Fradi újság (1995)

1995 tavasz / 4. szám

3 FRADI ÚJSÁG „A fiukat tüzelte a visszavágás vágya,r egyáltalán nem is tu­dott edzeni. így Nea- goe, Albert, Keller és Nagy Zsolt sem vé­gezhetett teljes értékű munkát. Lisztes és Hrutka olimpai válo­gatott-beli kötelezett­ségeik miatt voltak távol. Ehhez még hozzávehetjük, hogy akkoriban kez­dődött meg Simon és Telek bírósági tárgyalása is. Emlékszem, azon a na­pon összesen hat játékossal gyako­roltunk. Tehát igazán nem állítha­tom, hogy ez a felkészülés zökkenő- mentesre sikerült, de nagyjából mindazt végrehajtottuk, amit elter­veztünk. Éreztetted a játékosokkal, hogy minden bizonnyal sorsdöntő, „hat­pontos" találkozót vívnak majd a Megyeri úton? Hiszen amelyik csa­pat nyerni tud, hatalmas lépést tesz a bajnoki cím felé...- Semmiképpen nem szerettem volna túllihegni a meccs jelentősé­gét. Tény, hogy rangadót játszot­tunk, tény, hogy győzelmünkkel va­lóban egy apró lépéselőnyre tettünk szert az UTE-val szemben, de na­gyon sok van még hátra. Ebben a bajnoki pontozásos rendszerben há­rom pont előny egyetlen forduló után nullára olvadhat.- Tavaly ősszel ugyanolyan sima kilencven percnek lehettünk tanúi az Üllői úton, mint most Újpesten, csak éppen ellenkező előjellel.- A fiúkat tüzelte a visszavágás Kísért a történelem... Nem is olyan rég, úgy három évvel ezelőtt szintén felfokozott várakozás előzött meg egy mérkőzést, amelyen a Zöld Sasok 2-0-ra verték legfőbb vetély- társukat idegenben, a zsúfolt Bozsik- Stadionban. Azzal a győzelemmel a Ferencváros átvette a vezetést a baj­noki táblázaton a Kispesttől, s egé­szen a pontvadászat végéig már ki sem engedte a kezéből. Most a Megyeri úton került sor a csúcsderbyre, ezúttal az első fordu­lótól kezdve élen álló Újpest volt a Fradi ellenfele. Majdnem zsúfolásig telt ház előtt, csodás hangulatban játszottak a csapatok. Az eredmény ismert, a tabella élén meg ugyanúgy helycsere történt, mint három esz­tendővel ezelőtt. Vagyis... Hogyan készült a gárda erre az összecsapásra? - kérdeztük Novak Dezsőtől, a Zöld Sasok vezető edző­jétől.- A válogatott Svájc elleni Eb-se- lejtezője miatt a rangadó előtt két hét állt rendelkezésünkre. A lélegzetvé­telnyi szünet jól jött, bár elsősorban a fizikális felkészítéssel kellett fog­lalkoznunk. Jó néhány játékos ugyanis sérülten dolgozott, vagy vágya azért a rosszemlékű 0-3-ért. Ha nem is kamatostul, de törlesztet­ték az adósságot. Jobban felszívták magukat, mint eddig bármikor az idei bajnokság során.- Milyen taktikát tartottál üdvözí­tőnek, ami a jelek szerint tökéletesen be is vált?- Mivel már egy döntetlennel is elégedettek lettünk volna, a fő hang­súlyt a védekezésre fektettük. A vé­dősor ennek megfelelően végig szi­lárd maradt, nagyszerűen szűkítették le a bekkek a területet, amitől az új­pestiek összjátéka nem is lehetett fo­lyamatos. De az is az igazsághoz tar­tozik, hogy ez az UTE már korántsem nyújtott olyan támadójátékot, amit ősszel annyian megcsodáltak. Arra, hogy végig mi irányítjuk majd a mér­kőzést, végképp nem számítottam, persze cseppet sem bánom, hogy így alakult.- Mikor érezted úgy, hogy ezt a három pontot már nem veszítheti el a csapat?- A második gólunk után már minden eldőlt. Szerencsére korán jött az első találat is, így a lilák fut­hattak az eredmény után, amit mi ki is tudtunk használni. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, min­denben felülmúltuk ellenfelünket.- Nyilván sokat számított az a hangulat, amely a lelátókon uralko­dott.- Ez így igaz. Csodás volt a kö­zönség, mindegyik pályára lépő já­tékosnak meghatározó élményt je­lenthetett ez a millió. Nem is vitás, ha a Fradi-szurkolókat csak ki kell szolgálnunk lelkesedéssel, akarattal és főleg szép gólokkal, nagyon, de nagyon hálásak tudnak lenni.- Túljutottunk hát hát a csúcs- rangadón, mely után a Ferencváros került a tabella élére. Sokan már le­futottnak vélik ezt a bajnokságot, s már most kiosztanák az aranyérmet a zöld-fehéreknek.