Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)

Emlékalbum 1.

21 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG FIATAL REMÉNYSÉGEINK: BODNÁR JÓZSEF Tulajdonképpen nem csak re­ménység, hiszen komoly, rangos felnőtt versenyeken is helytállt már. Az elmúlt 1971-es évben pél­dául két felnőtt országos bajnoki érmet szerzett. Az 50 km-es or­szágúti páros bajnokságon Nagy Gábor társaságában és tagja volt az FTC 4000 m-es bajnokcsapatá­nak. A saját korosztályában, a ju­nioroknál pedig az összetett or­szágúti bajnokságban második lett. Kilenc kerékpárversenyen ha­ladt át győztesként a célon. A vá­logatók is felfigyeltek már rá és az Olimpiai Kupán helyet kapott a 100 km-es utánpótlás válogatott csapatban. Ha tizenhat-tizennyolc éves „ki­öregedett” úszókat, tornászokat nézzük, akkor fiatalnak sem mondható, hiszen megünnepelte már a huszadik születésnapját is. A pedálosok világában azonban ritkán találunk tizennel kezdődő bajnokot. Jó pár ezer kilométert bele kell dolgozni a lábakba, sok­sok kudarcból és sikerből kell összeállítani a taktikai tárházat, hogy végül a legerősebb mezőny­ben is ne csak hiú vágy legyen a dobogóra állás. Bodnár Józsefnek minden remé­nye meglehet, hogy valóban ne csak vágya legyen a siker. A csen­des, céltudatos, szorgalmas típusú versenyzők egyike, aki „megtud halni” a biciklin. Szinte csak ezzel magyarázható, hogy tavaly ilyen jó eredményeket ért el, hiszen a négyéves kerékpáros pályafutása alatt az utóbbi kettőben katona volt. Emiatt érthetően nagy hát­rányba került a civil ellenfeleivel szemben. Egyik edzője Schillerwein Ist­ván elsősorban országúti verseny­zőnek tartja, hiszen jól megy hegyre, jó iramérzéke van, csak még a mezőnyben nem elég fi­gyelmes, gyakran „elalszik”. Természetesen a pályán, az idő­futam versenyekben sem esélyte­len. Kocsis Tibor (1972) 30 ÉV UTÁN ISMÉT AZ FTC-BEN A legtöbben elismerik, akadnak, akik módszereit vitatják, sokan irigylik, de az úszósportban - itt­hon és külföldön - egyaránt tisz­telik a 64 éves örökmozgó, most is mindig újat kereső mestert: Sá- rosi Imrét. Naponta ott áll a medence szé­lén és játszik, babusgatja, apró 3-4 éves tanítványait. 16 vaskos kötetben összegyűj­tötte minden emlékét: saját verse­nyeiről, vitáiról, tanítványai útjá­ról, az első lépésektől a világcsú­csokig. Az első lapok a Ferencvá­rosról szólnak. Sárosi Imre, mint annyi más pesti srác focistaként kezdte. De egy mérkőzésen, 1924- ben eltört a lába. A gyógyuláshoz iszap kezelési jegyeket kapott. Ezeket azonban úszójegyekre cse­rélte át. S az uszodában ismerke­dett meg a ferencvárosi úszókkal. A találkozásból nemcsak emberi, hanem sportbarátság is lett, s 1926-ban már-már versenyzett a zöld-fehér színekben. Reményke­dett benne, hogy sikerül kijutni az 1928-as amszterdami olimpiára, valamelyik mellúszószámban. Amikor ez nem sikerült, elhatároz­ta: megismerkedik a legkorsze­rűbb edzésmódszerekkel. Svédor­szágban járt tanulmányúton, s minden olyan hatással volt rá, hogy állását is otthagyva edzőnek szerződött a Ferencvároshoz. Har­minc kisgyerekkel látott munká­hoz. Szorgalma, újító szenvedélye rövidesen eredménnyel járt: 1934- ben az FTC ezüst órával ajándé­kozta meg jó munkájáért. (Ezt még ma is őrzi, múzeumnak szá­mító trófeákban gazdag vitrinjei­ben), s 1941-ig tanítványaival megnyertek minden valamire való hazai újoncversenyt. Dr. Stollár Béla akkor azt írta a Képes Sport­ban: „Az FTC hölgyek utat mutat­tak, hogyan kell semmiből úszó­sportot csinálni. Ha még egy-két olyan lány társasággal rendelkez­nénk, mint a zöld-fehér gárda, nem kellene szégyenkeznünk a vi­lág egyik nemzete előtt sem.”. Tevékenységének a Horthy- rendszer azonban hamarosan álljt kiáltott... Az egykori ferencvárosi úszók közül többen mindvégig vele ma­radtak, Nyéki Imre, Székely Éva, Zságot Irén, Vámos Adél és má­sok. Évekig volt később a magyar úszósport szakvezetője, majd 1966-tól a Vasasban, ezután pedig a Bp. Spartacusban foglalkozott a gyerekekkel.