Fradi újság (1995)
1995 ősz / 4. szám
10 FRADI ÚJSÁG Pozsonyi Lajos különleges jubileuma Öt ven év a Fradinál Ötven év egy helyen - az bizony, már jelent valamint. Ha valaki ugyanannál az egyesületnél tölt el ennyi időt - azt már igazán nevezhetjük klubhűségnek. Ötven évet eltölteni a Ferencvárosnál - az maga a testet öltött fradizmus. Pozsonyi Lajos, az egykori labdarúgó és jégkorongozó, a Fradi fotósa éppen fél évszázaddal ezelőtt lett tagja a nagy zöldfehér családnak.- Nem sokkal azután, hogy elhallgattak a fegyverek Budapesten, mi, gyerekek ismét kint fociztunk lakóhelyem közelében, a Ferenc téren - emlékezett. - Negyvenöt nyarán egyszer odajött hozzánk a szép emlékű Izsák Zsazsa bácsi, aki a tehetségeket kereste szerte az országban, és néhányunktól megkérdezte, lenne-e kedvünk a Fradiban focizni. Óriási dolog volt ez számunkra, hiszen addig csak áhítattal figyeltük a, meccseken a Fradi-me- zeseket. így amikor Manci nénitől, a szertárostól megkaptuk a szerelést, büszkén mentünk az első edzésre a hátsó pályára, a „kopogósra".- Annak idején rettegtek a Pozsonyi névtől a kapusok...-Mindig szerettem gólt lőni, így csatár lettem a Fradiban. Száger Misi bácsi kezei alatt nőttem fel. Volt egy Fradi—Norrkö- ping barátságos meccs negyvenhétben, és előtte mi, kölykök játszottunk az UMTÉ-vel. Telt ház volt, és bizony, remegő lábakkal mentem ki a pályára. Aztán tíz- nullra nyertünk, és hét gólt rúgtam az újpestieknek.- Hogyan lett a rablóból pandúr, azaz a centerből kapus?- Egy évvel később Deák Pa- tyi bácsi, az ifi edzője szólt, hogy megsérült a kapusuk, és mivel ruganyosnak talál, beállnék-e én a kapuba. Örültem, hogy felkerülhetek az idősebbek közé, ezért igent mondtam. Pár nappal később a Vasas ellen 2-1-re győztünk idegenben, én meg bentragadtam a kapuban. Amikor kiöregedtem, a tartalékok között is védtem néhány mérkőzésen.- Ekkor azonban már erősen csábította a jégkorong. Mi döntött a hoki mellett?- Ott, ahol most az eredményjelző-tábla áll, télen mindig hokiztunk egy felöntött területen. Negyvenhét végén a Fradi hokisainak vezetői eljöttek egyszer, és hívtak bennünket a Műjégpályára. Mi elmentünk, aztán megalakult az ificsapat, amely bajnokságot nyert. Olykor-olykor már a nagyok között is védhettem egy harmadot. Ötvenben volt egy rangadó a Vörös Meteor ellen, és a második harmad után null-három volt az eredmény. Beküldtek, és nagyon jól ment a védés, kifogtam egy büntetőt is. A későbbiekben pedig én lettem az első számú kapus. Ugyanakkor a futballistáknál nem volt esélyem feljebb kerülni, mert remek kapusai voltak a Fradinak, így aztán végleg átnyergeltem a hokisokhoz.- Ahol rövidesen válogatott is lett. Meddig állt a ketrec előtt?-Egészen 1972-ig védtem a Fradiban. Közben hetvenötször voltam válogatott, játszottam a B-csoportos világbajnokságon is. Visszavonulásom után egy évig vezettem az első csapat edzéseit, majd azt követően lettem a klub fotósa. Az utóbbi években visszatértem egykori sportágamhoz, a labdarúgáshoz, a nyolc-tizenhárom éves srácok kapusedzője vagyok.- Hokikapusként arról is híres volt, hogy sohasem hordott sisakot és arcvédőt. Ennyire bátor volt?-Nyilván ez is benne volt, de az igazi ok, hogy zavart a fejvédő. Igaz, öreg koromban néhányszor felvettem. Ám arcvédőt, vagy maszkot soha nem viseltem.- Gondolom, néhányszor megfizetett ezért, azaz összeszedett néhány sérülést.- Bizony, egyszer-kétszer varrták az arcomat. Ha jól emlékszem, ötvenhatban volt az a Vörös Meteor elleni mérkőzés, amelyen egy szemmel védtem. Történt ugyanis, hogy előző nap megsérültem, és nyolc öltéssel varrták össze a szemem körül a bőröm. Egy jókora kötéssel a fejemen védtem, és bár előtte már temettek bennünket az újságírók, a bajnokság szempontjából sorsdöntő meccset három-egyre megnyertük.- Mit jelent ma Pozsonyi Lajosnak a Fradi?-Mindent. Nem szégyellem, hogy elcsuklik a hangom, ha szeretett klubomról esik szó. Aki nem kötődik olyan szorosan ehhez az egyesülethez, mint én, talán nem is érti ezt az egészet. Ha újra kezdhetném, ugyanígy csinálnék mindent.- Ötven éve „hivatalosan" is fradista. A szép jubileum kapcsán mit kíván a Ferencvárosnak?