Fradi újság (1995)

1995 ősz / 8. szám

5

A Ferencváros és a magyar válogatott labdarúgójaként, gyakran van úton. A futballistákat sokan irigylik is azért, mert csapatukkal járják a világot. Ezek az utazások azonban nem pótolhatják a mindenkinek járó szünidőt.

Turizmus Plusz: Nagyon megviselné, ha egy bajnoki szezon után nem mehetne nyaralni?

Keller József: Egy rövid kikapcsolódásra mindenképpen jutna idő a Balatonon vagy a Velencei-tónál, de ez mégsem az ideális pihenés, mert itthon a gondok is elkísérnének. Az igazi nyaralás számomra akkor kezdődik, ha átlépem az országhatárt.

TP: A nagyobb utazások a futballhoz kötődnek?

K. J.: Igen, gyerekkoromban ugyanis a legtöbb nyarat a Balatonon töltöttem. Ez volt a kézenfekvő választás, mert Nagykanizsán laktunk, mindössze 45 kilométerre a tótól. Általában a szüleimmel nyaraltam, mert idősebb testvéreim már máshol töltötték a szünidőt.

A Balaton déli partja számomra az egyik legkedvesebb hely Magyarországon. Imádom a nyüzsgést, a sok üzletet, a látványt, ahogy az emberek sétálgatnak, nézelődnek. Az északi part „komolyabb", és nincs is annyira beépülve. A déli tengerpartokon ugyanez a színes forgatag fogott meg. Különösen Spanyolországot szeretem a maga zajos éjszakai életével, ahol a kivilágított utcákon, az este is nyitva tartó üzletek és kávézók között órákig el lehet bámészkodni.

TP: Ha választhatna, és kifejezetten szórakozni kívánna, hová menne el?

K. J.: Az biztos, hogy nem választanék olyan felkapott városokat, mint Monte-Carlo vagy Las Vegas, ezek túlságosan előkelőek. Nem tudnám elengedni magam, feszélyezne az elit környezet. Egyszer Görögországban nyaraltunk, s ott azt csinált az

ember, amit akart. Akár az asztalra ugorhatott, énekelhetett vagy táncolhatott. Jól lehetett mulatni, nekem inkább az ilyen helyek tetszenek.

TP: Az idei nyarat is hasonló környezetben töltötték?

K. J.: Krétán nyaraltunk, egy csodálatos üdülőhelyen, amelyet egy kis öbölben alakítottak ki. Sokat pihentünk, napoztunk, és persze körülnéztünk a szigeten. Találtunk például egy víziparadicsomot, és mivel a gyerekeink most nem voltak velünk, helyettük mi próbáltuk végig a rengeteg csúszdát. Krétáról - akárcsak a közeli Santorini szigetéről nagyon eltérő véleményeket hallottam: sokakat lenyűgöznek ezek a tájak, másoknak viszont egyáltalán nem tetszenek a kopár, sziklás partok, de szerintem ennek is megvan a maga szépsége.

TP: Nehéz újat találnia, hiszen futballistaként már szinte egész Európát bejárta.

K. J.: Lassan eljutok odáig, hogy könnyebb felsorolni, hol nem jártam. Ha nem a futballt választom, valószínűleg akkor is több helyre elutaztam volna, de a klub rjvén sokkal inkább kitárult előttem a világ és távoli, ne1 hezebben elérhető országokat is

megláthattam. Jártunk például Skandináviában, gyönyörű vidék, de az emberek meglehetősen kimértek, nem is éreztem magam igazán jól. Nem vonzanak a hideg északi tájak, a telet is szívesen tölteném egy meleg, egzotikus szigeten.

TP: Nemrégiben Belgiumban szerepelt a csapat.

K. J.: Az remek út volt, elsősorban az eredmény miatt, de jártunk egy nem mindennapi helyszínen is: a Waterlooi csatamezőn. Hatalmas síkságot és a dombokat lehet látni, és egy térkép segítségével, meg némi fantáziával oda lehet képzelni a szemben álló seregeket és a csatát is. A kilátó tetejére rendkívül hosszú lépcsősor vezet fel, a csapatból csak ketten mentünk fel. Kaptunk is érte szidást, mert egy futballista a meccs előtt vigyázzon magára!

TP: A külföldi mérkőzések előtt nagyon feszült a hangulat?

K. J.: Ez csak a meccs napjára igaz. Előző nap mindenki megy, amerre lát, vásárolgatni, városnézésre vagy valahol közösen megiszunk egy üdítőt. Ilyesmire mindig kapunk fél napot, de legalább 1-2 órát. Hosszabb túrákon pedig egy-egy nap pihenőt iktatnak be, erre egyébként is szükségünk van. Olyankor fedezzük fel a látnivalókat.

TP: Melyik sportútjára emlékezik legszívesebben?

K. J.: A Fradival az összes utam nagy élményt jelentett, mert jó a közösség, s ez nagyban befolyásolja az ember hangulatát. Néhány éve egy rövidebb túrán Norwich-ban jártunk, s engem nagyon megfogott a sajátos angol közeg. Skóciában pedig a válogatottal egy whiskygyárat látogattunk meg, ami szintén rendhagyó élmény volt.

TP: Hogyan viseli a hosszú utazásokat?

K. J.: Amikor csak tehetem, repülővel megyek. Egyszer 18- 20 órát töltöttem buszon Spanyolország felé, s akkor megfogadtam, soha többé nem vállalkozom ilyen útra. Kicsit félek ugyan a repülőúttól, de inkább ezt választom.

TP: Ha külföldön jár, megnéz-e egy meccset vagy egy stadiont?

K. J.: Kimondottan egy sportesemény kedvéért nem indulok el, ahogy azt néhány lelkes szurkoló teszi, de ha egy nyaralás során éppen meccset játszanak valahol, szívesen elmegyek. Barcelonában nagyon szerettük volna megnézni a stadiont és különösen a gyönyörű futballmúze- umot, de ez végül nem sikerült.

TP: Merre járt Európán kívül?

K. J.: Afrika északi partjain, Ázsiában megfordultam Szöulban, legutóbb pedig a csapattal voltunk Malajziában. Kuala Lumpurban töltöttük az idő jó részét, de kirándultunk Szingapúrba is, ami rám nagy hatást gyakorolt. Gyönyörűek az épületek, az üzletek és különösen az esti kivilágításban megkapó - ahogy körülnéz az ember, látja „Amerikát”. Rendkívül tiszta város, ugyanez Kuala Lumpurról már nem mondható el.

TP: Ha három kívánsága teljesülhetne, hová menne el legszívesebben?

K. J.: Jó lenne eljutni az Egyesült Államokba, Japánba és Ausztráliába. Leginkább a kenguruk országát szeretném látni. Egyrészt mert nagyon messze van és a távolság önmagában is vonzó, s titokzatossá teszi. Másrészt ott a városok távol fekszenek egymástól. Szeretnék egyszer egy jó nagy autóba beülni és a sivatagon át száguldani. Talán félnék egy picit egyedül a sivatag kellős közepén, de megérné, mert csodálatos érzés lehet a „semmiben” haladni és legyőzni a távolságot.

Nagy Ildikó (Turizmus Plusz)

^ Kanizsától - Szingapúrig