Fradi újság (1995)
1995 ősz / 1. szám
13 „És győzni is fogunk sokszor! ” Amikor Zoran Kunticsot keresem a népligeti bázison, éppen a résztá- vokat gyűri. Kétségtelenül fáradt a szerb fiú, ám ennek pillanatnyilag nincs jelentősége. Mindenesetre az edzés végeztével több társával egyetemben jó fél órára bevonul az uszodába, némileg kilazítani izmait. Aztán, a „pancsikálást" követően, immár a szállóban faggatom a Fradi legújabb szerzeményét, aki a már egy éve „zöld-spílernek” tekinthető Kopunoviccsal, valamint az ugyancsak most érkezett Milovanoviccsal került egy szobába. Kuntics néha ugyan kereste a szavakat, de megfelelő magyarsággal válaszolt kérdéseimre:- Milyen érzés a legnépszerűbb magyar klub futballistájának lenni?-Öröm és felelősség. Örülök, hogy itt lehetek, mert tudom, a Fradi drukkerei a legfanatikusabbak Magyarországon, de egyben felelősség is, hiszen csak a jó focit és a jó já- tékoskat fogadják el.- Gondolom, honfitársaid jelenléte megkönnyíti a helyzetedet. Elképzelhető, hogy a szláv trió segíti újabb sikerek felé a csapatot?-Lehet, de nem biztos, hogy egyszerre hárman pályára tudunk majd épni. A Fradi jó csapat, tele kiváló játékosokkal, úgyhogy nem lesz könnyű a csapatba kerülés.- Több szurkoló szerint a Zoran- Goran, azaz a Kuntics-Kopunovics duó rohamozza majd az ellenfelek kapuját...- Nem lenne rossz, de még erről is korai beszélni. Itt van ugyanis a nigériai Fatusi, no meg Nagy Zsolt és Zavadszky is, akik szintén remek csatárok.- Csatárt vagy középpályást szeretsz inkább játszani?- Nekem teljesen mindegy, a lényeg, hogy játszhassak.- A ciprusi Apoel Nicosia elleni edzőmeccsen szépen készítettél elő Zavadszky gólját megelőzően.- Hát igen, azt hiszem, nemcsak a góllövés, hanem a kiszolgálás is az erősségem. Fontos, hogy ezt - még ha edzőmeccsen is, de - már bizonyítottam.- Milyen a közösség, szerinted belogadtak-e a társak?-Remek a társaság. Úgy érzem, elfogadtak a régiek. Bár igazából gólokkal és jó játékkal tudok a legkönnyebben beilleszkedni. Szerencsére eddig nagyon jól érzem magam itt a Fradiban.- Mikor kerestek meg a ferencvárosi vezetők, hogy a jövőben a zöldeket erősítsd?- Úgy három fordulóval a bajnokság befejezése előtt. Velem és előző klubommal, a Parmalattal hamar megszületett az egyezség, ám közbejött egy probléma a játékjogommal kapcsolatban. Ez ügyben az MLSZ és a Jugoszláv Labdarúgó Szövetség már felvette a kapcsolatot, remélem, a hivatalos rajtig minden tisztázódik.-Az utóbbi időben felgyorsult körülötted az élet, hiszen Dél-Korea után anyaegyesületed, a Szabadka következett, majd Kecskemét érintésével Székesfehérvár, és most a legismertebb klub, a Ferencváros futballistája vagy. Hogy élted meg ezt az utat?- Dél-Korea nagyon messze volt, mindenképpen Európában akartam játszani. így kerültem Kecskemétre, ami közel van Szabadkához. Innen ajánlott be Czéh Laci a Parmalathoz, aki kecskeméti születésű, és tavaly ő is a fehérváriaknál szerepelt. Tehát az ő révén kerültem Fehérvárra, ahol nagyon jól éreztem magam, és a foci is jól ment. Egyébként sajnálom, hogy Czéh Izraelbe távozott a Fraditól. Segítsége nélkül lehet, hogy nem itt tartanék. Mindenesetre a sors furcsasága, hogy én mindig akkor és ahhoz az egyesülethez kerültem, ahonnan Czéh éppen elment. Mint tavaly a Parmalat esetében és most a Fradinál. Ha ez így megy tovább, lehet, hogy én jövőre Izraelbe kerülök? Persze ez csak vicc...