Fradi újság (1995)
1995 ősz / 8. szám
A FRADI FUTBALLMÚZEUM ajándékújságja HOLLANDIÁBAN Szerkeszti: Nagy Béla Amszterdam- Olimpiai stadion De Meer stadion Valaha négy profi futballklub működött Amszterdamban, ma csak egy van, az Ajax. Szerény, külvárosi stadionjuk mondjuk úgy, hogy nem méltó a világhírű csapathoz. A harmincas évek sikerei nyomán építették fel az Ajax 24 ezer főt befogadó stadionját. A klub egyik tagja, az építész Daan Rodenburgh tervezte a pályát, amely három oldalon álló nyitott és egy fedett főlelátóból állt. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a régi Fradi-pályát is a klub tagja, majd alelnöke Mattyók Aladár tervezte...) A stadiont 1934 decemberében nyitották meg és bár hivatalosan Ajax stadionnak nevezik, népszerű neve De Meer - mivel a Watergraafs Meer délkeleti kerületben található. A stadion alig harmincezres, az ülőhelyek száma 11 ezer. A lőleleátóval szemben helyezkedik el a Reynolds-tribün, amelyet az Ajax régi edzőjéről neveztek el. Jack Reynolds angol edző volt és ő vezette az Ajaxot az első bajnoki címhez (1918). Az AJAX szót fehérben a lelátó kék és piros ülései között lehet kibetűzni. A lelátókat 1984-ben fedték be, míg a világítótestek „születésnapja” 1974 (Az új Üllői úti stadion avatásának éve!) Az Ajax szurkolóinak vérmesebb része az F-oldalon helyezkedik el. A pálya ragyogóan tiszta belseje ellenére ennek a tribünnek a hátsó része hasonlít egy New Yorki metróállomásra. Néhány fafirkáló nyers megjegyzéseket ír a falra, utalva a klub hagyományosan zsidó támogatóira. Ez a tény az Ajaxot nehéz helyzetbe sodorta a náci megszállás idején, ma viszont már alapvetően semleges a zászlójuk, amelyet az F-oldal lelkesen lobogtat. A De Meer további sajátossága, hogy kívül a három sarokban, a lelátók által bezárt szögben kis szolgálati lakások vannak, az ottani pályagondnoknak, a portásnak és a klub egy hivatalnokának. Az Ajax bajnoki mérkőzéseit a De Meer stadionban játsza, akkor elegendő a hely. A nagyobb nemzetközi meccseit azonban az Olimpiai stadionba viszi. Abba a stadionba ahol az FTC első olimpia bajnokát - az ökölvívó Kocsis Antalt - 1928-ban ünnepelték... Mielőtt az Olimpiai stadionról szólnánk, az „őséről” is illik megemlékezni. Mintegy 300 méterre a mai olimpiai stadiontól 1914. április 5.-én nyitották meg az Onde stadiont. Harry Elte tervezte, szinte megszólalásig hasonlított a stockholmi Olimpiai stadionhoz. Már akkor azzal a céllal épült, hogy Amszterdam is kéri az olimpiai rendezést. A stadion négy sarkában egy-egy toronnyal épült, egy fedett lelátóval és három nyitott tribünnel, 30 ezres befogadóképességgel. Amikor azonban 1928-ra Amszterdam elnyerte az olimpiai játékok jogát kiderült, hogy az erőd kinézetű stadion addigra már nem felelt meg a követelményeknek. Kicsi is volt, nem rendelkezett futópályával. Ráadásul nem is lehetett bővíteni, mert útjában állt Amszterdam külvárosi fejlesztései tervének. így az 1928 április 22.-én lejátszott 25. válogatott meccse után (Dánia ellen) volt a hattyúdal. Az Onde stadiont az olimpia alatt lefokozták edzőpályának, majd néhány hónappal később lerombolták, hogy helyet biztosítsanak az új háztömböknek. Olimpiára épült - de mindössze 14 évet élt meg - ezzel a legrövidebb ideig működő stadion lett, amelyet valaha építettek... A helyébe lépő stadiont 300 méterre keletre építették, egy jellegzetesen holland, vizenyős telekre, ahová ő 750 ezer köbméter homokot, 4000 cölöpöt, majd 10 ezer köbméter betont kellett szállítani. Az amszterdami Olimpiai stadion két okból is különleges. Az 1928-as játékokon vettek részt először női sportolók, és ez volt az első alkalom, hogy az összes eseményt egyetlen helyre összpontosították az úgynevezett olimpiai városba. Ez már régóta Coubertin báró, az olimpiák atyjának az álma volt. A tervek elkészítésével Jan Wilst bízták meg, s nemcsak az olimpiai épületeket kellett megterveznie, hanem az összes belső teret, berendezési tárgyat, sőt még az ideiglenes sátrakat is. De nem ment minden simán, mert többen ellenezték Wols kiválasztását a hagyományos nyilvános pályázati verseny nélkül. Kiderült, hogy az ő eredeti költségvetései nagyon optimisták voltak. Ráadásul még egy építőmunkás-sztrájkkal is meg kellett birkózni. 1926. február 10-én nagy ünnepségek között indították el az első homokkal teli kocsikat az amszterdami stadion területére. A kocsik a különféle nemzetek zászlóival voltak feldíszítve, A megérkezésnél a holland sportélet minden jelentékeny tagja megjelent. A Holland Olimpiai Bizottság elnöke ürítette ki az első homokkal teli kocsit... Az ünnepi beszédet Amszterdam polgármestere mondta. A tervek szerint a majdnem tökéletes ellipszis alakú stadionban futó- és kerékpárpályák is voltak. Mindegyik oldala félig vasbeton tetővel fedett. Az északi kanyarban volt egy olyan hatalmas eredményjelző tábla, hogy a működtetéséhez 25 tengerészújoncot kellett igénybe venni. A nyugati oldalon e mögött folyt a Sta- diongracht-csatorna. A nagy lelátón volt a királyi páholy, vele szemben a Marathon-lelátó, a toronnyal. A Marathon-torony téglából, üvegből, vasbetonból készült. A torony elsődleges célja az olimpiai láng elhelyezése volt, de innen jelezték a trombitások a futók érkezését is, és itt voltak a hangszórók felszerelve. 1928-ban ez a torony egy új kor hírnöke volt, amelyben az olimpiai játékok összehozzák a civilizált világot. Egyben mintaképe is volt a későbbi hasonló tornyoknak, így a montevi- deói Centenaró stadionnak (1930), a firenzei Communale stadionban és a helsinki Olimpiai stadionban épülteknek. A stadion időre elkészült, 1928. július 28.-án megnyitotta kapuit, és elkezdődhettek a 8. olimpiai játékok. „Olvassunk" bele, hogy mit írtak a stadion megnyitása idején...
