Fradi újság (1995)
1995 ősz / 7. szám
7 FRADI ÚJSÁG TORNÁSZ PORTYÁK I. PORTYA: 1995. szeptember 25—október 11. között a Felkelő Nap országában, Sabae nevű fantasztikus tisztaságú, rendezettségű kisvárosban tartatott meg. Megjegyzendő, a világbajnokság adott okot a portyára. A távolság, a kényelem miatt inkább a repülőt választottuk, hiszen egybehangzó vélemények szerint a lovas becserkészés igencsak macerás lett volna. így azután az óriási gépmadár röpített első célunk Osaka felé, ahol a tengerre épített(l) ultramodern reptérre érkeztünk meg. Japán - fantasztikus! Ha nem is a X., de a XVII. század és a XXI. század itt jól megfér egymás mellett, ami európai aggyal szinte felfoghatatlan. Látni láttuk, csodáltuk, de szerény véleményem az, hogy „európaibbá” bukdácsolva igyekvő kis országunkat egy pillanatra sem cserélném el a „japán csodára”. Csodálatos a vendégszeretetük, a segítőkészségük, a precizitásuk, a feltétlen - gondolkodást kizáró - engedelmességük, a havi - sokszor - 260— 280 órás töretlen munkakedvük - de térjünk rá portyánk eredeti céljára. Női-férfi tornászválogatottunk feladata az volt, hogy a jövő évi atlantai olimpiai kiutazását biztosítsa. A lányoknak - ismételten - szívből gratulálhatunk: teljes csapattal indulhatnak az olimpián. Közöttük van az FTC nagy visszatérője, Dragoner Ildikó, aki újra bizonyította, helye van a legjobbak között és kitűnő tornával segítette a női csapatot. A férfi mezőny hihetetlenül erős, így hiába tornászott egész csapatunk jó formában - az örökifjú, 28 éves, fradista Mravecz Béla rontás nélkül - fejet kellett hajtanunk a jobbak előtt. így, ha nem is a teljes csapat, de három versenyzőnk bejutott abba az igen előkelő nevekből álló mezőnybe, akik indulhatnak az atlantai olimpia férfi torna versenyein. A sajtóban megjelent fanyalgó cikkekkel ellentétben bizton állíthatom, hogy a sportág 75%-os olimpiai részvétele igenis SIKER! BRAVÓ LÁNYOK - FIÚK!! ILDI - BÉLA ATLANTÁBA FELI! II. PORTYA: 1995 október 14-15. KISKUNHALAS - „OTT AHOL A HÓHÉROKAT AKASZTJÁK!" - fogalmazták meg tömören véleményüket az aktív, válogatott tornászok. Kaján vigyorral, viszont szerelés nélkül utazhattak por- tyázni, viszont az őket „kíméletlenül sanyargató" edzőiknek és a múlt idők világverő harcosainak, Magyar Zoltánnak, Borkai Zsoltnak, Guczoghy Györgynek - hogy csak a legkiválóbbakat említsük név szerint - komoly feladatokat kellett teljesíteni. A várható gigászi küzdelemhez méltó felkészülést választottak, mert ha jól meggondoljuk az első, ősi, magyar szer (Ópusztaszer) óta állandó, közös küzdelmünk talpon maradni egy ingoványos TALAJON, a LOVAT megülni örök magyar igény, az a különleges MAGYAR ZOLTÁN-i igény - miszerint a LÓLENGÉS \obb az ülésnél - többek között két olimpiai portyagyőzelmet hozott. A GYŰRŰ a kötelező és a szabadon választott menyasszonyok arányával tisztességesen pontozható, az UGRÁS, ha egyedül nem megy, biztosak lehetünk abban, a volt harcostársak ugratni fognak, csak bírjuk elviselni. A sok(k) KORLÁT, ami között terelgetnek bennünket - könnyű gyakorlat a végképp ki NYÚJTÓ bokros teendőinkhez képest. Hát ilyen általános, országos méreteket öltő felkészülés után nem volt váratlan a régi, győztes küzdelmeket idéző - az öniróniától sem mentes - izzó (izzadó) harc a kilókkal és a barátellen- felekkel. A mindenki számára győztes portya után a ferencvárosi „ZÖLD HASOK” a dobogó második fokára állhatták fel. GRATULÁLUNK PUSKÁS JENŐ, SZEKERES BÉLA, LÁNG GÉZA, BÉRCZI ISTVÁN !! ISMÉT SZÉP VOLT, FIÚK!! III. PORTYA: 1995. október 20-22. GRAZ - egy állandó kalandozási területe a Fradi tornászainak. Az idei DESERTA tornán a versenykiírás szerint egy felnőtt (természetesen Mravecz Béla) és egy ifjúsági tornász (Gál Róbert, a 16 évesen (zöld) szárnyait bontogató tehetségünk) alkotott csapatot és vette fel a küzdelmet kilenc ország élversenyzőivel. Az FTC párosa nagy küzdelemben, de biztosan győzött. Reméljük, hogy a következő portyajelentések hasonló sikerekről számolhatnak be. ADDIG IS, RÁ-RÁ, HAJRÁ FTC!! Dölle Zsolt Dragoner Ildikó nemcsak tornász-, hanem „íjászbajnoka” is a Fradinak... Dölle Zsolt Mravecz Bélával valahol - no, nem Európában - Japánban! A Zöld Hasok csapata - balról: Puskás Jenő, Szekeres Béla, Láng Géza és Bérezi István
