Fradi újság (1995)

1995 ősz / 7. szám

5 s»itó e\ő FRADI ÚJSÁG ERROL JUT ESZEMRE. hogy nem sikerült a várva várt csoda. Mint ismeretes, Bajnokok Ligája-mérkőzé- sen a Real Madrid nagysze­rű játékkal 6-1-re győzte le a Fradit. A spanyol főváros, bár csodálatos, nem igazán szerencsés a magyaroknak. Nem elég a nagyarányú ve­reség, az elkeseredettség, mint hallom és olvasom, a legtöbb szurkolót, majd­nem kétszáz főt szállító Boeing-767-es gép a haj­tómű meghibásodása miatt két órát volt kénytelen vára­kozni Madrid Barajas nevű repülőterén. No, gondol­tam, mindez a 90 perc alatt látottak után, jóval éjfélt kö­vetően nem éppen a leg­jobb hangulatot teremtette az amúgy is elcsigázott drukkerek körében. Szeren­csére a repülőgép személy­zete higgadtan viselkedett, és egy-két kivételtől elte­kintve senki sem esett pá­nikba. Egyébként Madrid­ban mindig történik valami a magyar csapatokkal. Emlékszem, a nyolc­vanas évek elején az akkori Fradi-focisták ugyancsak Spanyolországba utaztak, nemzetközi túrára. Szeren­csére akkor nem Bajnokok Ligája-mérkőzésre készlőd- tak a zöld-fehérek. Minden­esetre a csapat megérkezett a már említett madridi re­pülőtérre, és éppen amikor a csomagjaikat a kezükbe vették a fiúk, kommandósok lepték el a várótermet, s mindenkit viharos gyorsa­sággal a tőszomszédság­ban lévő hatalmas méretű parkolóba tereltek. Mint ki­derült, éppen bombariadó volt, emiatt intézkedtek oly gyorsan és határozottan a spanyol elitalakulatok. A csapat akkor edzője, Friedmanszky Zoltán a nagy ijedségre való tekintettel az egész csapatot meghívta egy üveg sörre. Aztán a gár­da beült az árnyékos terasz­ra, és a minimális mennyi­ségű „cervezából” kettő-há­rom lett. A kényszerű vára­kozásból pedig legalább három óra jutott a csapat­nak. Végül is valamivel ol­dottabb hangulatban indult tovább az együttes a torna helyszínére, Malagába. A szerencsés megérkezést mi lesz ebből - gondolta a tréner. Kétnapos elcsigázott utazás, sörök a fejekben, fá­radtság jellemezte a társa­ságot. Aztán kiderült, alap­talan volt a félelem, hisz a csapat csodaszámba menő győzelmet aratott, sőt a másnapi döntőben is dia­dalmaskodott, így abszolút sikeresnek bizonyult a túra. Szinte vígan, nevetve, fel­szabadultan futballoztak a magyar játékosok, amit ter­mészetesen mindenki az előzőleg elfogyasztott, ter­mészetes alapanyagú folyé­kony doppingszerekkel in­dokolt. Nagy volt az öröm, hi­szen azért sosem mindegy, miként szerepel a ferencvá- ros labdarúgócsapata - fő­ként külföldön. Az edző kü­lönösen vidámnak bizo­nyult a torna végeztével, és így szólt játékosaihoz: „Fi­úk, azt hiszem, megtaláltam a receptet a győzelemre" - utalt egyértelműen a már említett hűvös nedűkre. A spillerek azonnal vették a lapot, határozottan bólogat­ni kezdtek, és testületileg jelentették ki: száz százalé­kig igaza van, mester. Nyilasi Tibor (Vasárnapi Hírek) SPANYOLFÖLDRŐL HOZOTT TRÓFEÁK... 7-6 a játékosok javára... Azaz csak egy játékossal több látható a képen, mint a kiutazott vezetők „csapata”... Balról: Dr. Kalo- csay Géza edző, Harót János, az FTC elnöke, Som Ferenc, elnökhelyettes, Dr. Szellő Ambrus orvos, Géczi István, Balázs Lász­ló „pénzügyminiszter”, Mucha, Horváth Á., Vépi, Gulyás, Szőke, Füsi. Elöl: Dóka György gyúró, - no és a kupa... követően elhelyezkedés a szállodában, és a madridi étvágygerjesztőnek köszön­hetően készülődés a vacso­rára. Amiből a későbbiek­ben nem lett semmi, ugyan­is a túrát szervező mene­dzser azzal a meglepő hírrel állított be, hogy a holnapra tervezett nyitómérkőzést ma este 10 órakor rendezik meg. Mindenki csodálko­zott, de nem volt mit tenni, csomagolni kellett, és irány a stadion, hiszen hiába volt másnapra kiírva a mérkő­zés, végül is elsősorban futballozni ment a Fradi, nem vacsorázni. Úristen, Mucha - 25 évvel ezelőtt így „gyűjtötte be” az Ibériai-félszigetről hozott trófeát... Segítőtárs: Vépi Péter...

Next

/
Thumbnails
Contents