Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 10. szám
7 FRADI ÚJSÁG Hétfőn este szubjektív okokból nem vettem részt gyermekeim fürdőszobabeli kalandozásaiban, mert ott ragadtam a televízió képernyője előtt. Túlzás lenne azt állítanom, hogy az elmúlt két hétben, az izlandi férfi világbajnokság alatt, imádtam a kézilabdát, ám hetedik érzékem azt súgta, hogy a Fradi—Békéscsaba női meccs ismét közelebb visz majd a sportághoz. Láss csodát: így is történt. Mégpedig azért, mert e találkozó minden pillanata - a Reykjavikban látottakkal ellentétben - őszinte érzelmekről tanúskodott. Szóval, FTC—Békéscsaba a Fáy utcai sportcsarnokban. A bajnokság utolsó 60 perce. Zsúfolásig telt ház, fantasztikus, fanatikus Fradi- tábor, virágcsokrokkal érkező szimpatikus vendégcsapat. Minden rímelt az ünnepre. Olyan lehetett ez a héttő este a ferencvárosiaknak, mintha a szeretet ünnepét, a karácsonyt és a bulik napját, a szilvesztert egy fedél alá hozták volna. Az egyenkénti bemutatáskor szűnni nem akaró taps fogadta a lá- nyokat-asszonyokat, a rendezők mintegy megadták a lehetőséget a szurkolóknak, hogy a bennük felgyülemlett érzelmeket már ekkor „rázúdítsák" kedvenceikre. Maga a mérkőzés valószínűleg nem különbözött sokban a korábbi Fradi-meccsektől... Kis gólok, nagy gólok, bombagólok, okos gólok váltogatták egymást. Az arcok azonban mintha mosolygósabbak lettek volna, mint korábban. A békéscsabaiak igazi sportemberként küzdöttek, nem adták könnyen magukat, nem játszottak „alá” a Fradinak. Ezzel tették igazán teljessé a hétfő esti Fradi-fiesztát. Sírtak, nevettek, tapsikoltak, vonatoztak, nyilatkoztak a bajnokok, szemmel láthatóan azt kívánták, soha ne érjen véget ez a nap. „Mi akkor is győzünk, hogyha kikapunk” - énekelték önfeledten a zöld-fehér hívők. Hát, ami azt illeti, az 1994/95-ös szezonban nem győztek úgy, hogy kikaptak. Sőt, még egy megveszekedett döntetlenre sem „futotta" nekik. Pontveszteség nélkül nyerték el a bajnoki aranyat. Mindenki mindenkit szeretett a Fáy utcai sportcsarnokban, s ez ritka kincs a mai világban. A sportvilágban is. Buzgó József (Népszava) Beszélgetés horvát szurkolókkal a FRADIRÓL avagy egy női kézilabda BEK meccs utórezgései A Fradi női kézilabda-szakosztálya az idén is remek esztendőt zárt. Már méltattuk e hasábokon a 100%-os bajnoki címet, a kupa- győzelmet, a remek egyéni teljesítményeket, az edzők és vezetők munkáját. Most egy kicsit a szurkolók szemszögéből, méghozzá az ellenfél, külföldi drukkerek meglátásaiból tükröződik elénk a Fradi teljesítménye. Köztudott, hogy a végül is BEK-döntős, a győztes Hypo gárdáját is egyszer legyőző Podravka Koprivnica csapatát a zöldek egyszer leverték, idegenben pedig döntetleneztek velük. A horvát csapat minden poszton hazai válogatottakat vonultat fel, míg ezen felül a román világklasszis Tirca, és orosz légiós is játszik náluk. Az idény egyik legparádésabb derbyje volt az FTC-Podravka összecsapás „szuper telt ház” előtt a Fáy utcai csarnokban. Forróvérű piros-tehér horvát drukkerhad kísérte el és biztatta