Fradi újság (1995)

1995 ősz / 5. szám

6 FRADI ÚJSÁG Kupagyőztes öregfiúk. Álló sor balról: Katona, Sztakó József intéző, Wéber, Martos, Nyilasi, Rab, Jancsika, Kiss, Bánki, Hege­dűs. Elöl: Török Imre szertáros, Seres, Ebedli, Horváth, Forintos, Fenyvesi L. Szokolai, Törő, Takács, Selenka Életek, pályák, gólok, töredékek SZUPERKUPA, csak úgy öregfiúsan... Bágyadt kora őszi napfény, a vas­korlátnak támaszkodnak hatvanan, húszvalahány nyugdíjaskorú szurko­lóveterán meg már inkább a Fradi- edzőpálya túloldalán üldögél, és a múltat idézgeti. Ők még látták Rudas Ferit, ők ÉDOSZ-ként is a zöld-fehé­rek dicsőségét kántálták és ők úgy beszélnek az FTC egykori ausztráliai sikerútjáról, mintha csak tegnap tör­tént volna. Endresz Ferenc a maga 44 esz­tendejével siheder hozzájuk képest, ami viszont az emlékeket meg a szí­vét illeti... - Apám hároméves ko­romban hozott ki ide először, de az­tán jó darabig nem, mert állítólag éhes voltam és nyavalygásom miatt nem tudta nézni a meccset... Akkor még megvolt a falelátó per­sze. Aztán később ott a Springer- szobor mögötti betonlépcsőkön áll­dogáltunk. Mióta megvan az új sta­dion, annak is már több mint húsz éve, bérletem van. A diósdi Tik-Tak sörözőben vagyok csapos. Itt voltam az Anderlecht-meccsen és itt leszek a három következőn is. Hatezer fo­rint, a fene essen bele, de inkább ke­vesebb húst eszik a család... No jó, ezt nem gondoltam komolyan, de azt igen, hogy három-négy pontunk összejön... Ő is, én is, összesen vagy hetvenen-nyolc- vanan, végül is az újabbkori zöld­fehér meg piros-fe­hér-zöld focitörténelem kedvéért jöttünk ki. Előttünk, harmincvalahány- negyven-egynehány éves férfiak. Egy darabka a bázeli KEK-döntőből, egy kevés a bajnokságokból, a ku­pagyőzelemből. Egy kicsi a 78-as vi­lágbajnokságból, egy kevés a 82-es- ből. De vannak még korábbi emlékek is... Pogány, Martos, Ebedli, Kele­men Guszti, Nyilasi, Szántó, Jancsi­ka, Selenka. Ki az Üllői út neveltje, ki máshonnan jött vagy épp gyorsan távozott. A zöld-fehér azonban fura kötőanyag. Állítólag, soha, semmi nem oldja. Öregfiúk Szuperkupadöntő. A Pest megyei csoport győztese a Di- ósd, a budapesti kiemelt csoporté az FTC-Kordax. A múlt héten kinn ját­szottak és 6-1 volt vagy 6-0, most meg itt 7-1 6-1 csak? Az eredmény nem igazán fontos. A végén Nyilasi­ék bocsánatot kérnek. Igaz, Tulaj­donképpen nincsenek is egy súly­csoportban - legalábbis a játékos­múltat illetően, mert egyébként... -, de ez az az eset, amikor a vesztes joggal mondhatja el a sörözőben, öregem, a Fradipályán bajnoki dön­tőt játszottam és úgy elmentem az Ebedli mellett, de úgy... Az igazán fontos helyszín ebben az esetben azonban nem a pálya, ha­nem az öltöző. Amikor ezek egymás között vannak. Amikor elcsúszik egy cifra mondás. Amikor egymást zri- kálják. Amikor egy-egy szöveg mö­gött feltűnik a tizenöt évvel ezelőtti hangulat. Amikor egy mostani poén a két évtizeddel korábbi pontos foly­tatása. Nyíl menőként, régi szokását megtartva, eligazítja az embereket. Apám, itt nem összevissza kell ro­hangálni, meg felrugdalni az embe­reket, hanem a lyukba adni a labdát, ahogy... Lehajol közben, szisszen egyet, a derekam, a szentsé... És amikor kinyilvánítja, hogy most is ő futotta a legtöbbet, az eddig türelme­sen hallgató bekkek közül visszakér­deznek: Hogyan? Egy helyben?... Aztán cipőméreteket kell feliratozni, a Lotto cég ugyanis a jövő héten ugyanazon szintű szereléssel láltja el a társulatot, mint amilyen az AC Mi­lánnak van. - Ez az utolsó eset, mondja Nyilasi, de a legeslegutolsó hogy hajlandók vagyunk valamiféle másolatban játszani... Ebedli Zoli és az örökké kisfiús arcú Pogány a legcsendesebb, akár­csak a legutóbbi húsz évben. Szán­tónak tovatűnt a bajsza, Martos haja - most fájó lába miatt nem játszott -, akárcsak Nyílé, elveszőfélben. Be­toppan Szokolai, kerekdeden, mind­járt megkérdezik, hol a tavalyi érem, amit akkor elvitt vésetni...? A kis Taki meg a Rab Tibi igazoltan hi­ányzik, így kimaradnak a pofa sör­ből. Gyerekek, pályák, életek. Kinek két fia van, kinek lassan eladósorba kerülő lánya, másnak lánya-fia. Van, aki barátjával békében fuvaroz, más üzemmérnöki diplomájával szintén üzemmérnök bátyjával bádogos vál­lalkozásban dolgozik. Van, aki épí­tőipari káefté tulajdonosa, van, aki még ma is Ausztriában terelgeti a labdát, más kétszázvalahány élvo­nalbeli meccsel parkolóőr, más meg, saját bevallása szerint, csak úgy, életművész. Az intéző, Sztakó József nagyapá­hoz illő mosollyal nézi ezeket a negy­venéves sihedereket. Megteheti: ő már 42.-ben zöld-fehér mezt húzott és már akkor ifista volt, amikor a Dalnoki Jenci, a későbbi Puhavagy- jenő, a serdülőknél cseperedni kez­dett. A zöld-fehér nemcsak kötőanyag, hanem - mondják - csodagyógyszer is. Horváth Kovács István Mai Nap Az FTC öregfiúk mérkőzései a Budapest bajnokság kiemelt csoportjában: Szeptember 25. Üllői út, 17 óra: FTC-Gázművek Október 2. Lehel út, 16 óra: BKV Előre-FTC Október 9. Üllői út, 16 óra: FTC-Volán REAC Október 16. Tatai út 16 óra: BVSC-FTC Október 30. Üllői út, 16 óra: FTC-MAFC November 6. Üllői út, 15 óra: FTC-MTK November 13. Népfürdő u. 15 óra: Elektromos-FTC November 20. Üllői út, 15 óra: FTC-Római part November 27. Nagyszalonta út, 15 óra: MALÉV-FTC SAROSIÉKTÓL—SIMONÉKIG Az FTC NB l-es mérkőzései 1935-1995 3. rész a FRADI FUTBALLMÚZEUM AJÁNDÉKKIADVÁNYA e SZERKESZTETTE; NAGY BÉLA —

Next

/
Thumbnails
Contents