Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 5. szám
3 FRADI ÚJSÁG / EGY SZERÉNY BEÁLLÓS Szinte üstökösként robbant be az elmúlt év tavaszán a magyar labdarúgás élvonalába. Ősszel még a nagyválogatottban is helyet kapott s mind a négy találkozón igazolta a szövetségi kapitány bizalmát. A hazai szurkolótábor - nemcsak a ferencvárosi - megszerette a sallangmentes, hasznos, csupaszív játékáért, példamutató küzdőszelleméért, sportszerű magatartásáért. A szurkolók elismerését, szeretetét kifejezik a nemrég lezajlott „Az Önök 11-e” pályázatunk számadatai is. Rab Tibor, Bálint és Nyilasi után a legtöbb szavazatot kapta olvasóinktól. Sportcsaládból származik. Apja valamikor játszott, később edző, majd játékvezető lett. Mindkét bátyja élvonalbeli labdarúgó volt, mindkettő az FTC-ben kezdett. Az egész család Fradi-szurkoló volt, s természetesen az ma is. Rab Tibor nem tartozik a bőbeszédű fiatalok közé. Igaz, a beszélgetés során nem kell éppen harapófogóval kihúzni belőle a szavakat, de amikor önmagáról kérdezem, valóban nem mond túl sokat. Megered a szava viszont, ha a Ferencvárosról, a válogatottról, a magyar labdarúgásról faggatom. 1976 őszén, tehát alig tizenhétévesen került az Üllői úti pályára, a fivérei révén. S ott végigjárta a labdarúgó-palánták szinte már hagyományos útját, az úttörő IV-től kezdve az ifjúsági első csapaton és a felnőtt tartalékon át az NB I- es gárdáig. Közben igen sok edző keze alatt dolgozott, többek között Agárdy Ferenc, Rózsa Lajos, Gácsér István és Rákosi Gyula volt az oktatója. Amikor volt edzőiről beszél, érezni hangján a tiszteletet és szere- tetet. Mindegyiktől tanult valamit, a szakmai tanulnivalókon kívül is. Már Agárdy felhívta figyelmét az őszinte- séore és oontossáara. Rákosi Gvula nemcsak a labda pontos továbbítására oktatta, hanem a küzdőszellem elsajátítására is. Jelenlegi edzője, Dalnoki Jenő a taktikai fegyelmet ugyanúgy megköveteli tőle a pályán, mint a sportszerű életmódot a pályán kívül. S Tibi elmondja: nemcsak az edzőitől tanult, hanem minden idősebb játékostársától igyekszik átvenni mindazt, ami hasznos és eredményes a pályán, követendő és szép az életben. Elvégezte a vendéglátóipari szak- középiskolát, ez azonban nem elégíti ki, szeretne tovább tanulni. Hogy mit, még maga sem tudja pontosan. Persze játékospályafutásának befejezése után sem akar elszakadni a labdarúgástól. Lehet, hogy sportvezető lesz. Érdekes és szokatlan, hogy egy - játékospályafutásának a kezdetén levő - fiatalember húszévesen arról beszél, mit tesz majd azután, ha szegre akasztja egyszer a futballci- pőt. Hangsúlyozza: azért gondol rá, mert hamarosan folytatni szeretné tanulmányait, egész ember akar lenni, s nem elégszik meg a középszerűséggel. Játékosként ugyancsak még előbbre kíván lépni. No persze nem a hátvédsorból a középpályára, mert a beállós-poszt nagyonis kedves számára. Szerinte Bálint mellett élvezet focizni, még a legnehezebb, legkeményebb mérkőzéseken is. Nem tagadja: szeretnék megnyerni a bajnokságot s azért mindent meg is tesznek. Az edzéseken és a bajnoki találkozókon egyaránt. Tisztában van vele, hogy a mérkőzések sorsa már a heti felkészüléseken eldől, ennek megfelelően edz, pihen, étkezik vagy éppen szórakozik. Ez utóbbit pontosan olyan mértékben, amennyit egy válogatott labdarúgó megengedhet magának. Szenvedélye nincs - a labdarúgáson kívül. A gödöllői kertes családi ház, amelyben a szüleivel lakik, minden kényelmet megad. A tévénézést olykor egy-egy színház- i vagy mozielőadás egészíti ki. A főváros kőrengetegét nem nagyon szereti, kivéve a Fradi-pálya üdezöld gyepét övező korszerű lelátókat. Otthon és a pályán érzi magát a legjobban. Önmagáról csak annyit mond búcsúzóul: azt kívánja, a sérülések kerüljék el, hogy minél tovább játszhasson a zöld-fehér mezben. És - reméli - a címeres mezben is. Szűcs László (19751 Játékosjubileumok InhilPiimi pmlpk_ - - ^ Jubileumi emlékdiplomát kapnak az FTC jubiláló játékosai. Legutoljára Telek András 200. FTC mérkőzése emlékére (FTC-UTE 3-1!) vehetett át diplomát, míg Keller József is egyedi mérkőzésszámhoz érkezett: 444 mérkőzésen játszott az FTC csapatában! Képeinken a két jubi- lálót az otthon zöld füvén Furulyás János szakosztály elnök köszönti. Egyébként érdekes, hogy Kellernek valamennyi „százas" mérkőzése bajnoki 90 percre esett! íme: 100. FTC-ZTE 0-0 (1987); 200. FTC— Veszprém 2-0 (1989); 300. FTC— BVSC 0-0 (1991); 400. FTC-Vasas 1-0 (1994). Albert is hamarosan jubileumhoz érkezhet, hiszen csak két meccse hiányzik a kétszázhoz. A képen - minő véletlen - Flo- resznek „csak" a könyöke volt begipszelve. Mostani térdmű- téte után minél előbbi felépülést kívánunk. Aztán jöhet a 200. Akkor apjával együtt összesen 737 FTC mérkőzésen szerepelt az Albert név... Ötszázadszor! Magdics László az FTC társadalmi munkában tevékenykedő fotósa huszonötödik évét kezdte a klubnál. A statisztikáiból kiderül, hogy napjainkig 1907 eseményen fotózott, ebből 682 a Fradival kapcsolatos. A legtöbbet labdarúgó díjmérkőzésen fényképezett és a Nagykanizsa elleni találkozón immár 500. alkalommal várja, hogy az FTC játékosainak góljait megörökítse! Remélhetőleg ez sikerül is neki - de a nevezetes napon a jubileumi emléklapot biztosan megkapja...
