Fradi újság (1995)
Vizilabda különkiadás - 1995. április 1. LEN Kupa döntő
4 FRADI ÚJSÁG A CSAPATKAPITÁNY Vad Lajos, a csapat kapitánya idén lesz harminc esztendős, balkezes bombáival még a magyar póló aranykorányak alkonyán ismerkedtek meg a kapusok. Hoszú pályafutása első nemzetközi kupadöntőjére készül, mert bár a nyolcvanas évek végén a Fradi kétszer is ott állt a finálé küszöbén, egyszer sem sikerült átlépnie azt. Az egyik kellemetlen emlék éppen Barcelonához fűződik, mégis arra kellett kérnem Vad Lajost, elevenítse fel:- Az elődöntő első mérkőzésén, Budapesten egy góllal vertük a spanyolokat, a visszavágó rendes játékidejében ők nyertek ugyanennyivel, ezért következett a hosszabbítás. Először kétszer három perc, majd - mert ezalatt sem született döntés - a hirtelen halál. Többször is emberelőnybe kerültünk, megkaptuk a győzelmi esélyt, de ehelyett egy véletlennek mondható góllal kikaptunk. Nem tagadom, kellemetlen emlék, de most talán éppen Barcelonában léphetünk túl rajta.- Mekkora esélyt látsz erre, azaz a kupagyőzelemre?- Ötven százalékot. Itthon, a selejtezőn legyőztük a spanyolokat, hogy ez a döntőben is sikerüljön, ahhoz először is jó kapusteljesítmény kell, másodszor az, hogy a csapat tényleg CSAPAT legyen, egyébként a fegyelmezett, rutinos játékon túl semmi rendkívülire nincs szükség.- Szokásodtól eltérően a mérkőzések jó részét a kispadon gubbasztottad végig, mert eltört a kisujjad. Hogy viselted a tétlenséget?- Borzasztóan. Egyrészt nem játszhattam, másrészt pedig, ha percekre be is mentem, nehezen vettem fel a ritmust, nem szoktam hozzá a kispadhoz.- A döntőt is kénytelen leszel kihagyni?- Remélhetőleg nem. Március 17-én kellett volna levenni a gipszet az eltört kisujjamról, de Wolf Péter edzővel úgy döntöttünk, előbbre hozzuk ezt a dátumot, ezért is szánhattam be a BVSC elleni visszavágó végére. Most éppen kórházba indulok röntgenre, ekkor dől el, mire számíthatok.- Ha játszhatsz, milyen meglepetéseket tartogatsz a Barcelona zónájának?- Nagyon nehéz lesz átlőni, arról nem is beszélve, hogy a bek- kek mögött ott áll a világ egyik legjobb kapusa, Sostar. De háromszor Budapesten is átlőttük őket, miért ne sikerülne ugyanez a döntőben?- Egy olyan sok csatát megélt pólósnak, mint te, mennyit érne a kupagyőzelem?- Gondolhatod. Egyszer Barcelonában, egyszer Moszkvában juthattunk volna kupadöntőbe, az oroszok ellen ráadásul úgy estünk ki, hogy itthon már 8-3-ra vezettünk, az egész uszoda minket ünnepelt, végül egygólos előnnyel utaztunk ki és kétgólos idegenbeli vereséggel kiestünk. Ennek már jó öt és fél éve, most kínálkozik először lehetőség a javításra. A Fradival nyertem már bajnokságot, méghozzá az 1968-as aranyérem után kereken húsz évvel, 1988-ban, győztünk a Magyar Kupában is, de a nemzetközi siker még hiányzik. Talán most már nem sokáig. A szakosztály- vezető Wiesner Tamás, a szak- múlt. Itthon mindenki min- áppe/i ideje volt nemzetkö- osztály vezetője tagja volt denkit ismer, egy-egy vá- zi kupadöntőbe jutni, hi- az 1979-ben KEK-et és ratlan húzással a nemzet- szén két éve mostanra tűz- Szuper Kupát nyert csapat- közi kupákban sokkal ték ki ezt a célt a csapat nak, ő tehát bennfentes- könnyebb meglepetést elé... ként emlékezhet a régi okozni. Ha például valaki- - így van, két