül jellemző, hogy az erre az évre tervezett saját bevételünk 5 millió forint fölött van, s ebből csaknem 4 millió a rendezvénybevétel. Természetesen ezt a labdarúgócsapat szereplése jelentősen befolyásolja. Ha jól szerepel, akkor még túl is teljesíthető.- Milyen a kapcsolat a szurkolótáborral?- Következetesen megfelelő állandó kapcsolatot szeretnénk a szurkolókkal. Ez egyre erősebb. Az FTC az egyik legnépszerűbb klub, közel 4 ezer szervezett pártolótagunk van, aki fizeti a tagsági díjat. A jó együttműködést szolgálja a Fradi Híradó rendszeres megjelentetése, tájékoztatás a klub életéről. Különböző kiadványokkal is igyekszünk tájékoztatni szurkolóinkat. Minden lehetőséget megragadunk a kapcsolatok elmélyítésére. A beszélgetést megköszönve úgy összegezhetjük a látogatás tapasztalatait, hogy a gondok ellenére a klub egészségesen változik. A vezetőség nagy figyelmet fordít az FTC lendületes fejlődésének megtartására. Súlyos teher a létesítményhiány, ám a megoldás - lassan ugyan - de csak közeledik. Z. Vincze György (1972) NEM ÉLETCÉLJA A LABDARÚGÁS MEGYESI ISTVÁN életében az 5- ös számnak úgy látszik, mindig lesz valami jelentősége. Mert eddig, hol ihint szép emlék, hol mint kellemetlen élmény jelentkezett. Hadd szóljon először erről.- Öt éve játszom a Fradiban és öt hónapja vagyok nős - kezdte. Aztán hirtelen eltűnt arcáról a mosoly, hangja is más lett és így folytatta:- És öt hónapig voltam súlyos sérült is, az egy évvel ezelőtti délamerikai portya után, ezért számomra az akkori út, ma is életem legszomorúbb emléke. Pedig milyen jól játszott a csapat mindenütt. De öt alkalommal különösen. Uruguay-ban, a National ellen pedig annyira jól, hogy a közönség valósággal tombolt. Én azonban, sajnos, azon a mérkőzésen már nem játszhattam. Azazhogy játszottam, de csak - öt percig. Ekkor roppant meg ugyanis a térdem, s annyira fájt, hogy öt hónapig lábra is alig tudtam állni. Monológját így fejezte be:- „Szép ötösökből" persze sokkal több volt -. A múlt év őszén például madarat lehetett volna fogatni velem, amikor életem első gólját rúgtam az NB 1-ben, mégpedig egy olyan mérkőzésen, amikora csapat öt góllal nyert az Egri Dózsa ellen. De említhetném a Pannioniosz elleni UEFA-találko- zót is, amikor 6:0-ra győztünk, s a közönség oly szeretettel ünnepelt bennünket. Ugye nem hangzik nagyképűségnek, ha azt mondom, én különösen boldog voltam. Ugyanis én is rúgtam egy gólt, emlékezetem szerint - az ötödiket. Az öltözőben azt mondták a srácok: szép gól volt. Nem tudom... DE A SZURKOLÓK tudják: valóban az volt. Pazar gól. Olyan, amilyet csak eszményképe, az olasz Fachetti tudott rúgni. Az éremnek azonban ez csak az egyik oldala. A másik, hogy amíg Fachetti már „pólyás korában” klasszisnak számított, addig Me- gyesi szinte felnőttként ismerkedett meg a labdarúgással. Ráadásul egészen véletlenül lett futballista. Mert atlétaként kezdte, mégpedig 16 évesen.- Úgy kezdődött az egész, hogy volt egy jó barátom, Part Gyulának hívják - emlékezett. - Egyszer így szólt: „ Öregem, lemehetnénk a VTSK pályára mozogni egy keveset. Ha mást nem, hát futni. Talán még mezt és tornacipőt is adnának Hogyne adtak volna, hiszen a Békéscsabai VTSK mindig híres volt arról, hogy szívesen fogadta a fiatalokat, bármelyik szakosztályba is kívánkoztak. Megyesi Pistának sehogy sem ízlett a salakos pálya. Inkább a labda vonzotta. Hanem a Híd-, és Vízműépítési Technikum igazgatója, ahová Pista is járt, nem szívesen engedte egyesületben focizni a tanulókat. Ám szerencsére ott volt az internátusbán dr. Szekeres Béla igazgató (Me gyesi internátusból járt az iskolába), aki nagyon szerette a sportot. Elintézte tehát, hogy felvegyék Pistát a labdarúgó szakosztályba. Le is igazolták. Mind ez gyorsan zajlott le életében. Alig három hónapi futballozás után értesítést kapott az MLSZ-től: jöjjön Pestre, meghívták az ifjúsági válogatott edzésére. Csak később derült ki, Hoffer József látta őt játszani egy mérkőzésen. Szólt az akkori ifikapitánynak, így került a keretbe, 17 évesen. Később Hoffer József azt ajánlotta az ifjúsági csapat szakvezetőinek, hogy Megyesit ne csatárként játszassák, hanem próbálják ki jobb-, vagy balhátvéd helyén. Azóta hátvédként játszik.