Fradi újság (1995)

1995 ősz / Kosárlabda különszám

4 FRADI ÚJSÁG EGY SZAKOSZTÁLY ÚJJÁÉLEDT Dermesztő hírt kopogott a hír- ügynökség telexgépe 1995. február 14-én, hétfőn. Sajtótájékoztatót tar­tott a Tungsram Rt., melyen Rolek Ferenc vezérigazgató-helyettes beje­lentette: a névadó főszponzor 1995. június 30-i hatállyal megszünteti mind a négy élsportszakosztályát, vagyis a női- és férfi röplabdát, a női kosárlabdát és a férfi vízilabdát. A döntés a különböző korcsoportok­ban hozzávetőleg hatszáz igazolt - köztük 39 szerződtetett - sportolót érintett. A honi sportvilág megdöb­benéssel fogadta a cég lépését; Hor­váth Frigyes, a kosárlabda-szövet­ség főtitkára például egyenesen „a magyar sport elleni merényletnek” minősítette a történteket. A leginkább érintettek lényegé­ben még ki sem heverték az első sokkhatást, mikor a 84 esztendős új­pesti klub - időközben autóbaleset következtében elhunyt - elnöke, Ba­bos József már hivatalosan értesítet­te a kosárszövetséget, hogy a női ko­sárlabda-szakosztály „összes csapa­ta minden kiírt eseményen megjele­nik", a „szakosztály jogutód nélkül nem szűnik meg és az 1995—96-os bajnokságra is nevezni kíván”. A sors már nem engedélyezte a fiatal sportvezetőnek, hogy az utódegyüt­tes első mérkőzésén jelen legyen... A General Electric Lightning dön­tése a magyar női kosárlabdázás egyik bázisát számolta fel. A csapat - még Vasas Izzó néven - 1976-ban debütált az NB l-ben, legfényesebb diadalait azonban már Tungsram SC néven aratta a nyolcvanas években. Mindösszesen öt bajnoki aranyérem (1983, 1984, 1985, 1987, 1994) és hét Magyar Kupa-diadal (1978, 1981, 1985, 1986, 1987, 1988, 1992) került az évkönyvbe olyan, a válogatottban is főszerephez jutó sztárok jóvoltából, mint például Kiss Lenke, Boksay Zsuzsa, Szuchy Kata­lin, Váci Piroska, Nagy Dorottya, Vertetics Györgyi, Rátvay Anita, Csák Magdolna, Sztojkovics Éva, Bí­ró Anikó és a kanadai Karla Karch. Megfordultak a Megyeri úton nem­zetközi klasszisok is, emlékezzünk csak az amerikai Ruthie Boltonra, a bolgár Nina Hadzsijankovára vagy a kanadai Kelly Boucherre. A magyar női kosárlabdázás har­madik legsikeresebb szakosztályá­nak nyújtott segédkezet tehát a Fe­rencváros, amikor a klubvezetés úgy határozott, hogy - miközben a kü­lönböző honi egyesületeknél egyre­másra szűnnek meg a csapatok - felvállalja egy újabb labdajáték­együttes működtetését (a hivatalos megállapodást a Tungsram és az FTC képviselői 1995. április 14-én szentesítették). Pedig a legnépszerűbb magyar klubnál ez idáig csak mellékszerep­lők voltak a hölgykosarasok. A jeles sporttörténész, Fradi-krónikás Nagy Béla kutatásaiból kiderült, hogy 1948-ig hivatalosan nem létezett ko­sárszakosztály a Ferencvárosnál. Az első, hobbi szintű próbálkozások az atlétanők nevéhez fűződnek, kik a téli időszakban, a játék kedvéért alakítot­tak kosárcsapatot, s bemutatkozó meccsükön - 1929. március 23-án- 14:4-re verték az MTE együttesét. A Fradi hivatalos debütálása, még­pedig a Budapest-bajnokságban, ugyancsak sikerrel zárult, hiszen a Ganz Mávagot 22:9-re elpáholták a hölgyek. A folytatásban viszont már csak elvétve ünnepelhettek győzel­met, s midőn 2 meccsnyeréssel és 20 vereséggel búcsúzni kény­szerültek a Budapest-bajnokságtól, a szakosztály is megszűnt. A kosárlabda-történelem első NB l-es találkozóját tehát az MTK ellen játszotta Tursics Sándor csapata, ahonnan egyébként a nyári szünet­ben négy játékos érkezett a Népliget­be, mégpedig Seres, Bíró, Újvári és Roczkov. Ugyancsak új szerzemény- pontosabban nem a Tungsramban fejezte be az 1994—95-ös évadot - Pásztói (SVSE-GYSE V), Károlyi (BSE) és Kosjár (Kecskemét) is, va­gyis a Fradi még az ellenfelek meg­ítélése szerint is nagyszerűen erősí­tett. Sokan bajnokesélyesként köny­velik el az együttest, Tursics Sándor vezető edző szerint azonban még jó- néhány hónap eltelik, mire ez a