Fradi újság (1995)
1995 ősz / 1. szám
A BAJNOKSÁG Itt eltévedni sem lehet. Nagyjából tudjuk, merre van a ház, amit keresünk, szép lassan gurulunk előre az úton, amikor az egyik járókelő ránk szól:-A Dezsőt keresik? - Válaszolni sincs időnk, már mutatja is: - Itt hajtsanak fel, és az ötös szám. Novák Dezső pedig vár minket. Leültet a badacsonyi nyaraló erkélye alá, és negyedóra múlva már hozza is a pacallal teli bográcsot. Kicsit szabadkozunk, elvégre erről nem volt szó, de aztán módszeresen nekilátunk a pörkölt elpusztításának, és csak utána vágunk bele a beszélgetésbe.- Gratulálok!...- Köszönöm. Lehet, hogy nem vettétek észre, de a pacal és a köröm mellé beletettem egy kevés füstölt csülköt is, az is javít az ízén.- Tényleg isteni volt, de most épp az év edzője címnek szólt az elismerés. A legnagyobb ajándék pedig alighanem az, hogy nem kérdezem meg, miért nem szeret téged a Fradi-közönség...- Ne is mondd, összeszámolni sem tudnám, hányszor tették fel nekem ezt a kérdést. Mintha ez lenne a legfontosabb. Az utolsó forduló után a tévében is ez volt a téma, és amit láttam, az maradéktalanul megnyugtatott. Olyan alakok szidalmaztak és mondtak véleményt rólam, akiknek a szavaira józan ítélőképességű ember jottányit sem ad. Ha tényleg ők követelik a távozásomat, akkor nincs okom az aggodalomra.- Sejtetted tavaly, hogy Nyilasi után ennyire hálátlan lesz leülni a Fradi kispadjára?- Erre nagyon nehéz mit mondanom. Ha a csapat tavaly ugyanúgy megnyer mindent, mint az idén is, ha Tibort elküldik, akkor sejtettem volna, de minderről szó sem volt. Tibort nem küldte el senki, saját elhatározásából állt fel a kispadról, magától értetődik, hogy a klubnak edzőt kellett keresnie. Ebből következik, hogy sem én, sem más nem fúrta őt meg, tehát érthetetlen, hogy a vele rokonszen- vezők miatta haragszanak rám. Másrészt pedig senki se felejtse el, hogy a Fradi egy évvel ezelőtt ugyan megnyerte a kupát, de a bajnokságban csak negyedik lett, és ez ennél az egyesületnél kudarcnak számít. Nem hittem volna, hogy ezek után a bajnoki arany, a Szuper Kupa és a Magyar Kupa elnyerése is kevés lesz az üdvösséghez...- Ebben igazad van, de bizonyára nagyon jól tudod, hogy a Ferencvárosnál gyakrabban diktálnak az érzelmek, mint az ésszerűség.- így van, de ennek manapság már nem lehet helye. Régen mind más volt. Az emberek nyugodtabban, türelmesebben éltek, őket sem kínozták alapvető gazdasági kérdések, és ez a lelátón is érződött. Játékosként csodálatos volt ehhez a klubhoz tartozni. A közönség a padlóról is felállított minket, minden másodpercben éreztük a szurkolók szere- tetét, és még csak nyomokban sem fedezhetjük fel a mostanában egyre jellemzőbb, gyűlölettel teli indulatokat. Még nyolcvanegyben, amikor edzőként először nyertem bajnokságot, akkor is más légkör uralkodott. Kikaptunk akkoriban is egy-egy meccsen, de a közönség nem követelte egyikünk fejét sem, nem pocskondiázott minket, hanem türelmesen kivárta a bajnokság végét, és megünnepelte az aranyérmet. Most pedig ott tartunk, hogy ha harminc percig nem rúgunk gólt, már kórusban közük velünk, hogy takarodjunk, mert roppant hülyék vagyunk. Sajnos, ez kortünet, de éppen ezért tudom, hogy mindez nem az én személyemnek szól, bárki ülne a helyemen, ugyanezt kellene elviselnie.-Ezt el kell viselni? Gyanítom, tíz évvel fiatal ab ban nem hallgatnád ennyire rezignáltan a szitkokat, de abban nem vagyok biztos, hogy az elviselésük szerepel a munkaköri leírásodban. ..- Azért vagyunk sportemberek, hogy képesek legyünk túllépni bizonyos dolgokon. Az tény, hogy fiatalabban, kevesebb élettapasztalattal és bölcsességgel rendelkezve talán másként reagálnék, azaz lemondanék vagy megsértődnék. Ebből a szempontból szerencse, hogy nem vagyok fiatalabb.