- Azért adódik a kérdés, a Ferencvárost ugródeszkának tekinted-e egy nyugat-európai szerződés reményében, vagy hosszabb távon gondolkodsz zöld-fehérben.- Természetesen az ember sosem látja előre a sorsát, ám elsősorban a Fradi jövőbeni feladataira és sikereire koncentrálok, egyelőre minden más lényegtelen. Őszintén mondom, boldog vagyok, hogy ide kerülhettem. Győzni kell, minél többször. És győzni is fogunk. Sokszor! Bánki József FRADI ÖREGFIÚK BAJNOKCSAPATA - 1995. Álló sor balról: Katona, Sztakó József intéző, Wéber, Martos, Nyilasi, Rab, Jancsika, Kiss, Bánki, Hegedűs Elöl: Török Imre szertáros, Seres, Ebedli, Horváth, Fenyvesi, Szokolai, Törő, Takács, Selenka. SIMON TIBOR a névadó Talán nem haragszanak meg rám a legnagyobb Fradi-hívők sem, ha elmondom: nem a zöld-fehér színekért dobog a szivem. De mivel a játékosokat korántsem klub-hovatartozásuk szerint értékelem, így férfiasán bevallom: hosszú évek óta kedvenc magyar focistám nem más, mint az ízig-vérig fradista Simon Tibor. S hogy miért? Mert keveseket látni ma olyan odaadóan felkészülni és játszani, mint őt, akinek csak egy eredmény elfogadható, nevezetesen a megalkuvás nélküli győzelem. Harciasságát, keménységét azonban érthetetlenül sokan összetévesztik a durvasággal. Nem csoda, ha legutóbbi találkozásunk alkalmával éppen erről beszélgettünk.-A tények valóban melletted szólnak, de azért csak van valami alapja a rólad kialakult véleménynek?!- A keménységem, a győzni akarásom, hogy mindig úgy hajtok, mintha az életem függne egy meccstől. Nézd csak meg a Bundesligát! Ott van ám keménység! De én? Ugyan már... Még én is távol vagyok attól. Ráadásul nálunk csak kevesen tudják mgítélni, mi is a keménység és mi a durvaság.-De a bírók csak képesek erre?-Szerencsére igen. Itt van például Puhl. Ő még olyan apróságokat is észrevesz, amit mi, játékosok sem biztos, hogy kiszúrunk. Mindenki elfogadja az ítéleteit. És tudod mi az érdekes? Az ő mérkőzésein szinte alig van sérülés. Istenem, ha a magyar foci ott tartana, ahol ő a játék- vezetésben... Látod, Puhít kellene megkérdezni, hogy nemzetközi szinten milyen is az én keménységem.- Gondolom, életed egyik legnagyobb élménye volt a bajnoki cím és a kupagyőzelem, szurkolóitok ünneplése. Nem féltetek ott, a pályán, hogy valami hasonló történik, mint amiért a bíróság ítéletet mondott hármatok felett?- Meg sem fordult a fejemben. Csak később, amikor már fent álltunk a teraszon, és láttam a sok rohamrendőrt, hogy milyen profi módon teszik a dolgokat. Meg aztán tökéletes munkát végzett az In-Cal Serucity is. Főnökük, Lasz Gyuri hihetetlen módon érti a szakmát. Ahol ott vannak, nem kell rendbontástól tartani. Amióta ők felügyelik a Fradi-pályán a biztonságot, nincs gondunk a rendet és a biztonságot illetően.- Itthon az egyik legnépszerűbb játékos vagy.- Nincs is ennél jobb érzés. Képzeld, nemrég hívott egy fiatalember Szegedről, hogy a fiának az én nevemet adta. A Csordás vezetéknévhez a Simon Tibor utónevet kapta a kissrác a keresztségbe. Hát nem aranyos...?! Gordon István (Pesti Riport) avaiiti a van ti
