Fradi újság (1995)
1995 ősz / 2. szám
14 FRADI ÚJSÁG Küldték-köszönjük... A Kárpátaljáról érkezett BEREGI HÍRLAP 4. oldalán Fradi sarok „olvastatja" magát a beregszászi járás sportkedvelői között. Az újság magyar és ukrán nyelven jelenik meg, a beregszászi nyomdában készítik. Baráth József lelkes ferencvárosi barátunk „kijárta”, hogy időnként Fradi sarok néven egy kis rovat az FTC-re is felhívja az ott élők figyelmét. KőSárospatakról is kaptunk egy újságküldeményt, amely az FTC nyári vendégjátékáról számöl be, és természetesen mesteredzőnket is megszólaltatták. Köszönjük Kerchner András tudósítását, és azt, hogy Tarnavölgyi László fő- szerkesztő úr a helyi lap egy példányával is megtisztelte a Fradi futballmúzeumát... FRADI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club lapja. Felelős kiadó: Dr. Szívós István, az FTC ügyvezető elnöke. Felelős szerkesztő: Nagy Béla • Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár. A kiadvány a PRINTSELF Kft. gondozásában jelent meg. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád Szurkolóink írták „Nem csak a zöld szín - a sport hívei is vagyunk”- Megkezdődött az új labdarúgó-bajnokság, s fradista szurkolótársaimhoz szeretnék szólni. Olyan sokszor bántottak minket ok nélkül-hogy itt lenne az ideje mindenkiben tudatosítanunk: mi nem csak a zöld szín - a sport hívei is vagyunk/ Hogy minket nem a balhé, hanem a csapat érdekel! Tudom, hogy nekünk különleges érzés adatott meg azáltal, hogy a Fradiért ver a szívünk - miért ne tudnánk ezt az érzést másokkal is megosztani? Hogy ők is megértsék, miért büszkeség FRADISTÁNAK LENNI: Az emlékezetes akasztói meccs előtt más nem is járt már az eszemben, csak az, hogy milyen csodálatos nap lesz ez. Ismét bajnokot ünnepelhetünk. Az esőben Akasztó felé autózva végtelenül boldog voltam - és büszke! Büszke a csapatra, és büszke arra, hogy én is neki szurkolok. A mérkőzés előtt elállt az eső is, a stadion zsúfolásig megtelt - úgy tűnt, minden megadatott egy tökéletes délutánhoz. Aztán ahogy telt az idő, egyre jobban elkeseredtem... Nem, nem az aranylábú gyerekek nem éppen lelkes játékától. Hanem tőled, aki az első gól után egy műanyagszék pályára hajításával „ünnepeltél". Tőled, aki a teljesen igazságosan ítélkező partjelzőt - talán már megszokásból - petárdával dobáltad. Pedig ő a meccs előtt épp a zöld-fehér tábornak ajándékozta a vendéglátóktól kapott virágot. Tőled, aki az unalmasabb percekben egy másik zöldbe öltözött embert püföltél. Tőled, aki a lefújás előtt tíz perccel már elrohantál az egyik szögletzászlóval. És tőletek, akik nem törődve a csapat érdekeivel, a mi saját hírnevünkkel, a meccs vége előtt elözön- löttétek a pályát. Már nem voltam büszke! Dániában, Szlovákiában, Kispesten, és még isten tudja, hol, jogtalanul elbántak velünk. Éppen ezért kéne bebizonyítanunk, hogy az ellenünk felhozott vádak alaptalanok. Ahogy nagyon sokan kiálltunk Simon, Telek, Vanicsek mellett az érthetetlen vád és a felháborító ítélet miatt, most is rajtunk a sor, hogy megembereljük magunkat, megértetve mindenkivel, hogy jó ügyért, a csapatért, a tagjaiért sportszerűen szurkolunk. Somorjai Viktória Ágnes (Bp. Szabadság út 49.)
