Fradi újság (1995)

1995 tavasz / 2. szám

7 FRADI ÚJSÁG „ORES” és a Fradi-szív A Ferencváros-Whirlpool idegen- légiósai közül az orosz Szergej Ores- kin játszik legrégebben zöld-fehér mezben. A népszerű „Ores” 1991 őszén került a Fradihoz, és azóta a csapat meghatározó embere. Bizonyára sokan emlékeznek még első ferencvárosi idényének utolsó góljára, amelyet a Budapest Sport- csarnokban, a döntő hosszabbításá­ban lőtt az Újpestnek, és ezzel a „hir­telen halál”-találattal lett bajnok az FTC. Az idei fináléban szintén Ores szerezte az utolsó Fradi-gólt, amellyel néhány másodperccel a vé­ge előtt biztossá vált: zsinórban ötödször is a zöld-fehérek vehetik át a bajnoki aranyérmeket, a 25-ös mezben hokizó Szergej pedig már negyediket teheti a vitrinjébe.- Mennyiben változott a magyar hoki szerinted az elmúlt négy évben ? - kérdeztem a gólerős csatárt a baj­noki banketten.-Minden idényben szemmel lát­hatóan sokat fejlődött a sportág - mondta. - A magyar játékosok tech­nikailag, taktikailag egyaránt sokat tanultak az itt játszó külföldiektől. Ebben az országban jónéhány tehet­séges hokis van, de a körülmények miatt legtöbbjük nem jut tovább egy bizonyos szintnél. Ha hasonló felté­telek között dolgozhatnának, mint a környező országok fiataljai, lényege­sen jobb eredményeket érhetnének el a nemzetközi mérkőzéseken. A je­lenlegi viszonyok között minden csak a játékosok hozzáállásától, lel­kesedésétől függ.- Melyik bajnokság volt eddig a legnehezebb?-A két évvel ezelőtti döntőben a Lehel már a bajnoki vacsorára ké­szült, amikor Jászberényben legyőz­tük őket, az ötödik mérkőzésen pedig egy fantasztikus meccsen egyetlen góllal nyertünk. Az idei aranycsata is örökre emlékezetes marad számom­ra, hiszen nagy hátrányból sikerült győznünk. Egyébként a bajnokság egészét tekintve a mostani volt a leg­kiegyenlítettebb, a MAC-ot leszámít­va, minden mérkőzésen nagyon kel­lett figyelnünk.-A Volánt a legutóbbi nyolc tét­Oreskin a cikk szerzőjével mérkőzésen mindig megvertétek, ezért a szurkolók sima Fradi-győzel­met vártak a döntőben. Aztán még­iscsak óriási küzdelemben sikerült megvédeni a bajnoki címet.-A döntő soha nem azonos az alapszakasz mérkőzéseivel. El kell felejteni, hogy azokon mi történt, és alaposan fel kell készülni a fináléra. Tavaly többször kikaptunk menet közben a fehérváriaktól, mindenki őket tartotta esélyesebbnek, mire a döntőben két meccsen, fölényesen nyertünk ellenük. Egy ilyen soroza­ton az győz a végén, akinek a szíve és az esze jobban a helyén van.- Rendkívül változatos volt a já­ték a három mérkőzés során. Belül­ről hogyan láttad: mik voltak a for­dulópontok?-Ezeken a meccseken mindkét csapat teljes erőbedobással játszott. Úgy gondolom, nem beszélhetünk fordulópontokról, inkább arról, hogy az adott pillanatban ki tudott egy pi­civel a másik fölé nőni, mert ez dön­tött. Ott lent, a pályán én még a má­sodik mérkőzés közepén, 0-2-nél is éreztem, hogy képesek vagyunk nyerni, és úgy is lett. A csapat meg­mutatta, hogy megfelelő hozzáállás­sal vesztett helyzetből is lehet győz­ni.- Az utóbbi öt évben számos kül­földi, elsősorban orosz hokis fordult meg a Ferencvárosban. Közülük egyértelműen te lettél a szurkolók kedvence. Minek tulajdonítod ezt a népszerűséget?-Valószínűleg azért, mert látják, hogy szívvel-lélekkel küzdőm a Fra­diért. Számomra négy éve csak a Fe­rencváros létezik. Úgy érzem, mintha a szülőhazám lenne ez a klub. Na­gyon jól érzem magam itt, remek a társaság.- Ez azt jelenti, hogy szívesen ját­szanál továbbra is Fradi- címeres mezben?