csapatát, szemben velük a szintén nem „hűvös és mértéktartó" zöld sasok hívei. Fantasztikus hangulat, remek egyéni teljesítmények, korrekt norvég játékvezetők - és Fradi-diadal, ez a rövid krónika. Az izzó hangulatú meccs után beszélgetünk két Koprivnica (Kapronca) hívővel Goran Jurceccel és Trifun Smejlárral. Előbbivel azóta is levélben kapcsolatban állok, érdekes híreket tudhatok meg tőle országa sportéletéről. Lássuk a beszélgetést:- Milyen volt a derbi, mi a véleményetek a zöldekről? Goran: Iszonyú harc volt. Szerintem az első félidőben sokkal jobbak voltunk, de a l.l-ban feljöttek a zöldek. A hazai pálya is „lejtett" de nem ez volt a döntő. Az irányító Bea (Kökény) a beálló (Pádár) tantasztikus volt! A kis szélső (Kokainé) az I. féidőben volt szuper- míg nálunk Tirca vitte a csapatot! Trifun: Tudtuk, hogy a Fradiközönség félelmetes hangulatban lesz, számítottunk raá, de mi sikerre áhítoztunk és megmutattuk, hogy fanatikusak vagyunk!- Kék-fehér sálakat és zászlót is láttam nálatok! Goran: Mi a Croatia (régen Dinamo) Zagreb hívei vagyunk, a Bad Boys Blue tagjai. A kék rossz fiúk „példaképei" a Chelsea hívei a „Fejvadászok" (Headhunters) - szóval kemény „ütegek" is vannak közöttünk. Trifun: Ami nálatok a Fradika (így mondta) nálunk a Croatia - pedig én például eszéki vagyok, magyar cimboráim is vannak. Ők vagy fradisták vagy az Osijek hívei- de én ragaszkodom a kékekhez!-Ami nálunk a Fradi-UTE ellentét az nálatok... Goran: Ne is folytasd - a Hajdúk Split! A „Torcida” mindig kemény ellenfél, de annak idején a Zvezda volt a legfőbb utálat tárgya- tudod belbiztonsági csapatként alakult, a szerb erő megtestesítője. A ti drukkereitek volt, hogy „Szerbia” üvöltést küldtek felénk, erre mi is „beindultunk".-Igen „Cigani, Cigani" - volt a kiabálásotok, pedig elhiheted a „Szerbia" szöveggel sokan nem értettünk egyet, de kanyarodjunk vissza a meccsre. Trifun: Otthon látszott, hogy szuper csapatotok van. Ági (Farkas) nálunk is ragadozó volt. Hidd el, nekünk kettőnknek kellett volna játszani a BEK-döntőt, nem így előtte találkozni. Mégis, én hiszem, hogy leverjük a Hypót! (Nos, ez nem jött össze a derék horvá- toknak, egy győzelem után az osztrák szupercsapat alaposan visszavágott és újra BEK-győztes lett!)-A meccs végén „ülősztrájkoltatok” és „ Chelsea" kiáltások repkedtek a rendőrök és a magyarok felé!? Goran: Dühösek voltunk, a bírókra is haragudtunk - a végén majdnem bunyó volt, láthattad! Az angol nóták a megalkuvás nélküli szurkolásunkat jelzik, a hitünket. Trifun:Tudom, a fradisták is ilyenek. Láttuk anno a pozsonyi botrányt, a fantasztikus hangulatú visszavágóról meséltek haverok. A bajnoki fiesztáról is tudtunk - szóval Európa „jegyzi" a fradistákat. Tudjuk, Dániától Portóig mindenhol ott a zöld-fehér sereg, mi is hasonlóak vagyunk. A kézilabdás lányok tényleg klasszak - csinosak és remek csapat, de jövőre jó lenne elkerülni őket, legfeljebb a döntőben találkozzunk velük!- Ez végszónak is remek, úgy legyen, kösz a beszélgetést! Füzesi Péter i-- Minden rímelt az ünnepre