- Mi azonban egy pillanatra sem lazíthatunk, nem bíztuk el magunkat. Állítom, most jön csak a neheze! Rengeteg látszatra könnyű mérkőzés előtt állunk, amelyeket most már kö­telező hoznunk, különben az UTE és a Kispest is vérszemet kaphat. ígé­rem, nem ebből élünk majd hetekig, hogy győztünk Újpesten. Ezt egysze­rűen nem engedhetnénk meg ma­gunknak! naszály A zöld torreádor ledöfte a lila bikát... Az előzetes várakozások ellenére a zsúfolásig telt házhoz azért jó né­hány gombostűnyi hibádzott, s je­gyeket még közvetlenül a kezdés előtt is árultak, de honi bajnoki ta­lálkozón régóta nem biztatták a kedvenceket ilyen sokan, mintegy huszonötezren a lelátón. Igazi meccshangulat uralkodott a stadi­onban, ahol ezúttal még a szokásos ráhangolódás („Lila Majmok!” - „Zöld Majmok!”) sem tűnt túlzottan fülsértőnek. A gyepre vonuló játékosokat az egyik oldalon egy hatalmas, vagy a fél kapu mögötti szektort beterítő li­la „Hajrá Újpest!" feliratú zászló, a zöld-fehér oldalon pedig megannyi görögtűz, petárda, levegőben kúszó papírcsík, és természetesen óriási ováció fogadta. A hazaiak megsegí­tésére ígért ezer Fiorentina drukker nem érkezett meg, a nem fővárosi UTE-hívek közül csupán az ecseriek és az esztergomiak adtak jelzést magukról, egy-egy transzparans formájában. (A 7. percben Lisztes indította a bal szélen Kellert, aki 15 méterről, éles szögből kapura zúdított, a lab­da a meglepett Praj mellett, a ka­pufát érintve, a rövid saroknál vá­gódott a hálóba - 0-1.) A vezető gól után zöld színű füstfelhő terjengett a Fradi B közép előtti területen. Amikor az eloszlott, egymásba gubancolódó, önfeled­ten ünneplő tömeg tárult a szemünk elé. Az egyik tréfás kedvű, lelkes fiatalember egy felfújt guminőt tar­tott a magasba, bár a ferencvárosi szurkolók örömét aligha lehetett volna bármivel is fokozni. Illetve... (A 22. percben Fe/eA- szabadrú­gását Neagoe fejelte középre, Lisz­tes pedig az elé pattanó labdát ka­pásból, 25 méterről a jobb alsó sa­rokba bombázta - 0-2.) Az örömittas „Játszik a Fradi!” rigmusra az újpestiek becsületére legyen mondva a „Hajrá Lilák!” sem halkult el, legalábbis ekkor még nem. Bár a túloldalon kezdeménye­zett, Mexikóból ismert nézőtéri hul­lámok a lilába öltözött szektoroknál rendszerint elcsitultak. Szünet után az ultraviola tábor tagjai ismét fantáziadús mutat­vánnyal rukkoltak elő. Talán emlé­keznek, ősszel az Üllői úton karton­lapokból összeállított Európa-emb- lémával sikerült kedveskedniük ve- télytársaiknak. Ezúttal mintegy két­ezer fémesszínű alufóliával bevont lapocskát emeltek a fejük fölé, s mindezt alulról hat görögtűzfáklyá- val világították meg. Valóban káp­rázatos látvány volt, ámbátor az új­pesti játékosokat ez sem dobta fel túlságosan. Mert csakhamar a zöld árral megtöltött oldalon kezdődhe­tett újabb pirotechnikai bemutató. (A 67. percben Albert egy csel után, Füzesi lábai között a labdát át­passzolva indította Pálingot, aki 16 méterről Praj mellett a kapu bal al­só sarkába gurított - 0-3.) Az utolsó negyedórában már a fél stadion a bikaviadalokról ismert „Öllé, öllé!" kiáltással üdvözölte mindegyik ferencvárosi labdaérintést, ünnepelvén, hogy a zöld torreádor- a vártnál lényegesen könnyebben- ledöfte a lila bikát. Felzúgott a „Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!" is, hisz a helycsere megtörtént a táb­lázaton, ebben a bajnokságban az UTE először szorult le az élről. A hazai szurkolók szép lassan szállingóztak hazafelé, többen le is maradtak a mérkőzés számukra egyetlen pozitív momentumáról. (A 90. percben Egressy szöglete után Kozma az ötös sarkáról a há­lóba vágta a labdát -1-3.) A lefújás után a győzelemtől má­moros ferencvárosi focisták egy­másba karolva táncoltak, hason csúszkáltak az őket éltető közönség előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents