Fradi újság (1995)

1995 ősz / 1. szám

15 FRADI ÚJSÁG Dollárok, fókák és a BEK-döntő arra, hogy a magázás fegyveré­hez nyúljak.- Mely játékossal volt legin­kább megelégedve az idén?-Kökény Beával és Farkas Ágival, akik mellé felnőtt Pádár Ildi is, így szerény véleményem szerint már három világklasszis játékossal rendelkezünk. Nagyot lépett előre Szarka Éva és Farkas Andrea is.- Mostanában zajlanak a Fra- di-ünnepi hetek. Árulja el, tud­nak-e olyan jól mulatni, mint amilyen kiemelkedően kézilab­dáznak?- Ehhez kétség sem férhet. A kupagyőzelem után kemény két­napos „összetartás" volt a csapat számára. A játékosok ilyen irá­nyú teljesítményével is elégedett lehettem. Az már más kérdés, hogy én nem bírtam végig az ira­mot...-Az ilyen jellegű „edzőtábo­rokhoz" szükséges az ón előzetes engedélye?-Nem. Nálunk mindenki, minden téren tisztában van azzal, meddig mehet el.- Kanyarodjunk vissza a szak­mához. .. A sikerek mellett azért némi fejlődési lehetőséget is hagytak maguknak a következő szezonra. Gondolok itt elsősor­ban a BEK-szereplésre.-Higgye el, a BEK-ben is a maximumot nyújtotta a Ferenc­város. Tervünk az volt, hogy vé­gig harcban legyünk a döntőbe jutásért. Ezt teljesítettük. Több szerencsével talán finalisták is lehettünk volna. Annyit azért hadd jegyezzek meg, hogy leg­nagyobb ellenfeleink, a Podrav- ka, a Bréma és a Hypobank in­kább válogatottak, mint klubcsa­patok voltak.- Mi történne akkor, ha nem FTC-Spectrum néven szerepéé­nek?- Messze nem lennénk ennyi­re eredményesek. Érzésem sze­rint a Ferencváros név huszonöt­harminc százalékot tett hozzá si­kereinkhez.- Végezetül mondjon néhány szót a jövőről.- Céljaink természetesen nem változnak, nem változhatnak. Ab­ból a három erőpróbából, amely­ben érdekeltek leszünk - BEK, bajnokság, Magyar Kupa - egy­ben mindenképpen nyernünk kell ahhoz, hogy nyugodtan el­mondhassuk, jól dolgoztunk. Buzgó József Kevesen mondhatják el ma­gukról, hogy szabadságukat az Egyesült Államokban töltötték. E szerencsések közé tartoznak a bajnok és kupagyőztes FTC- Spectrum női kézilabdacsapatá­nak tagjai. Az aranylányok két hetet töltöttek a csodálatos Ka­liforniában. A tengerentúli él­ményekről, valamint az előző és a rövidesen kezdődő új idényről Pádár Ildikóval, a zöld-fehérek csapatkapitányával beszélget­tünk.- Tudom, nehéz egy ilyen re­mek év után értékelnie az em­bernek a saját teljesítményét, de próbáljuk meg: hogyan sikerült számodra az 1994-1995-ös évad?- Úgy érzem, sikerült végig egyenletes játékot nyújtanom, és gólokkal, valamint jó zárá­sokkal segítettem hozzá a csa­patot a sikerekhez. De csak a di­cséret hangján tudok beszélni a többiekről, hiszen amit elér­tünk, azt közösen értük el.- Mennyire jelentett gondot a nemzetközi porondon az, hogy idehaza alig-alig kellett teljes erőbedobással játszano­tok?- Ezen nincs mit szépíteni hiányoznak a kemény mérkőzé­sek. A magyar mezőnyben csak két-három csapat ellen kell job­ban odafigyelnünk, míg Európa legjobbjaival szemben egy pil­lanatra sem lankadhatunk. Mi­vel ehhez nem vagyunk hozzá­szokva, a nagy meccseken elő­előfordul néhány perces rövid­zárlat, és ez elég gyakran elég is a vereséghez. Az idei BEK- sorozatban megint csak egy hajszál hiányzott a nagy siker­hez, és ismét a Bréma ütött el bennünket. Lassan kezd mumu­sunkká válni a német csapat...- Az nyilvánvaló, hogy a Fra­di nem tud olyan játékosokat vásárolni, mint gazdag vetély- társai. Mi kell ahhoz, hogy mégis a Ferencváros legyen a győztes?- Még többet kell dolgoz­nunk, mint eddig, csak így van lehetőségünk a szinten mara­dásra és a fejlődésre. Nem csak a játékra gondolok, hanem arra a közösségre is, amely itt a Fra­diban kialakult.- Az amerikai út bizonyára tovább erősítette ezt az együvé tartozást.- Nálunk évek óta hagyo­mány, hogy együtt megyünk nyaralni. Most utánpótlás-szak- ágvezetőnknek, Szever János­nak, azaz Johnnynak - Rab Ti­bor, szponzornak - köszönhe­tően utazhattunk el Amerikába. Túlzás nélkül mondhatom, élet­re szóló élményeket szereztünk a tengerentúlon.- Merre jártatok, mi mindent láttatok? Te mire emlékszel visz- sza a legszívesebben?- Los Angelesben laktunk, és elvittek bennünket Las Ve- gasba, San Diegóba, Disney- landbe és Hollywoodba is. Ne­kem a legnagyobb élményt Las Vegas jelentette. Jártunk több kaszinóban, és bizony, jó pár dollárt otthagytunk a játék­asztaloknál. De nagyon érdekes volt Hollywoodban látni a filmsztárok kéz- és láblenyoma­tait, valamint a Vax-múzeumot. Ez olyan, mint Madame Tissaud híres panoptikuma, viaszfigu­rákként köszönnek ránk a mozi csillagai. San Diegóban láttunk egy nagyszerű állstbemutatót, amelyen nekem leginkább a fó­kák tetszettek - természetesen labdáztak. Egy hatalmas akvá- rimban pedig a fejünk felett úsz­káltak a cápák.- Apropó, a labda. Odakint elő sem került?- Nem. Csupán kétszer tar­tott edzést mesterünk, Németh András, és csak gimnasztikáz- tunk, futottunk, de azt is lazán. Itthon aztán teljes erővel láttunk hozzá a felkészüléshez.- Hogyan alakult számodra a következő néhány hét program­ja?- A Fradi-edzések után au­gusztusban két hetet edzőtábo­roztunk a válogatottal Dunaúj­városban, majd következik a szokásos népligeti nemzetközi tornánk. Szeptemberben aztán kezdődik a bajnokság.- Az év végén Magyarorszá­gon és Ausztriában rendezik a világbajnokságot, és ismét lesz Bajnokok Ligája. Mit vársz a vá­logatottól és a Fraditól?- A VB-n mindenképpen a legjobb négy között kell végez­nünk, mert szeretnénk kijutni az atlantai olimpiára. A bajnokok között remélhetőleg csak a nyolc között találkozunk a leg­erősebb csapatok valamelyiké­vel, de bízom benne, hogy ez­úttal eljutunk a döntőig. Ott az­tán már minden lehet... Polc; \bj B^nkJvT Polg^fj B^nkJRt.

Next

/
Thumbnails
Contents