Fradi újság (1995)

1995 ősz / 8. szám

4 ZÖLD SASOK Huhuhuhuhj sala a Johan Cruyff, a Barcelona edzője botrá­nyosnak ítélte Diaz Vega játékvezető működé­sét a Valencia elleni, hét végi bajnokin (csa­pata egyébként vitatható büntetővel nyert 0-0- ra), ezért nyílt színen melegebb éghajlatra küldte a bírót. Az egyik szem- és fültanú, a spa­nyol rádió riportere arra szólította fél hazája labdarúgó-szövetségét, hogy örökre tiltsa el a magáról sokadszor megfeledkezett Cruyffot. A Martinair holland égitársaság közölte, hogy soha többé nem utaztatja a Feyenoord Rotterdam szurkolóit, mert azok az Everton el­len KEK-találkozóról hazafelé menet 7700 do- láros kárt okoztak a gépen, és inzultálták a sze­mélyzetet. A Feyenoord nemcsak tartozik, követel is. Méghozzá 16 ezer dollárt az Ajaxtól, mert a két klub vasárnapi rangadóján az amszterdami drukkerek műanyag üléseket szaggattak és gyújtottak fel a rotterdami stadionban. Igaz viszont, hogy ülésszaggatás, gyújtoga­tás, „géprombolás" közben senki sem huho­gott. Mint ahogy egy hete Madridban sem. Hajdú Attilát ugyan teledobálták százpezetásokkal, a ferencvárosi kapus nyakán és hátán az állandó köpködés miatt folyt anyái, de az Amszterdam­ból diktált európai divat szerint mindez manap­ság bocsánatos bűnnek számít. Csak huhogni nem szabad. Erről ugyanis megállapíttatott, hogy a rasszizmus legvitatha­tatlanabb ismérve. A Fradi szurkolói köré las­sacskán olyan eszmerendszert kreálnak, hogy a nem túl bonyolult lelkű fiúknak fogalmuk sincs annak a jelentéséről, tartalmáról amivel vádolják őket. Ok csak írtak egy nótát, aminek a refrénje nem sikerült túl frappánsra, íme: „öl­lé, Ferencváros, huhuhuhuhu salalla”. Ez a hu- huhuhuhu annyira megtetszett a tábornak, hogy néhány ismeretlen szerző átcsempészte a „Zöld zászló, zöld sasok" örökbecsű sorai közé is. Azóta huhognak magyar pályán. Azt viszont csak szeptember 27., az Ajax Üllői úti fellépése óta tudjuk - etimológiai szakértő Luois van Gaal vezetőedző hogy a fradisták az őserdei majmok hangját utánozva utaltak az Ajax fekete bőrű játékosainak származására. Túllépve azon, hogy a törzsfejlődés nem is­mer huhogó majomfajtát, az egészben az az ér­dekes, hogy van Gaal egyetlen kérdés és pil­lanatnyi kétely nélkül ítéltet hirdetett. Csakúgy, mint az Európai Labdarúgó-szö­vetség, az UEFA, amikor statáriális bíróság módjára vesztegetés alapos gyanúja miatt - mindennemű tárgyalás nélkül - páros lábbal rúgta ki a Bajnokok Ligájából a Dinamo Kije- vet. Történetesen épp egy ukrán csapatot. A nemzetközi futballkupák történelmében példát­lan az ilyen gyors és súlyos szankció. A spa­nyolok, olaszok, görögök természetesen soha, egyetlen bírót sem környékeztek meg, az is me­rő véletlen, hogy a becsület és éberség szobrát pont Kijevbe küldték meccset vezetni. Ne legyenek illúzióink. A Bajnokok Ligájá­nak elegáns, tizenhatos mezőnyében váratlanul sok lett az öt kelet-európai résztvevő. Az orosz, az ukrán, a román, a lengyel és a magyar. Ezek a sehonnai, ágrólszakad gárdák dúsgazdag, északi és nyugati kluboktól vették el a helyet. Olyanoktól, amelyeknek székházaiban, stadi­onjaiban, televíziós mérkőzésein egészen más üzenete és gazdasági perspektívája van az EU- FA Champions League nyolc főszponzorának. A kicsik viszont legfeljebb arra jók, hogy példát statuáljanak rajtuk. A Ferencvárosnak az Ajax elleni, hazai mérkőzésén légmentesen kellett zárnia az öltözőfolyosót az illetéktelenek - azaz a futballistákon és az edzőkön kívül gya­korlatilag mindenki - elől, míg a patinás Ber- nabeu stadionban a sajtóhelyről a játékoskijá- rón át úgy jutottam el a két kispad közé, az oldalvonal mellé, hogy senki egy árva szót sem szólt hozzám. A biztonsági rendszer ilyen mér­tékű csődje az Üllői úton bizonyára súlyos kö­vetkezményekkel járt volna. Madridban egy fél­mondatot sem vesztegettek rá. A Reált ilyesmiért nem büntetnék meg. Fel­tehetően az Ajaxot sem. Az illetékesek valószí­nűleg körültekintően tanulmányoznák a