Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 4. szám
5 SAJTÓFIGYELŐ • BŰNHŐDJÖN A BŰNÖS! Szilárd a magyar igazságszolgáltatás. A hatóság a helyén van. Lám, most is a vádlottak padjára ültették Teleket, Simont és Vanicseket, a Ferencváros három labdarúgóját. A per már el is kezdődött. A díszes triumvirátus tagjait csoportosan elkövetett, hatósági személy elleni erőszakkal vádolják. Tettükért akár öt évet is ülhetnek. Meglehet, a történetet az is ismeri, aki focipályák tájékán sem járt még. A tavalyi, június 15-i Magyar Kupa-döntő után lovas rendőrök nyargalásztak a kispesti játéktéren, s ütötték-vágták, kardlapozták a szurkolókat. Egyet-kettőt a focisták is kaptak, s Nyilasinak is kijutott az ütegekből. Simon és társai a vádirat szerint rendőri intézkedést akadályoztak meg. Néhány közeg egy földön fekvő ifjonc kezét próbálta hátracsavarni és megbilincselni. (S ahogy a nép egyszerű fia elképzeli: jól összeverni őt.) Ekkor jött a három fickó, s vasmarkukkal lefogták a rend őreit. A bűnös bűnhődjön! Csakhogy... Az esetet legalább millióan látták. De lehet, hogy többen is. Nem illik bolondítani a népet. A per során a védelem is azzal érvel, hogy a rendőrök indokolatlanul brutálisan léptek fel. Látta az egész ország a nyalka huszárokat, hogyan nyargalásztak a megbokrosodott lovak hátán. Azt is, milyen gorombán viselkedtek. Emlékezetes, hogy Kónya Imre, akkori belügyminiszter nyilvánosan bocsánatot kért a kegyetlenkedésért. S a kerületi rendőr-főkapitány elismerte: az eset után megfenyítették. Akkor most miért kell...? Azért, hogy mindenki lássa: szilárd az igazságszolgáltatás. A bűnös bűnhődik! Mindazonáltal, szerintem bolond, aki azt mondja, hogy Simon és bűntársai csak úgy hülyeségből, netán a rendőrség, horribile dictu a fennálló jogrend, társadalmi rendszer elleni fékezhetetlen gyűlölettől vezérelve, szét akarták verni a rendőrök agyvelejét. Hanem ők sem bírták cérnával a fékevesztett lovasparádét, a rendőri ámokfutást. Lehet, hogy a paripákkal, kardlapokkal inkább a maffiózókat kellett volna megkergetni. S az ügyészség, a bíróság is inkább a feketegazdasággal foglalkozna többet. Mindegy, no. Ha sokat pofázom, félő, engem is feljelentenek. S nem akarok Simonnal, Telekkel, Vani- csekkel egy cellában, öt esztendőt benn senyvedni a hűvösön. Nem éri meg, hiszen az olajezredes is csupán három és fél évet kapott. B. R. (Nógrádmegyei Hírlap) FRADI ÚJSÁG Simonék a bíróság előtt Gumibot és kardlap avagy: hol az igazság? Aki a helyszínen, vagy a televízióban látta a tavalyi labdarúgó Magyar Kupa-döntő kispesti mérkőzése után történteket, egyhamar aligha felejti el azt a példátlan brutalitást, amelyet a rend őrei(?) mutattak be az ünnepelni akaró Fradi- szurkolókkal szemben a Bozsik- stadion gyepén. Dr. Kónya Imre, az akkori belügyminiszter bocsánatot is kért a Ferencváros híveitől, és vizsgálatot rendelt el. Az eredmény közismert. Néhány magasabb beosztású rendőrt megdorgáltak, majd hónapokkal később hivatalos személy ellen csoportosan elkövetett erőszak miatt vádat emeltek az FTC három labdarúgója, Simon Tibor, Telek András és Vanicsek Zoltán ellen. A tény: a fiúk jogszerűtlenséget vélelmezve kimentettek egy védekezésre képtelen drukkert az őt verő rendőrök karmaiból, vagyis „akadályozták" a közeget az intézkedésben. Az első tárgyalásra március 30- án került sor a kispesti bíróságon. A tizenhat megidézett tanú többségét - ők rendőrök - a vád vonultatta fel. A mérkőzést - a tárgyalást - dr. H. G. vezette, kiválóan (a rendkívül csinos bírónő nem járult hozzá teljes neve közléséhez). Elsőként Simi állta bíróság elé. Arra a kérdésre, hogy csak így lehetett megakadályozni az említett szurkoló „agyonverését”, azt felelte: igen, mert a rendőrnek, akiből