Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 1.
19 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG ELMARADT A TÉVÉ- KÖZVETÍTÉS... Ha jól emlékszem, 1960-ban történt. Akkoriban még csak a ritka helyszíni közvetítéseken kívül a keddi tv-híradóban kapott helyet - egy-két filmtudósítás erejéig - a sport. Kapva-kaptunk tehát az alkalmon, amikor egy Fejér megyei termelőszövetkezet meghívott: kísérjük el kameránkkal a községükbe látogató Ferencváros futballcsapatát a helyi együttes elleni hír- verő-edzőmérkőzésre. Még a bajnokság előtt álltunk, hétfői napra tervezték a kirándulást. Ez nekünk kapóra jött, hiszen így „frissen” már a másnapi híradóban láthatjuk riportunkat. Felvevőgéppel, akkumulátorokkal, nyersanyaggal, jegyzettömbbel vágtam neki az útnak kolléganőmmel, Vecsey Marietta operatőrrel, aki azóta is a tv-híradó legjobb munkatársai közé tartozik. A Blaha Lujza téren, a Népszabadság-székház előtt volt a megbeszélt randevún, a Fradit szállító társasgépkocsival. Még állt a régi Nemzeti Színház, az előtte levő kis téren gyülekeztek a játékosok. Sorban érkeztek: Dalnoki Jenő, Vilezsál, Mátrai, Fenyvesi, az együtt érkező Rákosi és Albert, meg a többiek. Beállt a klub autóbusza is, felpakoltunk és indulás. A buszban élénk társalgás folyt. A Vasas nyugat-európai portyája volt a fő téma: a piros-kékek azokban a napokban portyáztak, amit a szakmai szempontok miatt erősen kifogásoltak, mondván, hogy ezzel az idény kezdete előtti alapozást, rendszeres edzést mulasztják el. Rákosi elismerően szólt a televízióról: lám, nem a nyugati utat, hanem a vidéki edzőmérkőzést propagálja a készülő filmriporttal. Igazán elégedett voltam magammal, ilyen jó ügyet szolgálhatok ezzel az úttal... Megérkeztünk. A falu apraja- nagyja ott tolongott a helyi egyesület irodaépülete előtt, hogy közelről láthassa a híres Fradi-játé- kosokat. Rendkívül szívélyes volt a fogadtatás. Bennünket, televíziósokat megkülönböztetett figyelemmel és szeretettel vettek körül. A termelőszövetkezet és a falu vezetői váltig hangoztatták, mekkora megtiszteltetés, hogy a tévé képernyőjére kerülnek. Kora délután volt a meccs. Zsúfolásig megtelt a „nézőtér”: a pályát körülkerítő korlátok mögött szorongott az egész falu. Öreg, fejkendős nénikék tapsoltak Al- bertéknak - jó témát adva filmkameránknak a mintegy 70 főnyi labdaszedőgyerek-gárda szájtátva bámulta a játékot. A Ferencváros számolatlanul rugdalta a gólokat. Egyik szebb volt, mint a másik. Mi pedig dolgoztunk. A kezdés pillanatától fogva mozogtunk a partvonal mellett, különböző szemszögekből örökítettük meg az akciókat. A játék könnyed voltára jellemző, hogy Vecsey Marietta megkérte Albertet: rúgjon egy gólt laposan a kapu közepébe, ő a háló mögül filmezi a jelenetet. Pontosan így történt: a labda mértani precizitással begurult a leselkedő kamera optikájába. Remek képsornak ígérkezett ez a gól... Óriási taps jutalmazta a játékot. Alig akarták leengedni a fradistá- kat a pályáról, a fiúk több száz au- togrammot adtak, mire felöltözhettek. És ekkor lakodalomszerű estebéd következett. Amit töltöttkáposztában, rántott csirkében, szilvás gombócban és tortában a hazaiak „fölvonultattak”, az minden várakozást fölülmúlt. Alig tudtunk mozdulni, amikor a hazautazáshoz készülődtünk. A falu vezetői biztosítottak: egy emberként ott fognak szorongani másnap este a két-három tévékészülék előtt, hogy megnézzék saját magukat és a meccs néhány jelenetét a