éve kezd- szép időkre: nek van egy speciális lövé- tök építgetni a csapatot,- Háromszor nyertem se, a magyar ellenfelek ezért is tartjuk komoly KEK-et, kétszet Szuper Ku- kapusai már automatiku- eredménynek a LEN Kupa pát, érdekes módon a ma- san védik, ismeretlen csa- döntőjét. Úgy tűnik, mos- gyar bajnokságban mi se pattal szemben viszont ál- tanra összeérett a társa- szerepeltünk soha olyan falában gólt eredményez. ság, kezdünk csapat lenni, jól, mint a nemzetközi po- - így lesz ez a LEN Kupa az elődöntőben a kispadon rondon - kezdte Wiesner döntőjében, a Barcelona ülők közül többen is üvöl- Tamás. - A legemlékeze- ellen is? Milyennek ítéli tötték a „Hajrá Fradit!”, tesebb siker az 1979-es meg az esélyeket? Sajnos a Vasastól kikapgyőzelem, hiszen akkor a - Azt hiszem, itthon tunk a párhuzamosan zajló BEK-védő Vasast vertük a egy-kettő, esetleg három Magyar Kupában, így a Szuper Kupában. A ljublja- góllal nyerünk, de a barce- szurkolóink még nem hi- nai mérkőzést a ma már lonai visszavágó lesz a szik el, hogy ez már tény- sztárnak számító Klaric ve- döntő. Nagy kérdés, ho- leg jó csapat. zette, akkor kezdődött bírói gyan viselik el a mieink a - Egy nemzetközi kupa- pályafutása. A jutalmunk kinti hangulatot, milyenek győzelemmel a szurkoló- is egyedi, arra az időszak- lesznek a játékvezetők, kát is sikerülne meggyőzni. ra jellemző volt: nem Bu- természetesen a szerencse - Persze, termé- dapestre indultunk, hanem szerepe is óriási. A LEN szetesen ez a célunk. Bécs felé kanyarodtunk, Kupában a kiállítás csak Egyetlen szakosztályveze- egy napot tölthettünk vá- egy villanás, nem lehet tő se nyilatkozta még, sárlással. rendesén körbejáratni a hogy a negyeddöntőből- Vajon mi lehet az oka labdát, szinte azonnal lőni szeretnének kiesni... Az annak, hogy a hajdani csa- kell. Nagyon sok múlik Újpest is a LEN Kupa meg- pathoz hasonlóan a mai azon, hogy a labda ilyen- nyerésével kezdte a maga sem a hazai mezőnyben kor a kapufáról befelé, nagy sorozatát, jó lenne tündököl? vagy kifelé pattan. nekünk is valami hasonlót- Tényleg ismétlődik a - A menetrend szerint produkálni. „Zöld zászlók, zöld sasok magasan szárnyaljatok...” A fradizmusról. Akarva-aka- ratlanul szociológiai elemzésbe kényszerül bocsátkozni az, aki a Fradi-szurkolókról akar véleményt nyilvánítani. A fradistákat egy kis családnak, zárt, azonban homogén közösségként lehet meghatározni, melyben az értelmiségi, a professzor, a politikus, a köztisztasági alkalmazott - magyarul szemetes - és a melós is megtalálható. Ha megszólal a síp, legyen az hoki, foci vagy vízilabda, századrangúvá válik, ki honnan jött, kinek milyen gyerekszobája volt. Az a lényeg, hogy a fiúk nyerjenek. A fradis- táknál ilyen értelemben véve már létrejött az, amire a kormány még csak áhítozik: a társadalmi ösz- szefogás. Ott és akkor mindenki egy cél érdekében ordít, idegeskedik, skandál, énekel, „anyázik". Gól esetén pedig társadalmi hovatartozás nélkül vadidegenek összeborulnak. A legreménytelenebb helyzetben sem kétséges egyetlen zöld-fehér drukker számára sem, hogy ki a jobb. Mindenki kitombolja magát, majd a mérkőzés befejeztével hazaballag. Otthon már megnyugodva, ki-ki megkéri élete párját, hogy: „Anyukám, rakd fel a töltött káposztát és hozzál egy sört!" Hajrá, Fradi!