alkoholszagot érzett, elborult az elméje, a védtelen embert ütötte. Ezután Telek és Vanicsek került a kérdések kereszttüzébe. Dr. Ormosi Attila, a XIX. kerületi rendőrkapitány vallomásában elmondta, hogy a rendőr adott esetben maga is dönthet a gumibot használatáról, erről azonban jelentést kell írnia. Az érintettek viszont nem tettek említést a gumibotozás- ról. A bírónő arról érdeklődött, hogy a birtokában lévő iraton miért nincs rajta, hogy a vizsgálat jogszerűnek állapította-e meg az intézkedést, vagy sem. Dr. Búza János, a játékosok ügyvédje azt próbálta megtudni, milyen büntetést kapott Ormosi az ORFK vizsgálatát követően, ám a kapitány nem válaszolt. A hangulat kezdett felforrósodni, amikor az ügyben leginkább érintett két rendőr tett vallomást. A történtekről készített jelentésük és a teremben elhangzottak között több ellentmondás is volt - ezt el is mondta dr. H. G. Bartalus Istvánnak (őt emelte le Simon a földre te- pert szurkolóról). Társa, a vékony- dongájú Klement Tibor azt mondta, hogy őt Telek szedte le a fiatalemberről, miközben gumibotot használt a drukkerrel szemben. Manci természetesen tagadta a hamis vádat, A nap legfontosabb információját az ebédszünetben szereztük - véletlenül. A teremből távozó Klement odaszólt egy másik rendőrnek: nem is ő írta a jelentést, hanem a parancsnoka. A két „kommandós", azaz, a rendőri ezred tagjai világosan, érthetően adták elő a történteket. Elmondták, hogy - ellentétben Kle- menték állításával - a lefogott, és a járőrruhásoknak átadott szurkoló nem tanúsított semmilyen ellenállást. Ebből számunkra egyértelmű, hogy a tányérsapkások durva akciója indokolatlan volt. Ami a folytatásban elhangzott, az bizony, megbotránkoztatta a hallgatóságot. A beidézett lovasrendőrök közül elsőként a kreolbőrű Horváth József mesélte tel, mi történt a stadionban. Röhögéséivé, az ügyvédek asztalára támaszkodva mondta: „számolatlanul kardlapoztam”. Büszkén magyarázta, hogy saját hatáskörében döntött így. Miután helyet foglalt a padsorokban, tovább mosolygott társai vallomása alatt, egészen addig, amíg a bírónő pénzbírsággal nem fenyegette. Dr. H. G. megkérdezte Ormosi urat, hogy a rendőrségi felvételinél alkalmaznak-e pszichológia tesztet, és előfordult-e már, hogy valaki nem felelt meg. Néha - hangzott a válasz... (A kerületi kapitány szerint egyébként a lovak miatt tört ki az igazi botrány.) Megállt a levegő a tárgyalóteremben, amikor egy másik lovasrendőr, Nyíri Zsigmond - társához hasonlóan nagyon fiatal miután elmondta, hogy volt gumibothasználat az ominózus esetben, megismételte a jelentésében leírtakat: Simon félig álló, félig fekvő(?) helyzetben ököllel ütötte a magára rántott rendőrt. Simi felháborítónak nevezte a nyilvánvaló hazugságot. Mint mondta, ezt csak Nyíri látta az ottlévők közül, hiszen még az állítólagos sértett sem tett róla említést. Az ugyancsak lovasként szolgálatot teljesítő Ulicska Zsolt, aki szintén járt Simonék közelében, nem írta le jelentésében Simi „bűnét”. A miértre annyit mondott: én nem láttam azt a jelentést... A három ferencvárosi tanú - Nyilasi Tibor, Páling Zsolt és Dóra János kihallgatására már nem jutott idő. A május 18-i újabb tárgyaláson először ők „lépnek pályára". Zárásképpen dr. Búza János javasolta dr. Kónya Imre tanúként való meghallgatását, az ORFK fegyelmi eljárása iratainak megszerzését, továbbá két újabb lovasrendőr be- idézését. Az ügyvéd úr még a bíróság épületében kifejtette: meggyőződése, hogy a rendőrök irányítottság hatására vallottak. Hozzátesszük: az összhang ezúttal is hiányzott. Azt pedig csak találgathatjuk, hogy vajon a véletlen műve volt-e az UTE-FTC rangadó előtti rendőrroham a Simon Tibi sörözőjében békésen beszélgető vendégek ellen... M. S.