tv-híradóban. Szeretettel búcsúztattak, mi pedig a jól végzett munka és a bőséges táplálkozás okozta tespedtséggel nyúltunk el az autóbusz ülésein. Pesten Mátrai és társai is azzal váltak el tőlünk, kíváncsian várják: hány gólt tudtunk megörökíteni a mérkőzésen? Szerintük keveset, mi pedig bizonygattuk, hogy legalább hatot-hetet. Majd meglátjátok holnap - mondtuk magabiztosan. Hát nem látták meg. Sem ők, sem a vendéglátó falusiak... Másnap reggel ugyanis az egész filmanyag, az első kockától az utolsóig, tönkrement a laboratóriumban. Megismételhetetlenül kárbave- szett minden munkánk... Teljesen össze voltam törve. Szégyelltem magam - pedig nem voltam hibás amikor lemondó táviratot küldtem a Fejér megyeieknek, s telefonáltam az FTC-nek. Hogy mit gondoltak, azt sejtettem... Még ma is, amikor felelevenítem ezt az emléket, rossz a lelkiismeretem. Olyannyira, hogy nem is írom meg: melyik faluban történt ez az eset. Hátha ők már elfelejtették... Vitár Róbert (1971) „A FRADI AZ ÉLETEM” Novák Dezső otthonában Átlépi az ember a Novák-lakás küszöbét és nem tud megállni elfogódottság nélkül. Az előszoba falán dicsőséget hirdető képek, virító színekben pompázó klubzászlók. A nagyszobában a vitrin tetején citromsárga labda. Rajta azoknak az aláírása díszeleg, akik Tokióban olimpiai aranyérmet szereztek. Ezzel a labdával játszották a döntőt a csehszlovákok ellen. Néztem a vitrint. A kilencéves szőke kis Eszter téblábolt körülöttem. Nem is állta meg sokáig szó nélkül.- Nem csak apunak van ám érme... Nekem is... Vékony kis kezecskéjével benyúlt a polcok közé és kiemelt egy érmet, amelyet nemrégiben egy atlétikai versenyen nyert. Igen, az alma nem esik messze a fájától. A papa, Novák Dezső tizenöt éve játszik az élvonalban. Túl van már a háromszáztizedik NB I-es mérkőzésen. Sokszoros magyar válogatott, világválogatott, kétszeres olimpiai bajnok, Rómából van egy bronzérme is és nagy arany hirdeti, hogy a Ferencváros bajnokcsapatában játszott. És mindennek elismeréseként féltő helyen őrzi kormánykitüntetéseit: a Magyar Népköztársaság Munkaérdemérem ezüst fokozatát és a Sportérdemérem aranyát, amelyet kétszer kapott meg. És bájos felesége, Farkas Erzsébet atlétikában ifjúsági válogatottnak mondhatja magát. Ugye nem csoda, hogy Eszternek is van már érme. Bizonyára lesz Andreának is, aki ugyan még a negyedik évet sem töltötte be, de kis lábaival máris nagyszerűen utánozza: milyen a lábtartása a papának, amikor nincs nála labda. Dezső és Erzsi szerelme Szombathelyen szövődött. Tíz éve házasok A Kerepesi úti kedves lakás és sok minden más arról tanúskodik, hogy harmonikus családi életet élnek. Ezt vallják is. Dezső nem tagadja, hogy Erzsi keményen tartja a gyeplőt:- Remek asszony. Sokat köszönhetek neki. Mindent megtesz azért, hogy minél felkészültebben lépjek pályára. Gondosan állítja össze az étrendet, megteremti a pihenés feltételeit, még az álmomra is vigyáz. És ha netán edzés után eltekergek, várja a telefonomat, s ha nem jövök időben, fogja magát és rohan értem... Kint van minden hazai mérkőzésen, vigasztal és bírál. Sajnos, ez utóbbi a gyakoribb, soha sem elégedett velem.- Igaz ez, Erzsiket?- Hát igen... Nálam a mérce Liverpool... Akkor a VVK mérkőzésen Dezső úgy játszott, ahogyan az a nagykönyvben megvan írva. A tévé előtt vörösre tapsoltam a tenyerem. Dezső remek jobbhátvéd. De milyen férj?- Rendes. Csupaszív ember és jó apa. Azt, hogy jobban élünk, mint az átlagemberek, neki kö