-Szívem szerint maradnék. Re­mélem, a szakosztály vezetői elége­dettek voltak a játékommal, és meg­hosszabbítják a szerződésemet. Négy magyar bajnoki aranyam van már, de az öt olyan szép, kerek szám... Margay Sándor „Csak azért is mutassuk meg, mi vagyunk a legjobbak!” Az idei jégkorong-bajnokság nem tartozik Pindák László gól­záporos idényei közé, a váloga­tott csatár a tőle megszokottnál ritkábban talált a hálóba. Igaz, gyakran nagyon fontos gólokat lőtt, mint például a bajnoki dön­tő mérkőzésein. Különösen a második összecsapáson szerzett találata volt emlékezetes, hiszen ezzel egyenlített a Fradi 0-2 után, majd ezután fordítani is tudott. A 29-es számú mezben hoki­zó „Pindivel" az elmúlt hónapok tapasztalatairól és a jövőről be­szélgettünk.- Mintha régebben többször mondták volna be a mérkőzése­ken: gólszerző Pindák...- Ez így volt, viszont most a feladatom gyakran mást kívánt, és annak teljesítése kötötte le az erőmet... Bár igaz, kihagytam egy-két ziccert. A döntőben azonban jól ment a játék, és az ott lőtt góljaim talán pótolták a korábban elmaradtakat.- Azon kevesek közé tartozol, akik megúszták a szezont sérü­lés nélkül.-Szerencsém volt. Pedig nagy megterhelésnek voltam ki­téve, hiszen a Fradin kívül a vá­logatottban is játszottam. A Du­naújváros ellen kétszer is arcon ütöttek bottal, de ezeket is meg­úsztam nagyobb baj nélkül. Saj­nos, rengeteg sérülés sújtotta a csapatot, gyakran kellett két sor­ral játszanunk, és ez nagyon fá­rasztó volt. Ráadásul eltitlásaink is voltak. Megbeszéltük, hogy „csakazértis” mutassuk meg, mi vagyunk a legjobbak, és ez az utóbbi évek legszínvonalasabb bajnokságában sikerült is.- Milyennek láttad az ellenfe­leket?-A Volán aránylag egységes csapat, három sorral, jó képes­ségű külföldiekkel. Szeretik a támadóhokit, és ezért a stílusuk fekszik nekünk. A védőik mellett könnyebb elmenni, mint a jász­berényi és a dunaújvárosi bek- kek mellett. A döntőben taktika­ilag jobbak voltunk náluk. A Du- naferrben sok tehetséges fiatal srác játszik, három szlovákkal megerősítve. Közülük Hrtus szerintem a magyar mezőny egyik legjobbja. Nagyon jók a hátvédeik, és mindenki jól kor­csolyázik. Mint azt Paraizs Ernő esete is igazolja, nem riadnak vissza semmitől. Ők mindig rácsban játszottak, ezért bátran ütnek akár fejre is, hiszen ilyen jellegű sérülés soha nem érte őket. Bár a Lehel csak negyedik lett, tőlük tartottunk leginkább, hogy esetleg velük játszunk a döntőben. Nehéz ellenük hokiz­ni, mert beállnak bekkelni, és a hirtelen kontráikkal életveszé­lyesek. Nagyon jó a kapusuk, a csatáraik pedig kevés helyzetből is viszonylag sok gólt lőnek. Az Újpest számomra csalódást okozott. Ebben a bajnokságban nem volt sláger a velük vívott meccs. Egyetlen kiemelkedő tu­dású játékosuk volt a liláknak, az „öreg” Ancsin Jani. A kana­dai légiósaik, a Szatmári testvé­rek csak botrányt csináltak.- Örökzöld téma 1989 ősze óta a külföldiek játéka. A Fradi orosz játékosairól mi a vélemé­nye?- A mi oroszaink sokat tettek azért, hogy újra bajnok legyen a Ferencváros. Viszont elég rap- szodikus volt a teljesítményük, és bizony, néha náluk is elpat­tant a cérna, és feleslegesen ke­rültek a büntetőpadra. Oreskin volt az egyetlen, aki tartósan hozta magát, mint eddig minden évben.-Zsinórban ötödször nyert bajnokságot a Fradi. Tudom, nehéz párhuzamot vonni a het­venes évek tízszeres bajnokcsa­pata és a mai együttes között, de óhatatlanul is felmerül a kérdés: ebből a gárdából is lehet tízsze­res aranyérmes?-Azt hiszem, nem hangzik nagyképűségnek, de ki merem jelenteni, hogy ez az öt van annyira értékes, mint az akkori tíz. Manapság több csapat van, és egyre erősebbek az ellenfe­lek. Minden évben alaposan meg kell küzdeni az első helyért. Hogy mi nyerünk-e még ötször sorozatban? Én nem megyek annyira előre az időben, egyelő­re csak a következő bajnokságra gondolok.'Nagyon nehéz lesz, de bízom benne, hogy az eset­leges hullámvölgyeken ismét átsegíti a csapatot a Fradi- szív.

Next

/
Thumbnails
Contents