-Abban a tévéműsorban is elhangzott, hogy tavaly azért döntöttek melletted Bicskei Bertalan helyett a klub vezetői, mert téged ők kényükre-kedvükre irányíthatnak, magyarán te csupán egybólogatójános vagy. Ezt hallva sem forrt fel benned a vér?- Nem, mert ez óriási szamárság. Én nem azért vagyok, hogy állandóan ellenálljak a vezetőknek, nekem egészen más a dolgom. Azt pedig tudomásul kell vennem, hogy nem csak én követelhetek a játékosoktól, hanem tőlem is követelhetnek a vezetők. Ez nem jelentheti azt, hogy ők beleszólnak a szakmai munkába, viszont kérdőre vonhatnak, ha a csapat nem hozza a várt reális eredményeket. A világon ez mindenütt így működik, és így is helyes. Kétlem, hogy jobb edző lennék, ha naponta összevesznék a vezetőkkel. Én sohasem harsogok, igyekszem minél higgadtabban végezni a dolgomat. Azt is a fejemhez vágták, hogy miért ülök annyira nyugodtan a kispa- don. Nos, egyrészt az ellenségemnek sem kívánom azt a feszültséget, ami a nyugodt külső leple alatt bennem dúl, másrészt pedig semmire sem mennék vele, ha a pálya szélén ordibálnék és szaggatnám magamon a gúnyát. Látszatnak kiváló lenne, csak éppen nincs semmi hatással a játékosokra, hiszen annyira a játékra összpontosítanak, hogy nem is értenék, mit kiabálok nekik.- Feltűnő volt, hogy maradéktalanul leperegtek rólad a támadások. Amikor például kihagytad Lisztest a csapatból, a közönség pedig bekövetelte, nem hagytad magadat eltántorítani a meggyőződésedtől. Mindig ennyire makacsul mész a saját fejed után?-Ebben a szakmában lehet tanácsokat kérni, de a döntéseket magunkra kell vállalni. Én vagyok felelős az eredményekért, ezért ha úgy látom, Lisztes nem megfelelően futballozik, akkor kihagyom, még ha meg is köveznek érte. Én nem lehetek szurkoló, mert akkor rossz döntéseket hozok. Fiatal edzőként a saját káromon tanultam meg ezt a szabályt. Dunaújvárosban például előfordult, hogy elküldtem melegíteni az egyik tartalékost, aztán elfelejtettem becserélni, mert annyira izgalmas volt a meccs... Huszonhárom évnyi edzősködés után már valóban bölcsebb vagyok, és nem engedem meg, hogy bármilyen külső körülmény befolyásoljon. Hadd tegyem hozzá, hogy az eredmények végül engem igazolnak, ám azt is el kell mondanom, hogy akkor is kitartanék a véleményeim mellett, még visszamenőleg is, ha nem nyerjük meg a bajnokságot és a kupát.- Meg tudod fogalmazni röviden, hogy miért éppen a Ferencváros nyerte meg ezt a bajnokságot?-Ha tényleg röviden kell fogalmaznom, akkor csak mondhatom, hogy mi voltunk a legjobbak. Persze, ez azért korántsem ennyire egyszerű. Hüledezve olvastam és hallottam többször is, hogy jó, jó, a Fradi megnyert mindent, amit meg lehetett nyerni, de a mezőny annyira gyenge, hogy ez nem volt nagy bravúr. Ehhez csak annyit, hogy emiatt nem nekünk kell szégyellnünk magunkat. Mi voltunk a legegységesebbek, csak mi tudtunk rendszeresen megalkuvás nélküli akarattal futballozni, mi rendelkeztünk a legnagyobb hittel, és a középpályán volt egy Albert, Lisztes, Lipcsei triónk. Mindez nem kevés, és ennyi kellett ennek a bajnokságnak a megnyeréséhez.-Azt elismered, hogy a csapatod nem mindig kápráztatta el a közönséget?-El, de mit mondjak erre? Soroljam fel újra mindazt, amit megnyertünk az utóbbi tizenkét hónapban? Az a csapat, amelyik nyer, az szerintem jól játszott, azzal pedig hadd ne én foglalkozzak, hogy a többiek mit nyújtottak. Kíváncsi vagyok, miket vágnának a fejünkhöz, ha látványos futballt játszva csak a harmadik helyen végzünk... Nekünk nincs miért védekeznünk, egész egyszerűen nem vagyok hajlandó magyarázkodni, mert sikeres évet zártunk. Mondhat bárki bármit, én büszke vagyok arra, hogy ennek a csapatnak az edzője lehettem.-És az lehetsz a következő évben is, de most egy ország figyeli, hogy mire jut az általad vezetett Fradi a Bajnokok Ligájában. Tavaly ősszel a CSZKA