- Ért azonban akkor ennél nagyobb meglepetés is - mesélte -. Amikor félidő volt az ifjúsági mérkőzésen, odajött hozzám egy idősebb fétfi, nem emlékszem már a nevére, s azt mondta: édes fiam, nem szeretnél a Fradiban játszani? Bevallom: forgott velem a világ, amikor kiderült, hogy komolyan beszél, azt hittem, álmodtam. Megyesi Pista azonban nem álmodott. Sőt! Nagyon is ébren volt. Az edzőmérkőzés után ugyanis azt mondta a Fradi megfigyelőjének: „Jönnék is én boldogan Pestre, csak az a baj, hogy éppen most kezdtem el a negyedik osztályt. Az érettségi esztendejében vagyok... Tetszik tudni: nekem először az érettségi a fontos. Ha levizsgáztam, boldogan jövök, annál is inkább, mert apukám is, én is régi fradisták vagyunk. Csak anyukám nem szereti a futballt, mert mindig attól fél, hogy egyszer megsérülök.” ALIG PAR hónap múlva levelet kézbesített a posta Csánytelekre Megyesi címére, s a levélben az állt: ügyében eljártak, s félévkor áthelyezik a Budapesti Híd-, és Vízműépítő Gimnáziumba. Tehát nyugodtan érettségizhet, tanulhat és - játszhat a Fradiban. Szó ami szó: Megyesi Pista élete legboldogabb napjának érezte azt a napot. Csak édesanyját nyugtalanította a dolog, s mondogatta is: „Meglátod fiam, egyszer nagyon meg rúgnak. S lehet, hogy fél évig is kórházba leszel..." És amitől a mama félt - bekövetkezett. Csakhogy Megyesi István most férfiasán bevallotta: nem azért nyomta félévig az ágyat, mert megrúgta valaki. Hanem...- Azt hiszem, itt az ideje, hogy édesanyám is megtudja az igazat - mondta. - A baj még kisgyermek koromban kezdődött. - Amikor 13 éves voltam, s leestem a tornateremben a bordásfalról, és megütöttem a lábam. Ezt még soha nem mondtam el senkinek. De mindig „éreztem" azóta is egy kicsit a térdem, s szinte vártam, mikor következik be valami nagyobb baj. Sajnos, bekövetkezett. De az a fontos, hogy megoperáltak, s teljesen rendben vagyok. Remélem, most már megnyugszik otthon a mamám is... És azt is megbocsátja, hogy ritkán tudok hazamenni, hiszen már válogatott is voltam.- VÁLOGATOTTSÁG. Nem fáj, hogy Juhász Péter kiszorította a csapatból? - kérdeztem.- Nem! - válaszolt határozottan. Aztán kifejtette: szeretne még néhányszor válogatott lenni, de számára nem ez a legfontosabb. Hanem az, hogy mindenképpen bejusson csapatunk a legjobb négy közé. Az olimpia? Nem tagadja, szeretne kijutni, de ha nem sikerül, akkor sem esik majd kétségbe. Hanem szurkolni fog, nyerjen megint aranyérmet a magyar csapat. Aztán arról beszélt: nagyon szeretne sokszor játszani még a Fradiban, és egy-kétszer bajnokcsapat tagja lenni. A legfontosabb vágya azonban - fejtegette -, hogy sikerüljön majd a felvételi vizsgája a Köz- gazdasági Egyetemen, ahol feleségével együtt szeretne tanulni és - diplomát szerezni. Mint mondta: számára csak hihetetlenül szép hobby, szórakozás a foci, és - nem életcél. Később nem is akar edző lenni, hanem közgazdászként szeretne dolgozni. Nagymarosi László (1972) ANDREA MÜNCHENBEN Andrea Münchenben... Engedjék meg, hogy kivételesen a szomszédba menjek szövegért. Két okból is érdemes. Martin Maier, bécsi kollégánk nagyszerű sportújságíró, a „belső tartomány” érzékeny és színes tollú kutatója. Másrészt pedig nem rajong feltétel nélkül a magyarokért. Ha tehát ő dicsér, az talán mégis nagyobb súllyal esik latba, mintha én tenném, aki viszont feltétel nélkül rajongok. Also, lassen Sie es hören, Herr Maier... És innét kezdve szó szerint idézek. Piros rózsákat „Bűbájos bizonyíték arra, hogy az igazi nőt a legkeményebb edzés sem jelöli meg. A sport nem hagyott nyomot Gyarmati Andreán. Kedves, egy cseppet kacér, de hát ez már a lányok természetes tulajdonsága. Élvezi a sikereit: bronzot a 100 pillangóért, ezüstöt a 100 hátért. A sajtóértekezleten tartott előadásáért meg piros rózsákat érdemelne. Andrea folyékonyan beszél németül. Azzal a kis akcentussal, amelyet az operettekben hallani, ha egy magyar nagyhercegnő lép a színpadra. Ez már önmagában is mosolyra készteti az embert. No és azok a válaszok! Arra a banális kérdésre, hogy örül-e az érmeinek:- Hát kérem, nálunk otthon az