video­felvételeket, meghallgatnák az érintetteket, bi­zony, a vádlottakat is. Aztán végül még a hu­hogásról is megállapítanák, hogy tényleg nem több annál, ami. Ehhez csupán az kellene, hogy megfelelő helyről huhogjanak. Öt évvel ezelőtt rendhagyó évzáró mérkőzést játszott a Ferencváros (FTC-Er- dély válogatott 4-3) A mérkőzés előtt - az FTC labdarúgó-szakosztály 90. születésnapja alkalmá­ból Pataki János érdi cukrászmester egy „emeletes” tortát ajándékozott ked­venceinek! Balról: Keller, Novák Dezső (partjelző!) Buzánszky Jenő vezetőbí­ró, Hidegkúti Nándor (partjelző). Ilyen játékvezetői csapat - három olimpiai baj­nok! - alighanem először és utoljára tevékenykedett az Üllői úti stadionban... A tizenkettedik avagy a Fradit tényleg A hangulat egész egyszerűen varázslatos. Bár egyre erősebben zuhog az eső, az emberek dacolnak az égi áldással, és már a bemelegí­tést is a lelátóról szurkolják végig. Igen, szur­kolják, hiszen már éltetik a ferencvárosiakat, kifütyülik a madridiakat, versenyt harsognak a bömbölő hangszórókkal, és torkukszakadtából énekelik, hogy „Zöld zászlók, zöld sasok, ma­gasan szárnyuljatokl... Sehol egyetlen rosszízű felirat, és később, a meccs alatt a Real játékosai sem panaszkod­hatnak: egy-egy szép alakításért nekik is tapsol a közönség. Ám természetesen a fradisták nem gyönyörködni jöttek ki a stadionba, talán nem telik el egyetlen perc sem, hogy a nézők ne lelkesítenék a csapatot. Egyetlen szemvillanás­nyira némul el a publikum Raúl egyenlítő gól­jánál is, hogy aztán újult erővel zúgjon fel is­mét az erőt sugárzó biztatás. A lefújás után pedig sokáig nem mozdul a helyéről a tömeg, az emberek ünnepelni akar­nak, és megköszönni ezt a feledhetetlen él­ményt: a Fradi alaposan megizzasztotta a világ egyik legjobb csapatát. A játékosok tisztelet­kört futnak, és ők is tapsolnak, hiszen ők is hálával tartoznak a töretlen kitartásért. Ha igaz az a mondás, hogy a közönség a csapatok ti­zenkettedik embere, akkor ez az Üllői úton többszörösen is igaz. Ez a publikum - néhány görögtüzet leszámítva - most kizárólag a já­tékkal törődött, és példát mutatott sportszerű­ségből. És mégis... A csapat egyik tortaszeletét Lipcsei „szervírozta” a szurkolóknak... Bevallom, én nagyon szorongok. Aggódva és döbbenten olvasom a híreket, melyek sze­rint az Arya Army - szurkolók között megbúvó szélsőjobboldali csoport - arra készül, hogy december hatodikán hatalmas balhét rendez majd Amszterdamban, bosszút állva ezzel az Ajax egyik-másik vezetőjének az arroganciájá­ért. Az MLSZ egyik vezetőjétől tudom, az UEFA illetékesei figyelmeztették a magyar szövetsé­get: amennyiben Amszterdamban a fradisták balhéznak, a Ferencvárost három- öt évre ki­zárják a nemzetközi kupákból! Talán nem kell külön taglalni, mennyire végzetes lenne ez a klub és az egész magyar labdarúgás számá­ra...- Én az egész mérkőzést hitetetlen transz­ban éltem át, annyira feloldott magába a han­gulat és a rettenetesen nehéz feladat megoldá­sának a vágya - mondta Lisztes Krisztián, aki a Ferencváros legjobbjai közé tartozott ezen az estén is. - Az magától értetődik, hogy a kö­zönségünk nélkül nem jutottunk volna el idáig, de a meccs után én képtelen voltam önfeledten ünnepelni. A lefújás pillanatában legalább százévesnek éreztem magam a rámzuhanó fá­radtság és csalódás miatt. Talán soha életem­ben nem akartam még ennyire nyerni, és még soha nem álltunk ennyire közel egy világraszó­ló bravúrhoz. Elkeserít, hogy nem sikerült, de igyekszem mostantól a következő feladatokra összpontosítani. Azt pedig ezúton is kérem mindenkitől, aki elkísér minket majd Amszter­damba, mutassuk meg a hollandoknak, hogy felül tudunk emelkedni a kicsinyes vádaskodá­sokon, mert ha bármilyen rendbontás történik, azzal őket igazoljuk. Arról nem is szólva, hogy jó lenne jövőre is hasonló hangulatú mérkő­zéseket játszani, és az egész klubot tönkrete­heti, ha eltiltják a csapatot. Pajor Gyulai László (Sportissimo)

Next

/
Thumbnails
Contents