- A labdarúgóknak azt, hogy sikeresen szerepeljenek a Bajnokok Ligájában, és mutassák meg, hogy él még a magyar futball. A többi szakosztálynak pedig azt, hogy idehaza és külföldön egyaránt a spiccen legyenek. Én mint fotós, akkor vagyok boldog, ha Fradi-gólokat, Fradi-győzelme- ket örökíthetek meg. Szeretnék a jövőben minél boldogabb lenni... (margay) Teljes neve: Grasshopper Club Zürich. Cím: Hardturm- strasse 321, 8005 Zürich, Swiss. Teletonszám: 00 41 1 2723388. Alapítás éve: 1886. Színe: kék-fehér. Stadion: Hardturm (21 000 néző). Bajnoki címek száma: 23. Egyéb sikerek: 18-szoros Svájci Kupa-győztes. Klubelnök: Walter Spadaro. Edző: Christian Gross. Útja a legjobb 16 közé: Grasshoppers— Maccabi Tel-Aviv 1-1,1-0. Jó utat, ferencvárosi szurkolók... Zürich - Hardturm stadion A Hardturm stadion Svájc legsikeresebb, de aligha legnépszerűbb csapatának, a Grasshoppers Clubnak az otthona. Bár állandóan azon igyekeznek, hogy megváltoztassák az imázsukat, a Grasshop- perst mindig is a zürichi elit klubjának tartották. A Grasshopperst angol diákok alapították 1886-ban, tehát a Fradinál „öregebb" klub. 1909-ben költöztek a város északnyugati részén lévő Hard kerületbe. A Hardturm stadion a közeli középkori toronyról kapta a nevét. 1929. április 28-án avatták fel az olasz Alessandria elleni meccsel. Akkoriban 25 ezer férőhelyes volt. Az ülőhelyeket az északi részen egy 2400 fős falelátón helyezték el. A lelátó azonban nem tartott ki sokáig: 1934 májusában tűzvész áldozata lett. Mivel más stadionok lelátói is sorra gyulladtak ki az évtized folyamán, sokan fut- ballgyűlölőkre gyanakodtak. Akár létezett akár nem, sohasem derült ki az igazság. Pedig valószínű, hogy a biztosító társaságok is nyomoztak az ügyekben... Míg az új lelátó épült a Hardturmban, a Grasshoppers a Leitzigrun- denbe költözött. (Az már akkor is az FC Zürich otthona volt.) Később az 1954-es VB-n már a Hardturmban is voltak mérkőzések. A legelőkelőbb hely a klub egyik régi edzőjéről elnevezett Treml-lelátó volt, amelyet cölöpök tartottak. A világbajnokságon a 3. és 4. helyért játszották az Ausztria-Uruguay találkozót is. 1956 áprilisában avatták fel a világítást: ez volt a svájci válogatott első villanyfényes mérkőzése! (Az ellenfél Brazília volt.) Sok sikertelen év után még egy balszerencsés momentum is szomorította a klub híveit: 1968 júniusában a főlelátó ismét leégett... Azután a nyolcvanas években ismét sikerek következtek és a stadion is egyre szépült. 1983-ban gyorsított tempóban építették a stadiont, amelynek a bevételi forrásokon túl más oka is volt. A Hardturm a Schol- ler család birtokában volt és annak használatát a sportszerető ősök, a klub egyik alapítójának köszönhetően szinte ingyen adták a Grasshop- persnek. A későbbi generáció azonban a terület értékének növekedése miatt kilátásba helyezte, hogy amint a kölcsönadási engedély lejár, igényt tart a telekre. A klub vezetői azonban repi páholyokat építettek, mindent korszerűsítettek, hogy egy olyan stadionjuk legyen, amely eléggé tekintélyes ahhoz, hogy azt lebontsák, a klubot elköltöztessék... Pláne, hogy a klub támogatóinak megnyerték Zürich legbefolyásosabb embereit. Az északi oldalon álló főlelátó fedett, egyszerű építmény, zöld, narancssárga és kék ülésekkel. Mögötte egy többszintes parkoló helyezkedik el. A déli és a keleti oldalon található új lelátókat Alfred Dora tervezte. Mindkettő kevés költséggel épült fedett és nyitott részekkel. A déli lelátón vannak az irodák, a fogadószobák, tárgyalók, és az ablakokkal ellátott magánpáholyok. A déli lelátó hátsó, alsó teraszán egy fal található, ahol a támogatók és a vállalatok fizetnek azért, hogy felfirkálják nevüket, vagy egy üzenetet a falra... Téglaként mindezt 100 svájci frankért tehetik! A Hardturm világítása is figyelemreméltó: a Jean Rubeli által tervezett megoldást használták: egy acélpóznán vízszintes, kör alakú állványon vannak a lámpák. Vajon ezek a lámpák melyik csapatnak hoznak „fényt" 1995. szeptember 13-án? FRADI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club lapja. Felelős kiadó: Dr. Szívós István, az FTC ügyvezető elnöke. Felelős szerkesztő: Nagy Béla • Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár. A kiadvány a PBINTSELF Kft. gondozásában jelent meg. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád Polgári BajnírRt. Polg \ri BaisíkJRt.