fia­tal, sok helyről összetoborozott tár­saság valóban csapattá lesz. A legnagyobb probléma pillanat­nyilag a csarnokhelyzet megoldat­lansága. A Népligetben ugyan már épül a kosarasok új otthona, ám az idei szezont még bizonyosan a kézi­labdázók kosármeccsek lejátszására is alkalmassá tett fellegvárában tölti az együttes (illetve a rangadókra a tervek szerint átköltözik a pillanat­nyilag átépítés alatt álló Körcsarnok­ba). E teremben a nézőtérről kar­nyújtásnyira van a pálya, ekként nagy szükség lesz a szurkolók ön­mérsékletére, mert a kosárlabda­szövetség a kisebb rendbontásokat is szigorúan megtorolja, s a Fradi számára végzetes hátrányt jelentene, ha kényszerből albérletbe kellene költöznie. A bajnokságban ugyanis a cél a négy közé kerülés - az aranynyeré­sért persze senki sem haragudna meg s a második számú európai tornán, a Ronchetti Kupában is reális esély van a középdöntőbe jutásra, míg a folytatás alapvetően a csoport- beosztáson múlik. Ami a bajnoki nyitányt illeti, a vé­letlen úgy hozta, hogy a futballban már örökrangadónak számító MTK- Ferencváros összecsapással rajtolt a szezon. A Hungária körúti csarnok­ban esztendők óta nem látott népes szurkolósereg, hozzávetőleg hatszáz drukker gyűlt össze - erős bizton­sági őrizet közepette. A Fradi Karch- Gailus, Újvári, Károlyi, Seres, Bíró összeállításban kezdett, vagyis a já­tékosok többsége igazán otthon érezhette magát a csarnokban, el­végre Újvári, Seres és Bíró az MTK- tól tette át a székhelyét a Népliget­be. A találkozó első kosarát a hazaiak újonnan igazolt hátvédje, Dénes Krisztina jegyezte, ám a meccs 37. másodpercében Újvári Eszter egy triplával fordított - a válogatott irá­nyító kosara volt ekként az FTC tör­ténetének első NB l-es találata. A publikumot látványos kosárlabdával lepte meg a két együttes, más kér­dés, hogy a védekezésre egyik fél sem pazarolt sok energiát. A szünet­ben 58-53-ra a Fradi vezetett, s nem véletlenül jegyezték meg a szakértők, hogy ennyi pont hölgyek esetében általában negyven percnyi játék után kerül a jegyzőkönyvbe. A szünet után megcsappant a kosár­gyártási kedv, ezt a játékrészt már csak 30-28-ra nyerte az FTC, s vé­gül Tursics Sándor csapata 88—81 - re diadalmaskodott. A két edző a következőképpen ér­tékelt: Wéber Ambrus: Támadásban és védekezésben egyaránt fegyelmezet­lenül játszottunk. Az eredményt te­kintve viszont úgy érzem, sikerült helytállnunk. Még igen sok munka kell ahhoz, hogy összeérjen a társa­ság. Tursics Sándor: Ez még nem volt az igazi. Kellemetlen meglepetést je­lentett csapatom széteső védekezé­se. Elképesztően sok kosarat kap­tunk, főleg az első félidőben. Cente­reimmel sem vagyok igazán elége­dett. Egyedül Béres játszott úgy, ahogy elvártam volna. Úgy tűnik, hat hét felkészülés kevés volt még ah­hoz, hogy igazi csapat legyünk. A Fradi pontlistáján az alábbiak szerint alakult: Karch-Gailus 23, Új­vári 17, Károlyi 15, Seres 11, Bíró 9, Béres 7, Herbster 4, Nagy 2. A csapat a mezőnyből 57,4 százalékos pontossággal célzott, büntetőinek a 91,7 százaléka ért célba. A legtöbb lepattanót (8) Seres gyűjtötte, a leg­több labdaszerzés (6) Károlyi nevé­hez fűződik, a labdaeladásban (4-4) Károlyi és Karch-Gailus járt az élen, a legtöbb gólpasszt (2-2) Újvári és Bíró adta, a két dobásblokkoláson Béres és Seres osztozott, a legtöbb időt (38:12 perc) Károlyi töltötte a parketten. A benevezett játékosok közül Pásztói és Hagara nem lépett a pályára, Kosjár pedig térdsérülése miatt eleve a lelátóra kényszerült. Az augusztus 31-i napilapok be­szédes címekkel számoltak be a Fra­di diadaláról: Történelmi Fradi-győ- zelem (Népszava), Történelmi tripla (Kurír), Csak egy sporttörténeti láb­jegyzet (Új Magyarország), Hölgyek „örök" rangadója (Népszabadság), Győzelemmel debütált a Fradi (Ma­gyar Nemzet), Karla Karch - káprá­zatos (Nemzeti Sport).

Next

/
Thumbnails
Contents