- Most, hogy visszakerültem a Ferencvároshoz - ami különben mindig is vágyam volt - ismét arra biztattak, segítsek fokozni a szak­osztályban a tervszerűséget, s két fő feladatot állítottak elém: közre­működni Gyarmati Andrea olim­piai felkészülésénél és szervezzem meg a klub úszó-óvodáját. Elvál­laltam és szívesen végzem mind­kettőt. Sirokmány Lajos (1972) HŰSÉG ZÖLD-FEHÉRBEN Azt mondják a Ferencváros évti­zedes barátai olyan hűség példával szolgának, amely mérték lehet minden korosztály és a sport min­den ága számára. Kellner István, az FTC egyik leghűségesebb ba­rátja negyven éve áll szeretett klubja szolgálatában. Társadalmi munkás, aki éjjel-nappal írásban és szóban vagy csak puszta jelen­létével mindig rendelkezésre áll. Nincs, amit tőle nem lehet bátran kérni. És nincs, amitő kérne-cse­rében... Tulajdonképpen apai örökség vezette a Ferencvárosba, már apró ember korában. Édesapja a zöld­fehér ifjúsági csapat ügyeit intézte nagy szeretettel, s az ifjú Kellner István hamar lett a zöld-fehér ügyek beavatottja és megszállott­ja­- Hat esztendős koromban, 1916-ban már rendszeres látogató­ja voltam a mérkőzéseknek - em­lékszik vissza. - A barátaimmal jártam az Üllői útra - az akkor még fakerítéssel körülvett pályára. Velük jártam, mert segítenem kel­lett... Vagyis én falaztam nekik: átrepültem a palánkon, mire jött egy rendező és nyakon csípett. Amíg velem foglalkozott és kive­zetett a pályáról, azalatt a srácok vidáman belógtak, a palánkon át. Én meg elsétáltam a másik kapu­hoz és teljesen legálisan besétál­tam. Weisz Pista bácsi, az akkori mérkőzések főrendezője ugyanis jó barátja volt apámnak... Jóízűt nevet a több, mint fél év­százados emléken. A kedves csi- bészségen.- Ferencvárosi kis vagányok voltunk - mondja. - Én itt szület­tem, köztük nevelkedtem. Ebben a kerületben lakom, itt dolgozom - és itt van a Fradi is... Tizenhat éves korában atléta­ként kezdte pályafutását. Azután jelentkezett a Testnevelési Főisko­lára. A sportolói karriernek azon­ban hamar végeszakadt. Leesett egy tornaszerről és eltört a lába... Tóth Potya István, a focisták ak­kori edzője a korszerű edzésmód­szerek híve volt. Már ő kezdett töprengeni a labdarúgók atlétikus képzésén. Megkérte hát Kellner Istvánt, hogy foglalkozzon néhány játékossal, atlétikus és kondíció edzéseken. És Kellner vállalta a munkát. Ideje bőven volt: a munkanélküli­ség őt is utolérte akkoriban. Ettől az időtől kezdve mindig a futball közelében élt. A nagy csapat, a „felnőtt egy” környezetében. Volt intéző, de jártak olyan idők is, amikor semmiféle beosztása nem volt. Csak feladatai.- Nem baj az! - legyint nagy nyugalommal. - Soha nem szen­vedtem rangkórságban. Csupán az tett boldoggá, hogy egész életemet a világ legjobbjai közé számító já­tékosok körében éltem - a Ferenc­városban! Öröm volt, hogy segít­hettem nekik és a csapatnak. Öröm ma is. Pedig éppen ma sincs külön beosztásom. De intézősködöm, jóllehet nem én vagyok a csapat intézője. Ahol tudok, segítek - amolyan intézőféle szerepben. Az FTC NB I-es labdarúgói kö­zel ezerhatszáz bajnoki mérkőzést játszottak. Ebből mintegy hatszá­zat Kellner István jegyzőkönyve­zett. A számok, az adatok, statisz­tikák embere. Nem csoda, hiszen főkönyvelő. És a Ferencváros szám-embere, minden titkok tudó­ja. Gyűjti évről évre a játékosok minden adatát.- Ki volt a legkedvesebb játéko­sa?- Sárosi Gyuri. Teljesítménye, intelligenciája mindenki fölé emelte. És tizennyolc évig volt a Ferencváros játékosa! A maiak közül Albert Flórián képviseli azt a labdarúgást, amelyik az én fut- ballom... Kellner István a hűség mintaké­pei közé tartozik.- Nem vagyok egyedül - mond­ja. - Az FTC-ért mindig sokan hoztak áldozatot. Egy fillérre sem tartunk igényt soha. Minden fizet­ségünk a szeretet és az, ha győz a csapat... Szekeres István (1972) BESZÉLGETÉS HARÓT JÁNOS ÜGYVEZETŐ ELNÖKKEL- Milyennek látja az FTC jelen­legi helyzetét, s a magyar sportban betöltött szerepét?- Jelenleg 13 olyan szakosztályt működtetünk, amely a hazai élvo­nalban foglal helyet. Valamennyi NB I-es és lényegében a sakk- szakosztály kivételével, mind­egyik jelentős eredményeket tud felmutatni.- Valamiféle statisztikai mérleg készült erről?- Igen. Szakosztályainkban 1595-en sportolnak. Ebből 327 a minősített versenyző, az alábbi megoszlásban: a felnőttek közül I. osztályú 64, II. osztályú 29, III. osztályú 19, az ifjúságiak közül 59 az arany, 59 az ezüst és 97 a bronzjelvényes versenyző. S itt említem meg, hogy ezt a nagy lét­számú sportoló gárdát 22 főfoglal­kozású és 52 mellékfoglalkozású edző készíti fel.- Az utánpótlás-neveléséről ho­gyan gondoskodnak?- Jelenleg kb. 1200 fiatal spor­tolót foglalkoztatunk sportisko­lánk keretében. Jelenleelg kizáró­lag sportiskolái rendszerben old­juk meg az utánpótlás-nevelést az olimpiai sportágakban.- Jelenleg hány FTC-sportoló

Next

/
Thumbnails
Contents